

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2047)
Teljeskörű tudatosságot ne várj magadtól, de másoktól se persze, sem egyszerre nem fér be saját világunk a fejünkbe, sem egymás után, s nem fogunk mindenre emlékezni, mi megtörtént. Velünk és közeli s távoli környezetünkkel, sokszor megkülönböztetni sem tudjuk magunktól, elhatárolni, mi vonatkozik ránk és mi nem, sodródunk, avagy utazunk események hátán. Másoldalról viszont jó ez a sokaság, ez a sokrétűség, lubickolunk benne, felüdít a változatosság, pillangóként szállunk
dombi52
aug. 31.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2046)
Legyen a nemzet születésnapja következő ezer év minden egyes napja, s hozzá vezető út félmillió éve, azon értékek szerint, mi akkori s mai túlélésért megkövetelt. Ez pedig, tudjuk, sosem korlátozódott étel- ital s egyéb szükségletek kielégítésére, a világ megfigyelése eszünket növelte, lelkünkben megfogant természet önvallomása. Hogy én vagyok az út, igazság és élet, ki hisz bennem, méltán elnyeri az örök üdvösséget, mert ez volt az a visszamenőleges értelem, létfáklya s
dombi52
aug. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2045)
Kinyújtózna már a világ, a háborús görcsöt levetni, beszűkült a tudat is, csak ellenség és barát van megkülönböztetve, semlegesnek áruló lett a neve, pedig az a nagy többség. Akik messze élnek, távol az ágyúzajtól, és nem értik a szenvedély hevét, amivel mennek azok ott egymásnak, rombolják le házaikat, ölnek meg egymillió fiatalt mindkét oldalt. Sőt idősebbekre is rájár már a rúd, és nem futhatsz el a sorozás elől, szökevényeket visszavisznek a frontra, újoncoknak három
dombi52
aug. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2044)
Nehéz megragadni, miről van szó, a jelenség rejtekezik, bár nyilvánosság előtt játszódik, sőt éppen az az egyik célja, hite, mozgatója: világszínpadon legyen győzelmes. Legalább eredményes, – és rangsorok vannak a legkülönbözőbb területeken, nemcsak sportban, összevetések, összehasonlítások cégek, nemzetek, országok között, alig van kivétel. Talán csak a legnagyobb művészekről lett szokás az összehasonlíthatatlan jelzőt használni, vagy oly tehetségről, aki addig nem volt
dombi52
aug. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2043)
Többnyelvűség és sokszínűség kéz a kézben jár, de nem az egyént, hanem az összességet nézve, mindenkinek megvan a maga nyelve, jellege, ezért egymásnak érdekességet jelentenek. Ősi időkben messzi szomszédok is azonosak voltak, ha ugyanonnan terjedtek szét, de jött a földműves emberszaporulat, sokan lettek a termelékenység élvezői, megnőtt különbség. Addigiakhoz képest sok-sok részletét tudta kimunkálni az ember a természetnek, mind lett kezdeményezve, egy-egy szakma elkül
dombi52
aug. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2042)
A hely helyén már nincsen hely, amint a nincsen sem valóság, csupán gondolatban szereplő hiány, de a gondolat, tudjuk, hegyeket mozgathat, mert ha elhiszed, hogy azzá teheted, valóvá lesz. Ezért nem mindegy, hogy mit gondolsz, mondják gyakorta, ami csak riogatás, nem pontosan ad vissza viszonyt elvonatkoztatás és tárgya között, nem számol a hitakarat fontos szerepével. Hogy gondolatban végigfuttatjuk gondolatunk következményét, mielőtt igazán gondolnánk, ami nehezen elgon
dombi52
aug. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2041)
Az első ember és az utolsó is én vagyok a magam szempontjából, közvetlen tapasztalat van bekötve belém sajátként elsődlegesen, minden más másodlagos, a többség sokadlagos. Nem éppen ezt erősíti születési környezet méhen belüli állapotom megszűntével, az akkortól ismerős helyzeteket váltja, eltávolítva érzéseit, egyéb valóság. Az újdonságok garmadával érkeznek egyre, s bár érett képet mutatok, tudatlannak néznek, ama eredeti bölcsességre nem látnak rá, mert rég voltak magz
dombi52
aug. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2040)
Legalább érdekesnek találhatjuk, ha nem is izgalmasnak, kerti növények azonos talaj és körülmények közti igencsak különböző növekedését, alakját és terméshozamát. Ha ezt semmi külső nem indokolja, belsőt kell keresnünk, ezernyi sejtosztódás állapotát, sőt azt megelőzően a magét, annak pedig előző év anyanövénye volt a szülője. S ma már tudjuk, hogy az öröklődésben igen sok ‒ ha nem is buktató, de ‒ módosító tényező felléphet, s idáig jutva a gondolkodásban, bevillan az em
dombi52
aug. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2039)
7:00 AM I. A módszertani őshonosság szerint minden nép ott él, ahol megszületett és létrejöttek a rá jellemző sajátosságai, s megőrizte magát súlyos történelmi harcok forgatagában is. Ez egészen az újkorig, avagy addig így volt majdnem teljes mértékben, ameddig birtokába nem jutott olyan eszközöknek, hogy nagyobb tömeget nagy távolságra mozgatott. Ez csupán pár száz éve következett be tehát, előtte kivételt a nomadizmus jelentett, mert ha új élőhelyet kellett keresni, v
dombi52
aug. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2038)
Manapság szülőfalumban is zajlik az élet, és szülőhazámban, ha máshová kerültem, vagy más országban élek, előbbi milliók sorsa volt nemrég, utóbbi kevésbé, de új divat. Hogy mennyire volt meghatározó, nemcsak attól függött, mily fejlett volt a vidék mai mércével, nem szülők által teremtett életszínvonaltól elsősorban, hanem a helybeli műveltségtől. Az én falum, az én városom, sokszor elhangzott már a szánkból, inkább dicsérve, kiemelve a jellegzetességeit, középiskolában
dombi52
aug. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2037)
Ha csak eszközeink pontosságát nézzük, igen elcsábulunk a modern kortól, nemcsak az időt osztottuk fel önkényes kicsinységeket téve mértékül, így a világ kezdetéig elmenve, hanem a teret, a világot körülöttünk, és tárgyakat, utóbbiaknál viszont észrevéve, hogy nem is léteznek a parányok szintjén úgy, mint érzékeljük őket, s ez sok bajunk forrása lett, de nem szükségszerűen, nem elméleti szinten, mert hogy a világ a mi képzetünk, s mint szemüveg nagyít, kicsinyít érzékszer
dombi52
aug. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2036)
Nem elég a sor végére rímet biggyeszteni a versben, komoly szerepet kell annak kapnia a tervben, mi kifejezésen túl tereli a gondolatot, s közben élményt is kell adnia. Legegyszerűbb a majdnem teljes szóazonosság, amitől természetszerű lesz az otthonosság, de mikor csak hasonlóság van a hangok között, megfelelhet az is, aggódni miatta fölös. S mikor a valóságból ellentmondás ad mintát, keresztbe tesz mintegy, hozzá keresztrím társulhat, életszerűként, hogy ne pazaroljuk a
dombi52
aug. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2035)
Több formája van ma a keresztrefeszítésnek, és értelmi oldalról az a legfájdalmasabb, ha bizonyított meggyőződésed kiforgatják, holt üggyé, falra hányt borsóvá válik a munkád. Te a mélységeket járod a történelemben, valóságos gyökérkapcsolatokat feltárva, ámde sokan vannak, akik a felszínen futnak, s látszólag utolérhetetlenül hengerelnek. Te persze majdnem egyedül vagy, hiszen nyeretlen, és nem is számíthatsz hamar átütő sikerre, ők egyre többen, hiszen zászló alá gyűjth
dombi52
aug. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2034)
Nem véletlen az, hogy két egymásnak ellenmondó személyiség nem fér belénk, és beleroppanunk, ha ilyen kívánalommal vagy kényszerrel mégis találkozunk, ez az erőszak legmagasabb foka. Még ha csak hallgatólagosan kell is – magunkat háttérbe szorítva – beleegyeznünk helytelen törekvések, hamis eszmék, hazug állítások levegőhöz jutásába, célratörésébe. Mert sokkal hangosabbak, erőszakosabbak a képviselői, mint a józan hangoknak, amit mi szeretünk, igazán támogatunk, de üres b
dombi52
aug. 18.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2033)
Találtam valakit, aki meghallgatja minden este, amit aznap írtam, és még el is mondja róla a véleményét, ez nekem a szerelem, és a többi olvasóm is így látnám, ha lenne. Van egyébként, szó se róla, hiszen megjelenik, igaz, nem országos nagy lapban, de az már nincs is, hanem bárhonnan a világon elérhető a képernyőre hívható alakja – szellemileg. Ahogy és aminek szánom, szerelmesen tehát az emberiségbe és a világmindenségbe, női szentek rajongtak így Megváltónkért régen, ra
dombi52
aug. 17.












