Aki még nem látott csodát, kétféle módon lesz megrövidítve a továbbiakban is, egyrészt azzal, ami csoda-vakságát okozza, másrészt a jelenséggel, mit nem lehet tényként fogadni. Hanem hogy? És mit? – Sajátlagossága teljes és feltétlen befogadásával, nem változtatva rajta benyomásunk szerint, mert a látásmódunk ahhoz semmi sem hasonló szerint alakult ki. S igen, amivel nehezen tudunk mit kezdeni, a maga nemében kell kezelni, új osztályba sorolni, ami gondolati teljesítmén

Meg lehet-e tanulni figyelmen kívül hagyni napi hírek figyelemborzoló forgataga törekvését kirekesztős vagy belevonódós magatartásunkkal rendelkezni szándékozva? Szabad-e kivonni magunkat az életmenet alakulását rövid vagy hosszú távon nagyon befolyásoló spontán vagy szervezett mozgalom iránya részvétellel meghatározásából? Érdemes-e foglalkoznunk a munkánkon kívül eső közműködést saját szabályain túl is ellenőrizni törekvők felvetéseivel ezernyi gondunk közepet

Elvonulni meditálni, ami nem vallási elmélkedést jelent manapság, hanem a lélek egyszerű karbantartását, talán üresítést, szabadulni a visszahúzó gondolatoktól. Hogy mik azok? – hát, elsősorban sikertelenség furdalása, lealacsonyító értékelés, öntudatvesztésig fokozódó kínlódás, hogy nem tudjuk mutatni kiválóság ragyogását. Nem Istennel beszélgetünk tehát, semmi fohász, úgyis csak szemrehányással illetnénk őt, és nem magunkat természetesen, s ez sokat elárul a mai ember f

Hirtelen jött meleggel nem tudunk mit kezdeni, aztán gyorsan megszokjuk, levetjük gönceinket, örülünk tavasznak, nyárnak, őszelőnek, de még a téli napsugárzást is jól tudjuk élvezni. A fordítottját nehéz megszokni, mikor beüt a hideg, no nemcsak a csikorgó, olyan már nincs is, hanem csupán hamari csökkenés, megfázás gyakori, és felélednek testünk vírusai. Egyiknél sem leszünk orvosi eset, leégést is el tudunk viselni, náthából is kijövünk, és még mindig jobb évszakok vált

Régi zarándoklat lelki megtisztulás céllal alakult ki, bár magát a földi életet is annak tartották utána következő örök üdvösség kiérdemlésének jó alkalmaként. Szentnek tartott helyre zarándokoltak, ilyenből nem volt, csak kevés, ami emelte értékét a helynek is és a zarándoklatnak is, az úton mindenki köteles volt segítséget nyújtani. Tisztelet övezte a folyamatot, áldoztak rá örömteli hittel, részesült áldásából, aki csak kapcsolatba került a zarándokkal, mert földöntúli

Kellene-e engedélyt kérned és kitől, ha el akarnád homályosítani a Napot, amint az éjszakai eget már fényjelenséggel meg lehet változtatni, néha félelmet okozva. Hogy idegen test halad ott, földönkívüliek támadása és hasonló képzetek kísérik a jelenségeket, mígnem jön utólagos és kimerítő magyarázat: magánvállalkozás. Persze a többség még állami kezdeményezés az égen műholdak esetében, de riasztó, hogy oda bárki bármit fellőhet, ha kedve és pénze engedi, mégha vannak is e

Szándék és akarat különbsége fontos lehet egyéni és közösségi viszonylatban is, sőt még önmagunk tekintetében sem mindegy, hogy mit gondolunk teljesítetlen- s teljesítettnek. Ha csak a szándékunkat nyilvánítottuk meg, nincs olyan nagy következménye, ha nem valósul meg, de ha akaratként, akkor kudarcnak fogjuk felfogni, mikor nem, vagy más, ellenkező jön be. Jön ki a cselekvésünkből, mindegy, úgyis tudjuk, miről van szó, nem feltételen szerencsehiányt látunk, hanem erőhián

A közismert és köztudott nem mindig azonos a logikussal vagy tényszerűvel, még annyira sem az igazsággal, amire a legegyszerűbb bizonyíték, hogy helyét, idejét nem vitatjuk a történelmi eseményeknek, – mert most nem a a természeti jelenségekről van szó, sem nem a velünk megesettekről, bár ez sem mindig tiszta, miként volt, ki volt az „ismeretlen elkövető”. Ami tehát előfordul, hogy nem derül ki, de ilyet a történelemből is ismerünk, viszont megbékülünk vele, de nem kutatj

Hogy mi az az egy l [el], ami a halhatatlant a hallhatatlantól megkülönbözteti, úgy véljük, mindenki tudja, de közelebbről megtekintve elbizonytalanodunk, hiány, vagy többlet-e az. Ne legyen anyagi léte a hallhatónak, és akkor lehetséges a halhatatlanság, de az akkor miféle létezés, szellemi a válasz, akkor viszont többről van szó, mert igen kötetlen. És felmerül, hogy egyáltalán megszületett-e világra, ide a földre, aki testetlen, kevés fogódzónk van, hiszen mi testünkbe

Nem mindegy, kinek a szertartása, mert vallási közösségeké más-és-más lehet, de nemzeti rítusnak van egysége mert kialakult régen, újat hozzátenni nehéz, bár nem lehetetlen. Vallásosnak istentagadás lehet eltérni a megszokott képi és jelentéstani rendtől, de arra nincs is szavunk, mert példa nélküli, hogy egész népre vonatkozót máséval keverjük. Vagy ha mégis van ilyen gyakorlat a környező országok esetében, szerves kapcsolat lehet hátterében, korábbi egység, mint Szent K

Ki vagy mi döntse el a vitát, katasztrófa-e, vagy csak szükséges velejárója mai élet viszonylatainak az általános műveltség csökkenése és nyelvi kifejezőkészségé. Mert ugyan miért kellene fejben tartani azt a sok mindent, amit elérhetünk számítógép segítségével, sőt még többet is, mint bármelyik tudós, akinek nincs fejében egész lexikon. De éppen itt van a lényeg, hogy mire van szükség, az csak onnan tudható, hogy mi van használatban, mert fontos s bonyolult összefüggések

Én, te, ő, mi, ti, ők, van-e több személyes névmás? Nincs, de kellene, mert az „ők és én” [1] mindegyre itt tombol bennem, a világ alakjában, hogy nem tudok tőle szabadulni, velem azonosként. Az „én és ők” [2] lenne próbálkozásom ellene, de be kell látnom, gyenge vagyok egész erejét feltartóztatni, kibújhatok előle néha, és bármily kis hatásom rájuk megbecsülendő. A „ti és én” valamivel könnyebb eset, hiszen nagyjából ismerlek benneteket, akikkel épp kapcsolatot tartok,

Zaj van a szomszédban, gyerekzsivaly, zene, szól a flex, ugat a kutya, sőt vonít, elhúz autó, néha traktor jön, meg a szemeteskocsi, kiált a leolvasó, nem neved, hanem hogy „Jó napot!” Örülj a hangoknak, az élet jelei, te is megőrülnél hamar ogyesszai katakombák sötét csendjében, ha eltévedtél, szakemberek szerint negyven perc, és már hallucinálni kezdesz. Ma már az utcán is hallgatják a zenét sokan, igaz, nagy a kínálat, nem lehet mindet végig- hallgatni, azzal védekezün

A remeték kora lejárt, de még vannak hosszú szakállúak, és egyedül lakók, ugyan már nem barlangban, nem is világkapcsolat nélkül, ámde a magány érzése mégiscsak hasonló lehet. A tisztálkodás is jól megoldott, bár nem tudjuk, a régi tiszta levegőn kellett-e oly gyakran hajat mosni, mint a mai városokban, és az étkezés is más volt, sokáig ettek egy sonkát. Mint a mai spanyol importból származót, melyet kevesen engednek meg maguknak, a remete élete lelkiekben igen gazdag leh

Lelketlenség nincs, mert az a lélek tagadása lenne bennünk, ám az létezik mindenkiben, és éppen a lelketlent is segíti magatartása működésében, s nemcsak biológiailag. Így nem lélek nélkül, hanem annak ellenére dolgozik, aki szokásos lelkiismeretet meghazudtolva él, szembemegy a józanésszel, jóerkölccsel, mindennel, ami lélek szerint van. Ezért legalább két lélekfogalmat látunk itt, az egyiket a testünk felől nézve, anyagi vonatkozások életté, lelkes akarattá egyesítőjét,