

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1784)
Nem mindenki fejére való korona, nem lesz mindenkiből vezető, született tehetséget meg tudunk különböztetni a mondvacsinálttól, újabban az hírlik, mindent meg lehet tanulni. Olyan is az a tudás, gépi eszközünk segít kézügyességet, kézi erőt pótol, s régóta bár, ha a fazekaskorongra nézünk, robotok manapság, egyre többen, egyre több területen. S mintha itt lenne a határ, kiválasztódásnak eddig volt értelme, a kiemelkedőt tettük az élre, követendőnek, mutassa az irányt, leg
dombi52
2025. dec. 12.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1783)
Minden porcikáddal jelen vagy önmagad előtt az idő folyamában, élet forgatagában, míg mások csak a körvonaladat látják, érzik illatodat talán, ha nőként használsz parfümöt. Személyiség-felhőd körülötted kering, terjed, látványodra felkelt valamit szembejövőben, de határozottan azonosít ismerősök gyors emlékezetében, ahogy felbukkansz nekik. Kisugárzásod viszont csak olyanok felé van, akik kifejezetten rád figyelnek, legyenek bár csak alkalmi találkozás résztvevői, kik kív
dombi52
2025. dec. 11.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1782)
Egyedül a léleknek van két iránya, minden más egyirányú, vagy előre halad, vagy hátrafelé, azaz lebomlik, szabad gondolat a lelki, meghatározottság az anyagi lét. Nemcsak az emlékezetről van szó, aminek nincsen káros következménye ránk nézve, de ha testi állapotunk mozoghatna visszafelé, elvesztenénk jelenbeli azonosságunkat. Ha a gondolkozás természetét magyarázni más nem képes, mint a lélek, annak létét szintén bizonyítja ez az összefüggésviszonylat, s így lelkünkön át
dombi52
2025. dec. 10.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1781)
Ha tele lesz a lúgzó, kifolyik a tetején a víz, de ha csap van az alján, félig teltből is lehet leengedni. Ilyen erőmegcsapolást él át ma az emberiség: háború véreztet. Pedig még nem telt meg a hordó, a bendő, nemcsak élelem nincs elég, de annak minősége sem éri el a kellő szintet, ami korábban volt, lényegében az ősembertől kezdve tegnapig. Vagy tegnapelőttig, amikor az ipar hadi módon kezdett élelmiszert előállítani, egyre szűkítve élethez szükséges tápanyag- fejadagot,
dombi52
2025. dec. 9.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1780)
Céltalanul beszélgessünk-e, avagy mit kezdjünk magunkkal, ha csak napi gondtalan-gépies és annyira odafigyelést nem kívánó módon teszünk-veszünk, de azért ettől többet kívánunk? Még munka közepette is lehet ez érzésünk, hogy meg kell szólalnunk, kitárgyalni a világot, ha nem kíván olyan nagy odafigyelést, vagy a szünetekben, utána, megtaláljuk a módját. És akkor dől belőlünk élmény és vélemény, nem tudjuk magunkban tartani, legalább ennyi jár nekünk, és lesz „ne vágj a sz
dombi52
2025. dec. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1779)
A vírus isten! – kemény, megdöbbentő állítás, és nem is igaz, persze, de elgondolkodtató, hogy ismeretcsomagról van szó, melyhez tápláló alany szükséges, azaz mi, s mily sok van belőlük. Belőlünk is, mert társulunk velük? – vagy máshonnan van a mi tudásunk? – ezen a szinten nem szokás erről beszélni, hanem a megfogható oldal a kiindulása minden magyarázatunknak. A vírusok meg láthatatlanok, de hatnak ránk, és hogy mikor, az a mi állapotunktól függ, mert valamiféle szándék
dombi52
2025. dec. 7.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1778)
Ha közel vagy valakihez, ne járjon távol a gondolatod se, személyesség párban több lehet magányos találmánynál, mert egymást húzzuk fel az ismerőst felidézve, ismeretlent feltárva a közösség-élmény távlatos hegytetejére, hol addig még egyikünk sem járt, nem is gondolta, hogy olyan létezik, oda el lehet jutni és birtokába kerülni legalább gondolatban. Vagy megvalósításáról nemcsak képzelegni, hiszen a tevőlegességhez is jobb, ha több szem és több kéz próbálja kitapogatni a
dombi52
2025. dec. 6.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1777)
Van-e személyes érintettségünk történelmi kutatásokban? – mármint azon túl, hogy nemzeti szinten meghatározó a múlt értékelése, nem mindegy, hogy hódító vagy hódoltatott voltunk. Amellett, hogy valójában csak utóbbik vannak mostan túlnyomó többségben, hiszen uralkodó családok elenyésző arányt képviselnek a lakosságban, mindenki dicső felmenőt akar. Két vesztes világháborúval nyakunkban eme mutatvány igen nehezen jön össze, viszont a közelmúlton túl is volt élet, ott a mai
dombi52
2025. dec. 5.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1776)
Hej, akkor puszta ám igazán az ész mezeje, amikor az ellenség nemcsak lerabolta, de telerakta hamis érvelés mentén született, eredetileg nem rá jellemző tényezőkkel. Elmélettel inkább, hiszen elvi álláspontról van szó, olyan jóerkölcsi jellegzetességről, mely kizár mindenféle erőszakosságot, ha rólunk van szó, hiszen nincs rá szükségünk. S hogy másoknak se legyen, lenne, persze hogy sosem tetszett, tetszik azoknak, akiknek lételeme mások szolgasorba taszítása, tartása, és
dombi52
2025. dec. 4.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1775)
Nem mondhatjuk, hogy a legjobb, hatékony tanulás minta után történik, ha olyat kell tanulni, amit addig senki nem tudott, kitalálni a megoldást, vagy a kézenfekvő magyarázatot. Mert ilyenkor vak vezet világtalant, tapogat az ész szellemi töltet után, mivel áthidal tudatlanságból fakadó bátortalanságot, ne maradjon bután, találjon ösztönző elvet. Aminek következéséből több irány felé ível kapcsolathíd-sugár, s ahonnan visszatér, ott van keresnivalónk, arra kell szélesebben
dombi52
2025. dec. 3.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1774)
Harmatos reggelre aligha ébredtünk télen, mert éjjeli fagy megemésztett nedvességet bőszen, de mi megváltozott mostani időkben járván, tél helyén tavasz, az helyett nyár már a járvány. Valami felfoghatatlan betegséget látunk uralkodni természeten, nem az jön, mit várunk, hőmérséklet nem megy fagypont alá, igen enyhe, és az ember akarata ilyen módban renyhe. Valahogy elvesztettük a cselekvés fonalát, elültették fejünkben hitetlenség bogarát, nem kell elemekkel élethalálha
dombi52
2025. dec. 2.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1773)
Bontakoztasd ki a tehetséged! ‒ a főparancs, azzal szereted teremtődet és jársz kedvében a téged szeretőknek, kezdeti segítőknek, hogy aztán mindenki élvezze alkotásodat. Milyen rögös út, melyen járnod kell eközben, szűkebb s tágabb környezeted színvonalától függ, rejtett szándékától ‒ ha úgy tetszik ‒, mire használ embereket a világ, amelyben élned kell. Esetleg akadályozza az előrejutást, hogy a kevesebbel is megelégedj, ha sok kell másra, mint amiről te dönthetsz, kény
dombi52
2025. dec. 1.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1772)
Lehet-e a fényt és a sötétséget egyaránt világalkotónak tekinteni, egyiket a másiktól függővé téve, s így azonos szintre hozva, legalábbis gondolatban elképzelve? Vagy ez hamis egyenrangsítás, kettőzése az egyféle világnak, ahol van alapvető, kiindulórész, amiből minden más részletet le kell vezetnünk, hogy értelmesek maradhassunk? Előbbi tehát vállalja, hogy a két alkotó rész kölcsönösen feltételezi egymást, ezért külön-külön nem is érdemes eredetüket vizsgálni, sokszoro
dombi52
2025. nov. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1771)
Akárhogy is vesszük, nyugalom tengere az ég, szabályosan váltakozva jön elő éjszaka nappal után, szürkület van közte, bor régi szót használva, hisz az az ital is agyhomályt okoz. És aztán a csillagnak mondott közeli bolygók ragyogása, különösen a Hold mellé járva, olyan megnyugtató, olyan lehengerlő, ahogy sötét háttér előtt mozdulatlanul mozognak. Mert ezt már régen tudjuk, amint pár óra múlva másik helyről köszönnek ránk, változik a minta, és a mélység mögöttük sem telj
dombi52
2025. nov. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1770)
Nagy hullámokat vet-e az élet, hajóárbóc- törő szélben, melyről nem is tudjuk, hogy merről fúj? – recseg-ropog az erkölcs építménye, valaha talán jobb volt, de okosok szerint sohanapján. Aki nem befolyásolni szeretne minket, az megszólalván bár nem akar elkeseríteni, jót nem tud mondani jelent s jövőt illetően, csak azt, hogy kilátástalan minden, menthetetlen. De ez a lelki vihar akár mesterséges is lehet, hiszen élünk, viszonylagos kényelemben, ami lehetővé tenné, hogy a
dombi52
2025. nov. 28.




















