Nem porladunk, nem hamvadunk, márványnál keményebb a lelkünk edzette testünk, fémet meghazudtol rugalmasságunk, ahogy láthatatlan parányok tengerén úszunk, evickélünk, egészségesen. De minden kimaradást, kihagyást megérzünk, ha mesterségesen, akaratlan, vagy szántszándékkal rombolnak, kicsinyítenek bennünket irigyeink, ellenségeink, vagy csak a bárgyú tudatlanok. Mert ártani könnyű, ami eredménynek látszik helytelen célkitűzés esetén, de mindenki megszenvedi aztán, ahogy

A „kegyet gyakorol”, „kegyelmet ad” nem ugyanaz, mint az isteni kegyelem érvényesülése, ez függ célzottja befogadó akaratától, az viszont kizárólag felső hatalomtól. El lehet utasítani Istent világnézet alapon, amitől nem inog meg vallásos hit a vallásosakban, mert éppen hozzáfordulás teszi élővé a túlvilágot, örök jövőt. És múltat is, Isten örökös gondolatában, mely az idők végtelenében teljesítette létté, emberré a teremtés áldását, üres nemlét helyére önmagából, ajándé

A zenét sok mindenhez szokás hasonlítani, de az inkább bennünk születő érzésre utal, felvillanó képekre, amik eszünkbe jutnak hallatán annak, aminek nincs magyarázata. Lehet önállóan is élvezni futamokat, dallamokat, s a hangok összetett kavalkádját, ilyenkor saját korábbi érzéki élmény jön elő, hogy eltöltse lelkünk megfoghatósággal. Mert az a lényeg, hogy ne üres elme válaszát váltsa ki a zene, ne csak testünk rángatóddzon a dob vezényelte monoton ütemre, hanem a képzel

Természetes értelmünk minden mesterségesség forrása a földön, nincs más Isten rajtunk kívül, s őt megszemélyesítve magunk fölé emeljük, hogy ne bújjunk ki parancsolatai alól. Így sugározza be életünket észszerűség, mi nem azonos világban talált törvényekkel, sokkal többet nyújt, ahogy kiterjesztjük hatását az emberi közösség üdvös szabályaira. Ezért beszélünk természeti népekről, akik legnagyobb mai tudáseredményeink igen régi megelőlegezői, a legemberibb szempontokat ér

Hétköznapi emberekből hogyan lesznek hősök, történelem-mozgatóvá válnak kis érzések, hogy úgy nem akarnak élni, ahogy erőltetik rájuk, akik szebb jövőről regélgetnek nekik. Meg hogy a múltat azért kellene kitörölni emlékezetből, jó királyok képét megölni, mert elnyomást, szolgasort erőltettek a népre, örülni új világnak, felszabadultunk végre. A mindennapokban messze nem ezt tapasztalták, sokkal jobb sorsú közelmúltukat magasztalták, és a vallástalan hitet sem nagyon érte

Milyen egyszerű a bizonyítás igazságot mondva, a saját írásunk esetében, mert nem a korábbi írásnyomokat kell összevetni a ma is használt ábécénk betűivel, hanem ennek létrehívói folytonosságát látva máig, gyönyörű hazánkban, ölelő Kárpátok védelmében, joggal állítani, hogy a miénk, nincs is senki más nép, aki elvehetné tőlünk. Különösen mert műveltség-jellegünk rámutat e teljesítmény szükségszerű születésére, minthogy a nyelvszerkezet írástakarékosság ösztönzője, a vagy

Gyermeknevelés szempontjából felemás lett az életünk, mert a jólétet csak kemény munkával lehet megteremteni ma is, viszont az máshol történik, nem otthon, nem gyermek bevonásával. Régen sem lehetett ez teljes mértékű, de az életkornak megfelelően mégis megtörtént, ahol nem annyira a segítségen volt a hangsúly, hanem hogy közben a gyermek elleste jövőjét. Hogy mi vár rá felnőttként, mikor felelősség is kerül a vállára, egyedül kell végeznie ugyanazt, sőt, emlékezzen, őt e

Esetlegesség, véletlenszerűség jellemzi, bizonytalanság, a múlthoz való viszonyunkat, már a közelmúltat is, de méginkább, ha messze szeretnénk vissza látni, igen kevés az adat. Százéve fényképek még vannak, de kétszáz nincs, mert még nem találták fel, s mit őskorból megtaláltak, ritkább, mint fehér holló, ha teljes képre vágyunk, a leletet erősen ki kell egészíteni. Képzelettel, tudással arról a korról, máshol, de ugyanabban a rétegben előbukkanók összevetésével, és így i

Testi egészség jóléthez elengedhetetlen, de ha nem teljes még vagy már testi teljesítmény, hozzá kell igazítani a vágyakat, megy is könnyen, mert nem tehetsz mást szükségszerűség ellen. „Majd ha felnövök” – mondod gyerekként, de öregként csak a „sárgaföld” marad, ahol „kiegyenesedhetsz”, ezért máshol kell keresni a boldogságot, mint a tökéletesség hajszolása, kívánása. Tudván, beszámítván, senki nem képes mindarra, amire igen sokan közülünk, zeneművész nem szokott sportba

Meddig marad még velünk az erőszak? – kérdezzük, amikor a múlt bűneire gondolunk, velünk együtt élő elkövetőkre, akik megúszták a számonkérést, olyan eszmerendszert szolgáltak. Nem egyéni bűnös hajlamukat élték ki, de talán éppen ezért voltak még kegyetlenebbek, elnyomó államrend fenntartásában részesen egykor, tömegmegfélemlítő hatást értek el. Rég volt, igaz volt, már alig élnek közülük, és ügyük elavult, ha nem emberiségellenes besorolást kapott, s azért kell felhányt

Vízparton élni sokkal jobb, mint tőle távol, de nem mindegy, hogy tó, folyó vagy tenger, mindegyiknek megvan a maga előnye, bája s feladata, hátrányról nem szokás beszélni, pedig az is van. A vízközelséget aztán a fürdők is tudják ugyanolyan módon biztosítani érzésben, sőt túlmegy rajta, ha forró a vize, ásványi anyaggal tele, gyógyító hatását kedveljük. Egyáltalán, a fürdést úgy élvezzük, mintha az lenne eredendő természetes közegünk, bár úszni csak megtanulva tudunk, al

Nem tudom, mi lehet „a Napnál világosabb”, de ha mondjuk, biztosan van olyan, e hasonlattal értelmi belátást serkentünk állítás felé, ami mutatja nyelvünk viszonylatképző tényét. Mert képzelet nehezen jutna ide, egyébként is „a látni vágyó Napba nem tekint”, fényerő- tudományt se keress kifejezéshasználatban, egyszerűen szellemi terület kalandja ez. „Már megint!” – kiált fel az olvasó, aki elvont világról is mint közönségesen kezeltről tud csak és akar beszámolót, éppen e

Zaklat a lét, vagy simogat a tudat, hogy élünk? – van még több árnyalat, ahogy válaszol az ember a tényre, hogy létezik – felelősségteljesen, könnyedén, óvatosan, hálával, keservesen. És van, akit a téma nem érint meg, elriaszt, hátborzongatónak tartja belegondolni, hogy szempillantás alatt véget érhet, a kezdete, eredete véletlenszerű s beláthatatlan. Nemcsak egyéni életnek, de egyesek szerint a mindenségnek is, ahol kényszerű értelem első okot keres, ami előttre a semm

Apám az volt nekem, mi én ma gyermekeimnek, gondolhatnám joggal, ha évtízezrek hosszú folytonossága lebegne csupán szemem előtt, de jogtalanul, ha a változásokat nézem. De ebben nem lehetek biztos, hogy van e kettősség, mert a változást a másik oldalon megélők, sőt, jelentők tőlem elzárt hozzáállását a maga nemében ők érzik s tudják kifejezni,. Nem tudhatjuk, egy-egy példa, minta miként hat és raktározódik el alakja elvont elvi vagy gondolati szinten, közben azonosulva az

Mi lenne, ha feldöntenénk a homokórát és az mindenki számára ott megállna, élete azon a pontján, leperegni, ahol éppen tart, s attól kezdve végig a jelenben élnénk tovább? Nem néznénk az apadó–gyarapodó szemeket, csökkenő–növekvő homok kupacot mint időt, nem törődnénk vele, mit hagytunk magunk mögött és ott mit mulasztottunk el, miből maradtunk ki báván. Előre se nézegetnénk állandóan, – mikor jön már a remélt hét bő esztendő, a szerencse, mi megfordítja felénk a széljár