

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2002)
Fénylő életünk van, a legnagyobb világosság lengi be, lenghetné be, ha hagynánk teljesülni az élet és az elme minden örök vívmányát, amit valaha az ember már egyszer kivívott. Kezdve a megélhetésről való gondoskodás előrehaladott mivoltával, messze túlra mutatva a szükségletekhez szükségeseken, finomság és bőség áraszthatna el mindenkit. Aztán olyan lakásban lakunk már legtöbbnyire, ami nemcsak az állati létben tapasztaltak összehasonlíthatatlanul felülmúlása, de az ember
dombi52
júl. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2001)
Ki a mítosztalanítás nagy fájába vágja fejszéjét, csak később szembesül vele, mennyire sokrétű jelenségről van szó, beágyazódva az életünkbe, a mítosz erejét tekintve. Eleve a kérdés szinte megválaszolatlan, megválaszolhatatlan, mikor s hogyan jött létre a csillagképek felismeréséből azoknak megszemélyesítése rajzolatuk alapján. Ahány ház, annyi szokás, a mitológia is sokszínű első meglátásra, de mégis vannak egyezések, például római s görög között, míg végül azonosságoka
dombi52
júl. 16.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2000)
Tehetetlenség és magatehetetlenség közt éles határt kell húzni, összemosása hazug állapothoz vezet és senkinek nem célzatos, mert ténylegesen megbéníthatja a cselekvést. Végzetes határhelyzet test vagy elme annyira megbetegedése, leromlása, hogy ápolást igényel elszenvedője, alapvető mozgást sem képes esetleg tenni, ágyba szorul léte. Mennyivel másabb ennél természeti jelenség által adott és kapott csapás, erős földrengés, villámcsapás, orkán erejű szél, árvíz vagy más ka
dombi52
júl. 15.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1999)
Munka öröme, hiszem, lényegi kifejezés, bár ellene hangolnak százszor is naponta, de nem tudják megsemmisíteni az alkotásvágy és a kötelességteljesítés együttesét. Mert mikor e kettő párban hat, felerősíti egyik a másikat, ami azt is megmutatja, hogy mi hiányozhat azokból, akik tehernek veszik, nyűgnek, igának, hogy dolgoznunk szükséges. Hiszen a létfenntartás minden körülmény között, mindig feladat, nemcsak élvezetes étkezés, gondoskodni magunkról és aztán családunkról,
dombi52
júl. 14.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1998)
Kötelességeink bővültek, megnőttek egymás felé, különösen a szülőké, nevelőké, de kérdéses, hogy meg tudnak-e felelni ennek a feladatözönnek, vagy mulasztás alatt nyögnek. Mert éppen elég volt számukra korábban is, mit teljesíteniük kellett, modern polgárvilág elvárásának megfelelni, gyermekük annyit kapott belőle, amennyit feltálaltak neki. Lehet, hogy volt közte felesleges, vagy elavult, ami szűkítette a lehetőségeket, mert ugyanúgy vitte a pénzt, erőt, kedvet, mint az
dombi52
júl. 13.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1997)
Mi, s mire jó a tisztesség, tudja még valaki ebben az országban? – mert bár emlegetik, mikor szólván, hogy ne essék, megtiporják mégis, tehát szándékosan, s mintha attól ebből nem lenne baj. Mintha végtelenül el lehetne mulasztani, amit egyszer sem szabadna, hogy épületesek legyünk, vegyük komolyan az életet, mikor kell, s ne röhögcséljük el, ha nincs tarsolyunkban ötlet. Ha nem tudunk mit kezdeni fájó történéssel, ami még veszélyes is lehet ránk, megoldásunk hiányának el
dombi52
júl. 12.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1996)
A sokaságnak akkor van arca, ha mindenki saját jogon szerepel benne, érdekességet nem a létezés, hanem annak mikéntje jelent, ha a te képzeletvilágod előadhatod. Mert ugyan nem belőlünk fakad a külvilág, és nem mindenki olyan, mint mi, de mi átszűrődik rajtunk, lesz bennünk képpé, és azt megosztva tudjuk magunkat mások számára megnyilvánítani. Nem törődve azzal, nem kételkedve benne, hogy megértenek-e, mert csak olyan nyelven lehetség beszélnünk, ami vagy azon értők számá
dombi52
júl. 11.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1995)
Kinyílt a világ, virágzik ezer lehetőség színesen, illatosan vonzón, és nem kényszerből kell felkeresni, menekülve, vagy házassági függésben, hanem önként szabadon választhatod. E kedvező tényezők miatt többen mennek el, hagyják otthon a hazájukat, s már ellenkező irányban is, mint ezelőtt, de a visszatérés bármikor megtörténhet, szomszédba meg ingázhatsz. Azonban nem olyan egyszerű még ez sem, lelki terhet jelent egyrészt, felkészülést új életre másrészt, mit a kapcsolód
dombi52
júl. 10.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1994)
Van, aki a nyugalmat választja ahelyett, hogy felhorgadna a nyugalommegzavarók ellen, kérdés, hogy melyik eset lehet eredményesebb, külső vagy belső összefüggés ebben fontosabb. Mert azért a közömbösség nem halvérűség, így behatol a hatás a lelkünk bőre alá és piszkálja a tüske világot kizáró burkunk, mint bizonyos zaj, mely éjszaka nem hagy aludni. Amiről nem akarunk tudomást szerezni, épp ezt a vágyunkat célozza meg kifinomultan, külön tanulmányok ajánlanak eszközöket é
dombi52
júl. 9.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1993)
A víz enyhítő közeg nyáron, frissülést okoz télen is, felüdülést jelent tisztaság iránt való közreműködése, ha külső tényezőt látunk benne, belül, bennünk áldás. Önmagában nem áll meg, kifolyik a kezünkből, ezért edényt használunk megtartására, és a kút is ilyen szolgálatra készült, vezetéken érkezve a legkényelmesebb a hozzáférés. A folyók szerepe felbecsülhetetlen, régi időkben különösen, bár ahhoz, ott élni már magas színvonalú tudás kellett, például a közlekedés tekin
dombi52
júl. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1992)
Akit sosem kell vigasztalni, ő a mintakép, no, nem sokak bálványa, mert igen kritikus is, és nemcsak önmagával szemben, ostorozását kevesen nyelik le, csak kis körben érvényesül. Sokkal többet tud, mint az átlag, és minden téren tájékozott annyira, mi alapján véleményt formálhat, és összefüggésekre figyelmeztet, igen szokatlanul gondolkodva tud érvelni. Elsősorban az elkeserítő ügyeknél lát mögé a dolgoknak, mondván, okok ismerete megmagyarázza a történéseket, érzelmi hoz
dombi52
júl. 7.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1991)
Egyszerűen élni nem adatik meg mindenkinek, ez már inkább állítás, mint kérdés, bonyolultság lekötöttséget jelent, kitölti az időnket a sok kényszerű tevékenység erőhulláma. Olyan erős s nagy, nem lehet kitérni előle, aztán már valamennyire kedvünket is leljük benne, de lehetségesnek látszik többre jutni kevesebb munkával, kisebb ráfordításunkkal. Mert így most éppen a fontosabbakról tereli el a figyelmünk állandó felszínes elfoglaltság, ismétlődések sorozata történik egy
dombi52
júl. 6.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1990)
Sokféle barátság van, s mind kellemes és hasznos, a legrégebbi a legfontosabb, no nem azért, mert most is az, hanem azért maradt meg máig, mert valamikor sokat jelentett, nem feledhető. A legújabbról még nem tudunk, de bizonyára alakul, mert nem állunk meg sosem a barátgyűjtésben, nincs plafon vagy telehas, épp azzal maradunk nyitva világra, ha képesek vagyunk új ismeretségre. Mert mi más a barátság, mint egymás közelebbről megismerése, azaz majdnem oly alaposan, mint mag
dombi52
júl. 5.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1989)
Észrevetted, mennyire csak saját tapasztalatod szerint szoktál értékelni dolgokat? – beállítódsz valamikor valahogy, megtörtént alapján, és úgy érzed, az általánosan igaz, nem hátrálsz. Nem vonulsz vissza álláspontodból, mikor másik valaki mond valamit másként, nem mérlegelsz, nem ingat meg véleményedben, jórészt meg sem hallod, a további indoklás részéről nem érdekel. És ez így van jól valameddig, ne kapkodj rögtön ellenvélemény után, ha van sajátod, azt kell úgy megform
dombi52
júl. 4.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1988)
Az élet nyertesei vagyunk, vitathatatlan, hiszen az értelem-csíra szárba szökkent bennünk, de nem volt egyszerű, soká tettünk érte sokat, többet, mint élővilág-alkotó társak. De az alapokat nekik köszönhetjük, majdhogy- nem kőből rakták le kezdetekben, s bírják a terhet egysejtűek máig, s bár veszélyesek ránk sokan közülük, mások belénk épülten segítenek. Ami alattuk van életmaradvány, sekélyes világ, keveset tudnunk még róla, de az is inkább félelmetes, mert acélszívóss
dombi52
júl. 3.












