Ki emlékszik már ezerkilencszáznyolcvannégyre?! Pedig a világpolitika kötélen táncolt, nem annyira az atomhalál tudata kínzott, hanem hogy tankok szétlőnek városokat újra. Halódó világhatalom rúgott utolsókat, nagyon fájhatott volna, ha célzottan megindul s a katonák megmossák lábuk az óceánban, elavult eszmekórságról már nem is beszélve. Akkor két eszköz támadt megfékezni a nagy bajt, az egyik fegyver, mely csak az embert pusztította és így a nagyvasak megálltak volna fé

Mindenkinek van anyja és apja, csak kevesen nem ismerik szüleiket, legtermészetesebb kapcsolat ez, és a legszükségesebb, hiánya aligha nyomtalan, áldott előny a megléte. A tényleges nevelési viszonyon kívül is van benne kikerülhetetlen létösszefüggés, hogy születésünk előtt ők már sokat élhettek, és az ő haláluk után mi még tovább élünk. Ezért fontos rengeteg mozzanat, mit át akar adni az anya lányának, az apa fiának, vagy egyáltalán az idősebb jogán fiatal utódnak, legye

Hírünk régtől ideszáll, hozza szép lélekmadár, Turulnak hívtuk utóbb, történelem-nyárutón. Amikor már harcolni kellett a szabadságért, nem elég volt locsolni virágot a látványért. Feláldozott ifjakat sirattak szerelmeik, és ha a szív megszakad, szomorúsággal telik. Gondoljuk meg most tehát, milyen elvetemült lett, aki halál-ideát hatalmi eszközül tett. És aztán azt szolgálta ország-világ embere, lelkét ördög megszállta, ki ezt kincsként kezelte. Az lett üldözött lél

Szélsőséges múlt felé árad ma is figyelem, legyen olyan szép és jó, mint modern történelem, vagy ha az rettenetes, csúnyuljon meg a régi, mindegy, de az emlékét hamisítás kíséri. Lehet, csupán azzal, hogy mást tartunk ma fontosnak, mint ami túlélését jelentette korszaknak, olyasmit emelünk ki, ami nekünk célzatos, nem baj, hogyha nem igaz, csak legyen jó hangzatos. Kezdjük a boldogsággal, mi volt annak alapja, élelmét a termőföld igen gazdagon adta, mert a szorgos kezeket

Másik emberben keress boldogságot, sőt gyógyulást, ha lelkedet megtalálta átok, avagy még a testi kórt is elűzetheted, ha hited az ő kedvességébe veted. Amit megtapasztalsz, de nem mered úgy elkönyvelni, mint ami nem álom, vagy nem megtévesztés, hanem igaz szándék és tett, túlmutat vágyon és megérdemlett. Mert te is benne vagy a kapcsolatotokban, nemcsak ő teljesít feléd, belőled is kibuggyan a felhalmozott s addig hiábavalónak látszó kedvesség, már a létezéseddel nyerő v

Milyen sokszor hallod, hogy szállj le a földre, ha már órjás nem vagy, hát, ne legyél törpe. Légy rá tekintettel, mit gondolnak rólad mások, kik egyébként nem tudják, hogy jó vagy. Azt látják, hogy szembe mész a valósággal, s mindig sok bajod van ezzel a világgal. Nehogy már a szekér húzza a lovakat, mit nem fejtettél meg, őrzi tudás-lakat. Benned van a hiba, nem a csillagokban, vigyázz, teher alatt lelked összeroppan. Tested sincs acélból, elillan az erőd, erős vár csak

Logikus-e, ami ésszerű, sokaknak azért nem egyértelmű, mert rajtunk kívülinek tartják az egymásból következést, és értelmi szinten érvényesültnek az ember legmagasabb fokát. Így pedig isteni elrendelésűnek látják a természetet, ami külön valami hozzánk képest, s mi ugyan belőle vagyunk, de értelmes lénnyé Istentől kapott lelkünk révén lehettünk. Itt aztán meg is áll a tudomány és álmélkodik, milyen végtelenül gazdag a külvilág rendje, mennyi törvényszerűség felfedezhető b

Bejárják sokan szívesen a Földet, végtelen, szüntelen érdeklődéssel, nyitottan új és új tájak felé, embermivolt és produktum felé, ott a helyszínen eredetiben megszemlélni. Hogy mit, mi az valójában, még úgy sem teljesen feltárulkozó, befogadható, nem bújhatunk ott élők bőrébe, de legalább annyi, amit ők akarnak, megmutathassanak és átadjanak. Kérdés, mi célból, egyéni élményszerzés mellett, beszámítva az üzleti szempontokat, örök kétely egyébként, hogy van-e más oka utaz

Ma már táplálék tápanyagát is táplálni kell, hogy testünkbe bejusson alapvető szükséglet kielégítése, de hogy ez megtörténik-e valóban, inkább hittel nyugtat, mint bizonyosság. Hogy elérjük a legalább elegendő szintet, nemcsak javasolt, de kötelesség, akadályát egyénileg érzékeljük, s közösen lehetne felszámolni, sok akaratnak kell egyesülni. Ami azért nem egyszerű s magától működő, mert a lelkünk fő étke szintén hiányosságos: egynemzetté levésünk lelkesítő ereje – szell

Képzeld el azt a jövőt, különösen ha érte dolgozol, amikor elterjed az igazságunk magunkkal, nemzetünkkel, nyelvünkkel kapcsolatban, milyen lesz akkor élni, abban az öntudatban. Hogy már a barlangokban élő emberek is itt mi voltunk, azóta megmaradtunk, szaporodtunk, s mindig befogadtuk a távolról érkezőket, de mindig sokkal több volt az innen eltávozó. Hogyan éltünk mi régen az egyes korszakokban, tananyag lehetne, sőt izgalmas próbatétel, utánozni őket és megtanulni túlé

Ha lehunyod a szemed, nem látod a világot, ahogy alvás közben sem működik öntudásod, ébren is szereted kikapcsolni magad néha, süketnek-vaknak minden hangzás és látvány néma. Tettmezőn a szekér erőfeszítéstől halad, az idő megszakíthatatlanul végigszalad egy-egy ember egyedi ívű életvonalán, sikeres, ki felmászik önmaga pókfonalán. A lényeg, hogy nem tudod kivonni létből lelked, ha elfáradván a tested nem bírja a terhed, eldobandó lehet minden felesleges holmi, hanem attó

A világon egyedülálló Szent Koronát nem más hívta életre s tette eszményi életünk törvényének forrásává és őrévé, mint az istengyermekségünket meghirdető gondolat. Isten országát berendező, égi mintáját földre hozó, és az embert bűntelenné tevő tanítás, kizárva ennek ellenkező múltból feslő, alávetéssel rombolt gyakorlatát. Ezen emelkedett szelleme miatt hozzá kell mérni tehát minden megelőző hatalmat és életmódot, nem fordítva, őt eredeztetni az örök élet szentségét el n

Bolygónk az érzéklet számára felfoghatatlan: talajként lábunk alatt, beszívva levegőjét, mert csak így tényszerű valóság – messzi látványa, műhold-látcsővel vagy onnan saját szemmel, hamis. Távolról beláthatón gömbalak, még messzebbről kis golyóbis, de lényege számunkra itt lenn van jelen, hogy életet fejleszt magából, mely tovább lépett felénk, értelmes lényként működünk rajta. Tudunk magunkról elkülönülten életvilág feltételrendszerében mindentől, ami nem mi vagyunk, me

Az országhatárok elavultsága már akkor nyilvánvaló volt, amikor megszülettek, mert ne gondoljuk, hogy országok mindig voltak, nem, hanem birtokok, élet-halál ura tulajdonossal. Aki vezérként vagy annak hű alvezéreként fegyverrel foglalta el a területet rajta a néppel, s tette őket szolgájává, továbbra megtartva a fegyverzetet, mi szolgának nem járt. Kellett persze új hódítók ellen is, megvédte magát és uradalmát, vagy elvesztvén a csatát, új hatalom támadt ott, a régi elm

Milyen könnyű lenne az élet, ha a kulcsokat hozzá tudnánk használni, elhinnénk róluk, tényleg azok, nem tévedés, nem hiba bízni benne, hogy nyitják, amit kell, s bezárják az ördög lakatját. De hol juthatunk hozzá, mikor s hogyan, egyéni út titka, próbálják nekünk sokan megfejteni a szerintük nyilvánvalót, s mi nem értjük, miért nem értik, hogy nincs semmi bizalmunk bízni bennük. Hitetlenek vagyunk azokkal, akiknek sokkal könnyebb, mert már túl vannak rajta, amit mi még el