

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2017)
Igen sok minden van körülöttünk és fejünkben, amit nem szokás firtatni, honnan van, mikor jött be az emberi életbe, hogyan keletkezett, kinek-minek köszönhetjük, miért maradt még fenn. Az étkezés, az ételekhez való viszony sok mozzanata magátólértetődő – a déli levesnóta felhangzásáig, amit a déli harangszóhoz kötnek jólétükben az emberek. Persze nem mindenki ül asztalhoz ebédelni pontban déli tizenkettőkor, ebédszünet is álom sokaknak, de azért az ebéd már talán nem, s h
dombi52
aug. 1.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2016)
Mindenki azzal foglalkozik, aki ráér és meri, hogy körülöttünk lévőknek jelentése volt a régi világban, s ez ma nagyon hiányzik, fáknak, szikláknak, vizeknek szelleme nem segít. Mintha szellemük mára eltűnt volna belőlük, és helyette az értelem van nekünk, jó esetben nevük mutatja rendeltetésük, természetük, máskülönben pedig meghatározás, leírás. Pedig ugyanarról van szó, csakhogy a divat, a híres-hírhedt antropológia elhitette velünk, hogy elég a „primitív népek” címsza
dombi52
júl. 31.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2015)
A világ számunkravalóságát a szavaink értelme adja, s felkelti hangulatunkat is, és bajban vagyunk, ha nem találjuk valamire a szavakat, például az élet értelmére. Megtévesztő, ahogy a világleírást egyszerű vagy bonyolult összefüggéseiben szintén a nyelv által kapjuk, világmegismerés elmélet nyelvi megfeleltetés hálójában vergődik. Azért esünk bele szükségszerűen a nyelvi csapdába, mert a valóságból elvont gondolat alakjának tekintjük, szellemi létezőnek, holott önállóság
dombi52
júl. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2014)
Lehet-e egyszerhasználatos eszközzel, avagy eljárással, megoldással boldogulni mai élet mezején, különösen lelki-szellemi értelemben, annak is a közösségi szakán. Már ha van egyáltalán más szak, mert világos, hogy amit nem közre szánunk, az sem nem gondolat, sem nem tett, magányba fullad közlevegő nélkül, és csak ideig-óráig enged teljes önzést. Éppen ezért hosszú időre, több nemzedékre való legyen minden megnyilvánulásunk, arra gondolj, hogy unokádnak is így mutatnád, ne
dombi52
júl. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2013)
A jellemszilárdság kulcsa nyitja teljesítmény zárját, ami nem változatlanságot jelent, nem begubózást valamilyen állapotba, hanem a lélekegység önálló egyetemességét. Kitartásnak kell szorgalommal párosulni, hogy eredményhez jussunk bármilyen tevékenységben, még a begyakorlottság sem lesz elegendő, ha a lelkesedés szikrája nem gyújtja fel tüzed. Nem lehet külön csak élni, és külön munkára szentelni az erőt, teljes életet az élhet, aki élethivatásban tudja magát mérni, mib
dombi52
júl. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2012)
Hogy védekezzünk riogatás ellen, ha egyszer kikerülhetetlen, mindenhol megtalál, hírben megtörténtekről, eljövendőkről, beszámolók serege kering fölöttünk, lecsapjon lelkünkre. Az elviselhetetlenségig fokozza bennünk az érzést, fájdalmat és felháborodást vegyest, nemcsak a lelki békénk van így veszélyeztetve, nyugalmunkat izgalom, sőt irigység válthatja. A cél tehát, hogy kimozduljunk megszokottság és természetesség védelméből, kiessünk hálónk szétszaggatott kötelékei hiá
dombi52
júl. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2011)
Mennyi szépség vesz körül bennünket, annál csak jóság több, mert jónak lenni végtelenül lehet, megszámlálhatatlanul, míg a szépet valami elvileg megszámolható létezőkhöz kötjük. Másként mondva, közelebbről nézve, hozzáállás kérdése az egyik, alkalmazkodás a másik, cselekvés, magatartás következménye lehet jó, s felkínálkozik elismerésre a szép. Érték fűződik a jósághoz, míg a szép csupán érdek nélkül tetszik, valamilyen hasznosságot, valamire-valóságot tartunk jónak, míg
dombi52
júl. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2010)
Siratódallal nem temetünk ma már, énekét viszont mintha egyéni élet helyett az egész emberiség fölött kellene tényleg kántálni, elsorolva benne az összes siratnivalót. Előre, ha egyszer úgy tudjuk, halála után – mit görög szóval jelzett bombák sora okozhat – senki ember nem marad a többit eltemetni, a kép borzalmas: tele a föld hullahegyekkel. És azért kell, figyelmeztetésül, e szertartást így előre elvégezni, hogy rádöbbenjünk, mit vesztenénk, mi történne, ha mégis megtö
dombi52
júl. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2009)
Vajon mikor jutott eszébe, és kinek, hogy az embereket pásztorolni kell, mint a nyájat és a csordát, kondás és gulyás módon terelgetve őket s megőrizni emberi vadállatoktól? A kérdés végében lehet a válasz, amikor „az ember úgy elaljasult, hogy ... ölt”, egyáltalán, mert előtte nem, s azóta sem vagyunk képesek, hacsak rá nem kényszerülünk embertelen okból. Mert testvér fogalmunk egészen ki volt terjedve, minden emberre, akivel találkoztunk, kiről értesültünk, hogy létezik
dombi52
júl. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2008)
Az összekacsintók és kirekesztők korszakát éljük, de már nem az egyéni alkalmazkodás, gátlástalan ügyeskedés terén, hanem nagyban, világszinten, nemzetek és államok színpadán. Melynek ácsolóira is érvényes a régi mondás, nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját, a tűz körül ülők melegednek, és akiket nem engednek oda, fázni fognak. De valahol a két szín összefügg, magas szintet emlegetnek, amin és akin intézni lehet az összesség érdekfolyását, és befolyását a részegysége
dombi52
júl. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2007)
A nyugalom sok területen megvalósulhat, benned, s körülötted, ha elárasztod vele a környezetedet, szeretteidet, barátokat, akik ezért szeretnek, de még szomszédokat is. Kulcsa az egyensúlyteremtés lehet, nehézség esetén megoldáseszközök felsorolása gondolatban, hogy inkább alkalmazás sorrendje legyen kérdés, részletekre terelődjön elménk. Abban egyébként is otthonosabban mozgunk, míg a nagy egészben sokkal bizonytalanabbul, így beszélgetéskor is efelé kell elmozdulni, mon
dombi52
júl. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2006)
Nem minden téma hever az utcán, sőt, az a jó, ha ott kevesen hevernek, sem balesetben nem kerültek földre, sem a hajléktalanság miatt, békebelinek mondott viszonyokat szeretünk. De hogy aztán több van-e földön és egen, mintsem azt bölcselmünk álmodni képes, nagyban tőlünk függ, rajtunk múlik, egyik embernek elég az adott, másik viszont felemelkedne a csillagokig. Átlagnak mondani a képzeletszegényt igen helytelen azonban, mert nem erről van szó mostan, a való világ megíté
dombi52
júl. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2005)
Nehezen nyugszol meg, ha erős törekvésed van, hogy sikerül-e elérned, izgalommal várod a fejleményeket, izgatottságod már-már vakká tesz, vagy hitetlenné inkább, kiben-miben bízhatsz. Sokáig dédelgetted, vagy lehet, hirtelen tört rád a felismerés, mire, merrefelé kell most erőd kifejtened, vágyad engedned bontakozni, hogy tiéd legyen, általad, érted, mi megtetszett. Megigézett szinte, megpendítette lelkedet, és igyekeztél megbizonyosodni, nem tévedés, tényleg kell neked,
dombi52
júl. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2004)
- Himnusz és Szózat olyan nemzeti imádságunk, melyben megnyugszik a lelkünk, szellemi nagyságot érzékel, él át minden körülmény között, telve szívünk szeretettel hazánk s örök népe iránt. Történelmi összefüggésekre utal egyik, magátólértetődő kötelességre másik, értékelést és biztatást tartalmaz mindkettő, jó és rossz sors-vállalást legszentebb közösséggel. Hogy emelt fővel élhetünk az emberiség nagy családja kötelékében, alkotva azt kezdet kezdetétől és kiérdemelve tudá
dombi52
júl. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2003)
Napsütésnek mondott áldáshalmazban élünk, ehhez képest minden természeti jelenség csak másodlagos, még ha hatásában a jégesőt elébe is tesszük, vagy ha beborul ránk az ég. Ám máshol – és máskor itt is – süt a Nap, elküldi az élethez alapvető sugarait, melyek nemcsak a növényeket keltik ki és táplálják, a mi hangulatunkat is magasba emelik. Télen is, nemcsak nyáron, és a festészetben is, nemcsak a mezőgazdaságban fejti ki erejét, napsugaras táj képén ámuldozunk, s a vihar
dombi52
júl. 18.












