top of page

Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – A forradalmárok saga





Jött a Mad Max, folyt a vér az utcákon, cafatokra tépett maradványok, kilőtt szemek, füst, korom, szirénázó járművek, könnygáz, birodalmi lépegetők röpködtek szanaszét, mint egy disztópikus rémálomban. A kártyaparti persze nem állt meg egy pillanatra sem, a lepattant migrációs hátterű arabok véres dolgokat műveltek odakünn a Halálcsillagon. Allah kedvéért sétálgattak a latyakban, miközben hitük szent titka, a Millennium Falcon tömegoszlató járműként állt hadrendbe. A Tudományos Akadémia tűzoltócsapjából szivattyúzták fakabáték a vizet. Ebben a neo-román kultúrában szükség volt a – nem számít mibe kerül – festékmixhez titrált oldószerre, a gerillaháborúk gránátvető katyusáira, kardlapozó csokihuszárokra, elrettentően újszerű gyorskötöző bilincskészletre. Nem is tudom, hogy mit kerestek ott az inuit szemtanúk akkoriban, nem egy szokványos nukleáris-gleccser-turistacsoport, vagy cunami katasztrófanézők, csak spontán járókelők, gyalogosan, ráadásul motoros kutyaszán nélkül. A jakut sámánképző egyetemisták őszinte érdeklődésével figyelték a tomboló erőszakot, az esti pirotechnikai programokat, a készenléti bevetési terrortábornokok oszlatási műsorait a szállodai TV-ben. Különösen tetszett neki a kis Luke Skywalker visszafogott forradalmi lelkesedése, már a megbeszélt transzhumanista roham előtt lebontották a színpadot, aztán jött a köztéri kordoncsenő show, s legvégül a vásári komédiának induló központi megemlékező felkelés elmaradt, hagyták az abálét tükrösödni az üstben. Egyszeriben azon kapták magukat, hogy mutatós feleségével ott ölelkeznek az utcai rendbontások kellős közepén. Időnként a kirakatokat megbámulva sétálgattak, inkább sétálkoztak, szóval valami spirituális élményt gyűjtöttek a mérsékelt övi tömegpszichotikumban. A muszlimok életükben legalább egyszer elzarándokolnak Mekkába, miért ne tehetnék meg ezt ők is a párjával, bár nem ismerik személyesen Allahot, egy utazást ez mégis megérne, mondjuk a napsütötte Budapestre, ez volt a kiinduló csatakiáltásuk, aztán neki az éjszakának! Miközben lement a kör a színhiányos két ásszal és egy dámával, egyszeriben felpillantottak a játékosok, a hamut leverték a szivarjaikról, számolgatták a téteket – Szent Mecset! Valami durrant odakünn. Ilyenkor megtelik a placc megtisztult lelkekkel, kormosképű hívekkel, az egy viszi a százat szabály érvényesül. A sivatag dús homokjából szürcsölt bohém elegancia – mi érthetetlen ezen? Fiatal civilizáció, tengerészgyalogosok, tolvajok, gyilkosok, hazug filmipar, az ostoba szenátorokról nem is beszélve – íme, egy népirtásra szakosodott társadalom! Derék szolgái a fél világ skalpját felfűzték a bőgatyáikra, árulás, öldöklés után whiskyt nyakaltak, kokóztak, esetleg buziskodtak. A kívül rekedt civilizáció írmagja válaszul robbanóövekkel illetlenkedett, olcsó hadművelet volt, „aljas magamutogató öngyilkosság a sarki fűszeresnél” ahogy a hírek címsoraiban futott. Lám-lám, patikában vásárolt akut redoxi-lázzal is lehet eredményeket elérni. A költséghatékony háborúk korát éljük, az oktatás egykori ereje majdan visszaköszön a műtrágyával megrakott, kiszuperált kisteherautók detonációiban. A fogyatkozó közbiztonság páncélos ékei, a felismerhetetlen érzésű pánikdublőrök, a dzsihád irgalmatlan szentjei, az itteni szentek, a párizsi terroristák már számunkra érthetetlen mimikával hadonászva vezették autóikat a végső cél felé. Allah a leghatalmasabb! – harsogták –, közben Aleppó lényegében megsemmisült. A demokraták a „Szisztematikus rombolás" nagymesterei. Az utóbbi remekműveik sem lettek finomabbak a Hirosíma és Nagaszaki bombáinál. Nobel-békedíjas barackpálinkát a népnek! Azok a csodás, törékeny női kezek előbányászták a pennát, finomítottak a durva éleken, melyek itt következtek. A finom, kislányosan kedves lélek átrajzolta virágokká a sok durva otrombaságot, porzókat, bibéket firkáltak az elektromos sokkolókra, gépfegyverekre, ablakokra egészítették ki a horogkereszteket. A sarkifény saga csaknem kukában landolt, de töredékekben mégis fennmaradt, kirajzolódott belőle, hogy Ebla ékírásos agyagtábláival már nem legóznak többé a gyerekek sehol a földkerekségen, mert közben olcsó béke lett, az avítt szemetet sikerült eltakarítani a fejlődés útjából.


 

Kapcsolódó írásunk:




67 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page