

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1957)
Benne vagyunk a zsongásban talpunktól a fejünk búbjáig, belevettetve élet közepébe, sodródunk is vele, ámde néha szétpillantunk, s csodálkozva kérdezgetjük, hogy mi ez az egész. Mi ez az ez, ez itt? Nem az, mi velünk történik, nemcsak mi magunk, hanem ami körülvesz minket, de úgy látszik, kívül vagyunk rajta, mégis benne vagyunk, olyan, mintha nem lenne s csak mi létezünk. Mi ez az és, ami összekapcsol azzal minket, meg a nyelvünk, mi átcsap gondolkodásba s ezáltal nemcs
dombi52
jún. 2.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1956)
Elszántad-e magad, vagy csak látszatra teszel úgy, mintha erős szándékod lenne megtenni, amit belátni vélsz megfelelőnek, de nem vagy biztos benne, s végül fejest kell ugranod, hogy elindítsd? Honnan van benned ez a határozottság-hiány, mikor pedig egyértelműnek látszik az irány, a józan ész is támogatja, nemcsak tudomány megállapítása, hogy már szükséged lenne rá? Ilyen korodban, időszakodban, korszakodban az élet velejárójaként tekints rá, nem kell kételkedned, sem szég
dombi52
jún. 1.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1955)
Legalább a lebegésig sokan szeretnének eljutni, ha nem is a repülésig, szárnyakat már nem képzelnek maguknak, azaz lelkiekben gondolják, ég és föld között, vélt élvezetében. Hogy súlyos terhektől, lehúzó gondolatoktól szabaduljanak, remek érzés fogja el őket, telve valamiféle világsemlegességgel, bár amit kiegyensúlyozottság is okozhat, lebegésérzést okozó szer nélkül, amikor minden rendben van körülöttünk, s éppen az a jó, hogy zajlik az élet, megtörténik mindenféle szük
dombi52
máj. 31.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1954)
Istentelen vagy istenfélő, aki nem képez biztonsági tartalékot? – úgy éli világát, úgy él a világban, mintha baj sosem érhetné, mintha minden érte lenne, őróla szólna, és valakik kötelessége gondoskodni arról, hogy minden napon minden rendben legyen számára, kiszolgálják őt bármerre megy, bármit kívánhat, teljesül, tenyerén hordozza az élet java. Bizalma határtalan és túl is megy normális feltételek teljesülésén, mert úgy él, mintha sosem romlana el körülötte semmi, sőt a
dombi52
máj. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1953)
A vásárlási szenvedély talán régebbi, mint gondolnánk, és inkább kimozdulást, találkozást takar, még venni sem kell mindig valamit, hogy az élményt megkapjuk, örömforrásként számontartjuk. És megismételjük időszakonként, előbb, mint hogy a vásárolt teremék elfogy, elkopik ruha, cipő, tartalékot képzünk, mondjuk magunknak, de lényeg a rendszeresség, odaszokunk, hogy menjünk. De nemcsak mi megyünk, az áru és az árus is jöhet hozzánk, házaló képében régidőkben, amit ma a ház
dombi52
máj. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1952)
A csillagokban nincs megírva semmi, sorsunkat azonban nemcsak mi irányítjuk, tulajdonos, vagy birtokos vagy saját életednél, nem mindegy, vagy hogy a csillagok helyén Istent képzelsz-e el. Olyannyira nem mindegy, hogy hamisításnak kell értékelni, mikor a kettőt felcserélik, birtokolhatsz, de tulajdona vagy valakinek, s Isten szavaként értelmezik a csillagállást. Ez nagy különbség, mégis sikerül összemosni, elhitetni, nem vagy a magad ura, fogadd el a sors rád vetett keret
dombi52
máj. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1951)
Ki a szabadba! – micsoda jelképi találmány, tömör, de gazdag jelentéssel bír, bezártságot takar a háttérben, eddig volt érzésvilágot, megszabadulást hirdet tőle, s előre mutat. Általános jóra, nem elmúlt rosszra, búra, vidám időkre, nagy lélegzetvételekre, és a lélek szárnyalására, gondoktól mentesen szaladni a réten, hol zöldell, virágzik minden. Sőt, lassanként ébred láthatatlan állatvilág, tücsök ciripel a fűben, rigó rikolt a fán valahol, de nem látjuk, hol, zümmögnek
dombi52
máj. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1950)
Az önellentmondásnak rossz tulajdonsága, hogy többnyire nem vesszük észre, s ennek kifutása, eredménye, vagy éppen eredménytelensége felismerhetetlen és nehezen belátható. A jó összhatás és végeredmény, ami tehát úgy önellentmondás, hogy nem azt akarták, akik a célokat kitűzték, irányítást végeztek, különben nem tették volna, rejtett lett javukra. Másik eset a hibás cselekvés, jót akarás, de rosszra hajló kimenet, amit érzékelni sem tud, aki végzi, ha az a meggyőződése, h
dombi52
máj. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1949)
Kitaláltuk a „fizikai munka” kifejezést, mintha az nem lenne egyúttal szellemi munka, de az, és ha nem tudod a logikáját, nem jutsz messze benne, mert sok mindent kell teljesíteni, hogy igen. Például pontosan meghatározni a célt, ami bonyolult folyamat révén valósítható meg, és anyagkiválasztástól az eszközhasználatig sok mindent megkövetel jól ismerni és alkalmazni. De nemcsak tudni, mit kell csinálni és mivel, hanem megfelelő gyakorlattal rendelkezni, mert szöget bevern
dombi52
máj. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1948)
Alapvető nemzeti összetevőket nézve, amit ma emlegetnek, igen sokrétű elem, s legfontosabb megállapítás e kapcsolatban, hogy visszamenve időben, csökken tartalma. Egyszerűen nem volt jelen mindaz, mi manapság, hiszen a nép nagyon megsokasodott, műveltség felgazdagodott, s így válhattunk egyetemessé a magunk tekintetében, kiegyensúlyozva. A nyelvi közeg szétillanó volta köztünk jól és hamar elterjeszti a vívmányokat, ha az előremutató, de a veszteségeket is, ám azt különbö
dombi52
máj. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1947)
Van-e értelme tagadni még magad előtt is a valóságot, életkort, hajszínt, ráncosodást, súlyfelesleget, hogy csak a külsőnkre tekintve állapítsunk meg hamis nézetet, kegyes csalást. Amit praktikákkal, eszközökkel, vegyszerekkel próbálnak orvosolni sokan, főleg gyengébb nem tagjai, akik megelégednének, legalább ha egy évtizedet bátran letagadhatnának. Nem ítélhetjük el őket, mert mindnyájunknak jól esik, amikor dicséretet hallunk, „korodhoz képest sokkal jobban nézel ki, tö
dombi52
máj. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1946)
„Mi ide érkeztünk” – mondta a „tanár úr”, de ez nem igaz, bár sokaknak tetszik valamiért, és hogy miért, az jobban magyarázza ezt a gyászos kijelentést ránk nézve, mint a hamis tartalma. Dicsőséget keresni a hódításban, hogy már akkor is mi voltunk az erősebbek, amit ma fel kell idézni, illetve visszahozni, kerül, amibe kerül, a cél szentesíti az eszközt. De ez nem így van, nem lehet cél, ami nem valós, s több mint évezred távolából nézve nincs esély megismételni a múltat
dombi52
máj. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1945)
Lelkesedés az élet igen fontos támasza, a lelkesítés a legfontosabb támogatás, igaz ügy, igaz út, épp onnan ismerhető meg, hogy feltétlenül beleállhatunk tevésébe. Teljes erőnkkel, teljes lényünkkel vállalkozunk belátott üdvös cél mihamarabb elérésére, jósága, szépsége és hasznossága világos, s minden pillanatát élvezzük a folyamatnak. Legalább lélekben mellénk áll, ki tud róla, hogy mibe fogtunk, milyen fába vágtuk fejszénket, hogy az nagy dolog, elismerik, dicsérnek ért
dombi52
máj. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1944)
Nem csodálkozol a napok futásán, ha láttál már fellegeket futni az égen végtelenül, sem céljuk, sem forrásuk nem látható abból a menetből, de az esőcseppek benne utaznak. Meg kell lovagolnunk a napok hátát nekünk is, értelmet adni rohamosan telő időnek, a pihenés, megújulás szintén tevékenység, ne halogasd a tennivalódat, tedd meg még ma. Kötelességtudatot ébresztettek bennünk, hogy végigcsináljuk a mindennapokat, ahogy kell, és akik megszervezhették a napirendünket, tudt
dombi52
máj. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1943)
Lelkiállapotnak tekintik belső érzések kavalkádját, holott csak a testtel együtt működik bennünk a lélek, lélekállapot az így, tudatosságot és tudattalant bevonva. Testi jelenlét nélkül nincsen jelen-átélés, mert a jelen nem múlt vagy jövő, amit gondolat közvetít úgy, hogy ott sem voltunk, illetve vagyunk, tudjuk, volt és lesz, de a most kimarad belőle. Ahogy az érzések sorhulláma ellep minket, testi változást, testfelkavarodást megélve, könnyen elviseljük, mert a testün
dombi52
máj. 19.












