Állítólag kevesen értik, amit írok, és így nincs hatása, de szerintem másról van itt szó, szándékhiányról, s nemakarásnak fejvakarás a vége, büszke elutasításban van részem.   S hogy mire büszke, aki nem ért velem egyet? Nem magára, illetve csak annyiban, hogy a dicső elődöket emlegeti, nemzeti szinten, a királyság nemes emelkedettségét s nagyságát.   A magyarokat tehát, akik előtte avar és hun néven szerepeltek a történelem nagy- színpadán, győzedelmes csatákat vívtak egyre,

Testünk és lelkünk vonzalmaival alig vagyunk tisztában, biztosan ismertek jéghegy csúcsa, az ismeretlen bizonytalan nagyság, víz alatt helyett tudatlan kiszámíthatatlan, homályban.   De még erről az aránytalanságról sem tudunk eleget, elég az égitestek hatására gondolni, mi nagyrészt tagadott, mert a tudomány nem tud mit kezdeni vele, s tévedni nem akar.   Inkább lejáratják a csillagjóslást, vagy hogy a Hold minket is „meghúzna”, nemcsak a tengereket, nehéz ügy, ha az emberek

Nem kell kilépni az ajtón, kinézni ablakon sem, beköszönt a világ, bezörget vagy bekacsint, eláraszt, elfoglal, lebénít, vagy cinkossá tesz csupán azzal, hogy megtudod, mi folyik, s nem mozdulsz.   Persze a fiatalabbak kirohannak remény árnyékát üldözni, mit vágyakozásuk keltett, kérdés, tényleg megérdemlik-e, amit elérnek, vagy odadobott csont az, hogy rágódjanak rajta.   Sőt, hogy együttműködjenek a világhatalommal, mit nem lehet figyelembe nem venni, tolakszik, rád települ

Nem, nem! Nincs értelme arról beszélni, hogy ki áll a mérleg egyik, s ki a másik serpenyőjébe, hogy eldőljön a vita szaporodásmódunkról, milyen legyen majd, hagyományos vagy mesterséges?   Károsan romboló ugyanis ez a felvetés, [1] kihúzva a talajt hagyományos párkapcsolat és család alól, sőt, az emberi létezést is megkérdőjelezi, anélkül csak lények lennénk.   Állatnál többek az elménk miatt, de embernél kevesebbek, hiszen benső világunk megszűnne állami egyenneveltetésben,

Látomásos ember vagy? Nem tudom, miről beszélsz. Nekem a látvány a szemem által születik, nem a képzelgés lehunyt szeme mögött, ne akarj rút szörnyűségekkel riogatni, vagy örömköddel   kábítani, mellette édeskés illatokkal. Álmodtam én is régen, emlékszem, milyen az, de nem keverem a kettőt össze, valamint arról sem álmodozom, hogy mi lesz, ha nyerek a lottón.   De tudom, képzelőerőmnek nagy a szerepe életem kiteljesítésében, mindig többre vágynunk szinte kötelesség, meg kell

Kétfelől közelít alapvető gondolkozás a világhoz, mely térbeli ugyan, de síkagyú képe rögzül, s kimondani meg vonalon futva tud összehasonlítást, két végletből indulva.   Létező vagy létújító, hasznosság–károsság szempontjából a kezdeményezés, tevékenység felemelő vagy lesújtó, örömteli avagy fájón tragikus, és középen nem találkozhatnak.   Nem egyenlítődhet ki a szélsőség vegyülve a másik szélsőséggel, hanem átjárva az is, átalakítaná, meghódítaná kedvére, saját szájíze szer

Le lehet-e élni egy egész életet hazugságban? De le ám, különösen ha senki nem tud róla, legalábbis környezetében, mi az igazság, ilyen eset sok van, például hogy ki az apa.   Van tehát jótékony hatása is, kegyes csalás, mondják rá, halálos betegséget elhallgatnak, csúnyább, ha nem közlik valakivel, hogy sosem lesz belőle bajnok, virtuóz, de pénzt fizet érte.   A kiképzésért, mi nem elegendő, ha nincsen tehetség a növendékben a tanultak iránt, ő már jobban jár, ha minél előbb

Újabb kis kőeszközt találtam a kertben ásás közben, fehér avagy világos színű, s ez is kézreálló, mint az előző gránit marokkő, de ezt két ujj közé fogva lehetet használni.   Az éle kicsit durva, de ásóról a sarat jól leviszi, és képzelet kérdése, még mire volt jó, ám inkább készítőjének életmódja izgalmas, meg hogy ugyanazt a földet műveljük.   Nem véletlen tehát, hogy nyolcvancentis fekete humuszban ások, alatta sárgaföld kezdődik, mennyi elkorhadt növény kellett ehhez a sz

Ki emlékszik már ezerkilencszáznyolcvannégyre?! Pedig a világpolitika kötélen táncolt, nem annyira az atomhalál tudata kínzott, hanem hogy tankok szétlőnek városokat újra.   Halódó világhatalom rúgott utolsókat, nagyon fájhatott volna, ha célzottan megindul s a katonák megmossák lábuk az óceánban, elavult eszmekórságról már nem is beszélve.   Akkor két eszköz támadt megfékezni a nagy bajt, az egyik fegyver, mely csak az embert pusztította és így a nagyvasak megálltak volna fé

Mindenkinek van anyja és apja, csak kevesen nem ismerik szüleiket, legtermészetesebb kapcsolat ez, és a legszükségesebb, hiánya aligha nyomtalan, áldott előny a megléte.   A tényleges nevelési viszonyon kívül is van benne kikerülhetetlen létösszefüggés, hogy születésünk előtt ők már sokat élhettek, és az ő haláluk után mi még tovább élünk.   Ezért fontos rengeteg mozzanat, mit át akar adni az anya lányának, az apa fiának, vagy egyáltalán az idősebb jogán fiatal utódnak, legye

Hírünk régtől ideszáll, hozza szép lélekmadár, Turulnak hívtuk utóbb, történelem-nyárutón.   Amikor már harcolni kellett a szabadságért, nem elég volt locsolni virágot a látványért.   Feláldozott ifjakat sirattak szerelmeik, és ha a szív megszakad, szomorúsággal telik.   Gondoljuk meg most tehát, milyen elvetemült lett, aki halál-ideát hatalmi eszközül tett.   És aztán azt szolgálta ország-világ embere, lelkét ördög megszállta, ki ezt kincsként kezelte.   Az lett üldözött lél

Szélsőséges múlt felé árad ma is figyelem, legyen olyan szép és jó, mint modern történelem, vagy ha az rettenetes, csúnyuljon meg a régi, mindegy, de az emlékét hamisítás kíséri.   Lehet, csupán azzal, hogy mást tartunk ma fontosnak, mint ami túlélését jelentette korszaknak, olyasmit emelünk ki, ami nekünk célzatos, nem baj, hogyha nem igaz, csak legyen jó hangzatos.   Kezdjük a boldogsággal, mi volt annak alapja, élelmét a termőföld igen gazdagon adta, mert a szorgos kezeket

Másik emberben keress boldogságot, sőt gyógyulást, ha lelkedet megtalálta átok, avagy még a testi kórt is elűzetheted, ha hited az ő kedvességébe veted.   Amit megtapasztalsz, de nem mered úgy elkönyvelni, mint ami nem álom, vagy nem megtévesztés, hanem igaz szándék és tett, túlmutat vágyon és megérdemlett.   Mert te is benne vagy a kapcsolatotokban, nemcsak ő teljesít feléd, belőled is kibuggyan a felhalmozott s addig hiábavalónak látszó kedvesség, már a létezéseddel nyerő v

Milyen sokszor hallod, hogy szállj le a földre, ha már órjás nem vagy, hát, ne legyél törpe. Légy rá tekintettel, mit gondolnak rólad mások, kik egyébként nem tudják, hogy jó vagy.   Azt látják, hogy szembe mész a valósággal, s mindig sok bajod van ezzel a világgal. Nehogy már a szekér húzza a lovakat, mit nem fejtettél meg, őrzi tudás-lakat.   Benned van a hiba, nem a csillagokban, vigyázz, teher alatt lelked összeroppan. Tested sincs acélból, elillan az erőd, erős vár csak

Logikus-e, ami ésszerű, sokaknak azért nem egyértelmű, mert rajtunk kívülinek tartják az egymásból következést, és értelmi szinten érvényesültnek az ember legmagasabb fokát.   Így pedig isteni elrendelésűnek látják a természetet, ami külön valami hozzánk képest, s mi ugyan belőle vagyunk, de értelmes lénnyé Istentől kapott lelkünk révén lehettünk.   Itt aztán meg is áll a tudomány és álmélkodik, milyen végtelenül gazdag a külvilág rendje, mennyi törvényszerűség felfedezhető b