Mintha a homokóra visszafele peregne – ami lehetetlen, hacsak meg nem fordítjuk azt –, majdnem üres a múltunk hegyére állított kúp terében, oda gyömöszölünk megismerteket. Szuszakolunk, ahogy mondani szokás, mert sokkal nagyobb, durva darabok kerülnek kezünkbe, mint valódi idő esemény-homokszemei, melyek már aláhullottak és képezik jelenünket. Attól alaktalanságok, hogy nem igazságok, s eltorzított valóságnak nincs jó szerkezete, a szépségtől is messze került ennyi szenny

Nagy nemzetek hogy keletkeztek, van rá egyszavas válasz: hódítással, mert a modern kor előtt még nemzetállam előtti szerveződést látunk, kis területen uraltak királyt a népek. Vagy fejedelmet, főherceget, aki nagy király vagy császár védereje, szárnya alá tartozott, őt maga fölé elismerve alkottak laza szövetséget, nem mai értelemben országot. A főhatalom a kizárólagosságára vigyázott, rajta kívül más nem gyűjtött sereget, az adókkal, vámokkal rendelkezve kormányzott, s t

Szűrő és szita, rosta és cséplőgép, mindegyik ki- és szétválasztja a jót a rossztól, szöszmöszt a tejből, törmeléket a lisztből, ocsút a magtól, és búzát, árpát, rozsot a gabona-kalásztól. Jó és rossz kiszűrése aztán átvitt értelem mezején maradt igazán időszerű máig, a minden embert érintő eljárás szintjén, mezei és konyhai munka gépesítve lett. Vagy előregyártott termékkel találkozunk, ami élelmiszerként tartalmaz ugyan káros anyagokat, de azt szándékosan tették bele, t

Ha olyan történik veled, amilyen még sosem, a meglepetés erejével hathat, amikor nem lehet rá felkészülni, de ha igen, szintén lehet nem várt hatása, hiszen ismeretlenség. Viszont ha tervezheted a bekövetkeztét, az nem csökkenti majd az igazi kihívást vele kapcsolatban, hogy sötétbe lépsz, érzésvilágod gazdagszik, de még ott is lehetnek kockázatok. Nem tudhatod, miként válaszol majd egész valód, ha azt értintő esemény történik veled, így hát felértékelődik mások tapasztal

Mind, aki világkeletkezésről gondolkodik, nem jut el a valódi kérdéshez, mi a semmi, arra vár választ, mi volt a világ előtt, s máris a keletkezés előttre lépett, ott tapogat. És túlnyomórészt ezzel találkozunk, hogy erről az eseményről beszélnek, úgy, hogy megpróbálják kitalálni, milyen állapotból indult felénk, mai mivoltunknak jó alapjául szolgálni. Fogalomzavarról van tehát szó, bármennyire is tanult tudós fők kutatják, színvonalasan foglalkozva vele, ami közember szá

A művészfilmekből nem lehet tizenkettő egy tucatot csinálni, mert különös világukat még ugyanaz a rendező sem tudná, akarná megismételni, önálló életüket élik. Nekünk, nézőknek, akik ráadásul szintén az egyedi értelmezés különvalóságát és sajátos érzéseit vegyítve fogadjuk be, példákkal szolgál és feledhetetlen élményt ad. Mint a színházi dráma, de ez kivihet olyan tájakra, városokba, ahol sosem jártál még, olyan művészi eszközökkel élhet, letaglóz, a látvány gondolatiság

Ha átpasszírozod nézeteidet népedről, hazádról a józan megítélés tűfokán, vagy ami ugyanaz kell legyen, a tudomány naprakész legfejlettebb válaszain, meglepődsz. Ám ez nem történik egyik napról a másikra, olyan nagy az adathalmaz, ha kutatásba fogsz, hogy csak sokára jutsz eredményre, visszariadsz esetleg előbb, minthogy az igazságot látnád. Sőt, ilyet el sem kezdesz, ha elfogadod a mát a múlt szükségszerű fejleményeként, hogy csak a részleteket kell feltárni, mert törvén

Állítólag kevesen értik, amit írok, és így nincs hatása, de szerintem másról van itt szó, szándékhiányról, s nemakarásnak fejvakarás a vége, büszke elutasításban van részem. S hogy mire büszke, aki nem ért velem egyet? Nem magára, illetve csak annyiban, hogy a dicső elődöket emlegeti, nemzeti szinten, a királyság nemes emelkedettségét s nagyságát. A magyarokat tehát, akik előtte avar és hun néven szerepeltek a történelem nagy- színpadán, győzedelmes csatákat vívtak egyre,

Testünk és lelkünk vonzalmaival alig vagyunk tisztában, biztosan ismertek jéghegy csúcsa, az ismeretlen bizonytalan nagyság, víz alatt helyett tudatlan kiszámíthatatlan, homályban. De még erről az aránytalanságról sem tudunk eleget, elég az égitestek hatására gondolni, mi nagyrészt tagadott, mert a tudomány nem tud mit kezdeni vele, s tévedni nem akar. Inkább lejáratják a csillagjóslást, vagy hogy a Hold minket is „meghúzna”, nemcsak a tengereket, nehéz ügy, ha az emberek

Nem kell kilépni az ajtón, kinézni ablakon sem, beköszönt a világ, bezörget vagy bekacsint, eláraszt, elfoglal, lebénít, vagy cinkossá tesz csupán azzal, hogy megtudod, mi folyik, s nem mozdulsz. Persze a fiatalabbak kirohannak remény árnyékát üldözni, mit vágyakozásuk keltett, kérdés, tényleg megérdemlik-e, amit elérnek, vagy odadobott csont az, hogy rágódjanak rajta. Sőt, hogy együttműködjenek a világhatalommal, mit nem lehet figyelembe nem venni, tolakszik, rád települ

Nem, nem! Nincs értelme arról beszélni, hogy ki áll a mérleg egyik, s ki a másik serpenyőjébe, hogy eldőljön a vita szaporodásmódunkról, milyen legyen majd, hagyományos vagy mesterséges? Károsan romboló ugyanis ez a felvetés, [1] kihúzva a talajt hagyományos párkapcsolat és család alól, sőt, az emberi létezést is megkérdőjelezi, anélkül csak lények lennénk. Állatnál többek az elménk miatt, de embernél kevesebbek, hiszen benső világunk megszűnne állami egyenneveltetésben,

Látomásos ember vagy? Nem tudom, miről beszélsz. Nekem a látvány a szemem által születik, nem a képzelgés lehunyt szeme mögött, ne akarj rút szörnyűségekkel riogatni, vagy örömköddel kábítani, mellette édeskés illatokkal. Álmodtam én is régen, emlékszem, milyen az, de nem keverem a kettőt össze, valamint arról sem álmodozom, hogy mi lesz, ha nyerek a lottón. De tudom, képzelőerőmnek nagy a szerepe életem kiteljesítésében, mindig többre vágynunk szinte kötelesség, meg kell

Kétfelől közelít alapvető gondolkozás a világhoz, mely térbeli ugyan, de síkagyú képe rögzül, s kimondani meg vonalon futva tud összehasonlítást, két végletből indulva. Létező vagy létújító, hasznosság–károsság szempontjából a kezdeményezés, tevékenység felemelő vagy lesújtó, örömteli avagy fájón tragikus, és középen nem találkozhatnak. Nem egyenlítődhet ki a szélsőség vegyülve a másik szélsőséggel, hanem átjárva az is, átalakítaná, meghódítaná kedvére, saját szájíze szer

Le lehet-e élni egy egész életet hazugságban? De le ám, különösen ha senki nem tud róla, legalábbis környezetében, mi az igazság, ilyen eset sok van, például hogy ki az apa. Van tehát jótékony hatása is, kegyes csalás, mondják rá, halálos betegséget elhallgatnak, csúnyább, ha nem közlik valakivel, hogy sosem lesz belőle bajnok, virtuóz, de pénzt fizet érte. A kiképzésért, mi nem elegendő, ha nincsen tehetség a növendékben a tanultak iránt, ő már jobban jár, ha minél előbb

Újabb kis kőeszközt találtam a kertben ásás közben, fehér avagy világos színű, s ez is kézreálló, mint az előző gránit marokkő, de ezt két ujj közé fogva lehetet használni. Az éle kicsit durva, de ásóról a sarat jól leviszi, és képzelet kérdése, még mire volt jó, ám inkább készítőjének életmódja izgalmas, meg hogy ugyanazt a földet műveljük. Nem véletlen tehát, hogy nyolcvancentis fekete humuszban ások, alatta sárgaföld kezdődik, mennyi elkorhadt növény kellett ehhez a sz