

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1972)
A jó egészséget kincsnek mondani nem több, mint hozzávetőleges meghatározás, sokkal többről van szó, ismerjük pontos kiterjedését, ha bármely részletét is elvesztve megszenvedjük. Korlátozás hiánya, más szóval betegségé, de mi ha jön, nehéz magunknak is bevallanunk, vállalni a velejárókat, és következnek továbbiak, általában roncsolás belőle. Mindez nem egyértelműen tragikus, túl lehet élni, meggyógyulni valamennyire, de az már nem lesz ugyanaz az élet, nem ugyanolyan, mi
dombi52
jún. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1971)
Csak a múlt emléke-e vallásos áhítat, avagy úgy karbantartja a lelket, mint a víz a tisztaságot, élhetsz tisztán, akkor is üdít a zuhany, így a lélek is szeret megújulni. Igen egyszerű a képlet, a módszer, az eszköz, mégis milliók dobják el maguktól, egyedi utat választva „nem hisznek a tündérmesékben”, inkább elfogadják a modern világ szólamát. Az pedig ugyan többszólamú, de azt hangozza, hogy ne hallgass másra, csak ránk, tévedhetetlenek vagyunk, hiszen jóval későbbiek
dombi52
jún. 16.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1970)
Testünk bonyolultságaira a lelki hatás csodálatos eredményekkel is járhat, de van másik véglet, amikor megfejthetetlen módon károk keletkeznek bennünk, nem mindegy, mi az út. A mennyországba vezető-e, vagy a pokolba, földi értelemben, aminek csak képzelődés általi lesz az égi mása, tudjuk is, bizony, hogy itteniség, életünk jelene a fontos. A másikról nincs fogalmunk, találgatjuk, mi a feltétele, mi általában most is boldogít, így hát megtesszük, kettős haszonnal, mert od
dombi52
jún. 15.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1969)
A hosszú élet titkát az mutatja meg, mikor azokkal találkozol, akikkel életedet kezdted, iskolában, katonaságnál, bakancsot együtt húztatok, vagy éretté nyilvánítottak. Mennyi ugratás, évődés belefér az ilyen találkozóba, van már megélt idő épp elég, történés is annyi, hogy háttérbe szorítja az annakidején történteket, de nem teljesen. A meghatározó korszak mindig visszaköszön, ha ki elfeledte volna, másik emlékeztet, olyan részletekre, hogy visszajön az egész, mert odafo
dombi52
jún. 14.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1968)
Szokatlanul nagy lett a világ, olyan értelem vagy szempont szerint, hogy nem a kilométerben mért távolság nőtt meg, nem is a méter lett még hosszabb, hanem kapcsolatok kiterjedtsége, dússága. Régebben is jártak egyetemre messziről jött ifjak nálunk, de aztán hogy mi lett velük, azt már nem követhettük, mint manapság, mikor azonos időben tudhatunk róla, mi történik velük. Japántól Fokföld, Montevideótól La Pazig, vagy egész Észak-Amerikában, Ázsiában, olyan, mint régen a s
dombi52
jún. 13.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1967)
Felpaprikázott közéletről és feturbózott közhangulatról árad közlés, ahonnan az erősebben buzog, mint a csillapító hangok, hónapok óta, mások szerint már évtizede. Valójában ez a modern világ, mesterséges folyamatokat gerjesztve magából, de másként, jobban mondva kívülről gerjesztik, akiknek megadatott modernné tenni emberi földet. Akiknek volt tehetségük, azaz aranyuk és elképzelésük, valamint merszük, hogy kegyetlen bátorsággal belevágjanak, ha kellett álnok megtéveszté
szilajcsiko
jún. 12.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1966)
Sokan reménykednek, hogy megjavulnak a dolgok, s nem akarnak rosszabbat, mint ami van, érzékük nem is jelzi még, amivel riogatják őket, tanácstalanok, mert viszonylag jólétben élnek. Azt remélik tehát, hogy mindenkinek lehető lesz felzárkózni legalább az ő szintjükre, és nem ők fognak leesni oda, mint ahol egyes vélemények szerint már sokan vannak, szenvednek. Kevésbé jut eszébe kissé megtévesztettek célközönségének, utánanézzen, igaz-e, amit hall, tényleg olyan rossz-e a
dombi52
jún. 11.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1965)
Kérdések és válaszok természete, hogy csupán feltevéses magyarázatok, és ezen még a bizonyosságok sem segítenek, képességek valamire megnyugtatók, de újak kellenek. A gyerek nem azt kérdezi már elég hamar, hogy mi miért van – korábban miértre is miért jött –, hanem hogy jó-e éppen feltevése, válasza, megerősítését várja, hogy ő jó úton jár. Azaz a fejében megszületett gondolatot ellenőrizteti velünk, s ha nem vagyunk elég türelmesek, nem hagyjuk elmondani neki az ötletét,
dombi52
jún. 10.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1964)
Itt, eme ezben, ami van, benn van az az is, sőt eredetileg ezzel találkozva nyílunk meg a világra, kívülünk esik minden, amit érzékelünk, csecsemőként magunkat még alig. Az anyaméhben ez a lét teljesen nyilvánvaló, sejtösszességünk párhuzamosan alakul ki, sokáig azt hittük, minden az anyától jön, és külső hatást isteni lélek biztosított. A születés tehát a fogantatással indul, a világra jövés titka már ott megvalósul, az a törvényszerű állapot hoz létre magot, hogy testal
dombi52
jún. 9.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1963)
Manapság úgy érezzük, több a kényszer rajtunk, mint régen, szolgáltatás-erdőben bolyongunk, s mintha azok nem értünk lennének, hanem mi őértük, ezernyi kötelezettséget veszünk nyakunkba. Annyi a határidő, hogy szinte minden napra jut belőle, így aztán a naptárunk tele van órákra lebontva feladatokkal, felejtés szinte fővesztéssel jár, nehezen pótolható. A becsületes embernek nem jut eszébe, de ami ellen minden túl van biztosítva, az nem ritka, sőt nagy lehetőségek nyílnak
dombi52
jún. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1962)
Ez meg az körülöttünk nem ugyanaz az ez, ez itt, ami van egyáltalán, de hogy a nincs, nincs, és mi nem mindig voltunk és leszünk itt, csak vagyunk, felfogóképességünkkel új világminőség. Ilyet más létező nem tud, ezért hiányoznánk, ha nem lennénk, most már, hogy emberré teremtődtünk az idő teljességében, rávetítve tudást a létre, újfajta létkülönbséget alkotva. Ez pedig az állítás képessége, és persze a tagadásé, ami ugyanaz, csak másféle kimenetellel, egyik hozzátesz gon
dombi52
jún. 7.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1961)
Az ellentétes nézetek egymásnak nehezen megmagyarázhatók, mert nincs semmi kapaszkodó, érthetetlenül kerül valaki hozzánk képest elviség másik végére, amit mi elvetünk. Ha egy-két nemzedéknyi korkülönbség van köztünk, gyakran elégségesnek tűnő indoklásként kap szerepet, de ez hamis megoldás, felszínesség, megkerül lényeget, ellentét valódi okát. És az ellentétesség nem ellentmondásosság, nem logikai hiba, sem nem eltérő szándék áll mögötte, ami így vagy úgy orvosolható, n
dombi52
jún. 6.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1960)
Sokan büszkék a származásukra, de nem tudjuk, pontosan mit értenek ez alatt, felmenőik nagyszerű tetteit gondolják-e magukénak, vagy valami rejtelmes családi adottságot. Mert az rendben lévő, hogy saját teljesítményre, eredményességre úgy tekintünk, mint dicséret váróra, megveregethetjük a vállunkat, mikor valamit elértünk és miénk az érdem. A nemesi származás is tiszteletre méltó, emelkedettség, ami ugyan a múltból jön, de jelenbeli magatartás felé követelményt támaszt,
dombi52
jún. 5.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1959)
Amit agymosásnak nevezünk, egyáltalán nem tisztítja a tudatot, hanem inkább szennyezi, összekeveri az igaz és a hamis részét, elszenvedői veszélyes állapotba jutnak. Minden szempontból nehézség-forrású jelenség, és még sehol sem találták fel az ellenszerét, egyaránt hat okosra, butára, kicsi s nagyra, s világberendezésként megállíthatatlan. Azzal próbálják magyarázni, hogy mögötte sok pénz van, mert igen sok, ami rendelkezésre áll ilyen célokra, több, mint a szükséges hat
dombi52
jún. 4.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1958)
Nagy kincsünk az emlékezet, nagyobb, mint gondolnánk, rá épül a gondolkodásunk, de nemcsak rövid- és hosszútávú változata segítségével, hanem mondataink helyes összerakásával. Hogy miről állítok és mit, már előzetesen megragadott fogalmi szereplőkkel történik, a szavak nem kimondással keletkeznek, hanem emlékezett-tartalmak odaítélésével. Hová? Hát, az adott összefüggéseknek, vagy épp rá, a pillanat törtrésze alatt történik a két fél azonosításának, hasonlósága megállapít
dombi52
jún. 3.












