Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Csíksomlyó saga
Székelyföld művészeti ékességét ismeretlen szobrászmester alkotta az 1510-es években, a készülő keresztes hadjárat utolsó napjaiban került a kegytemplomba. Ez idő tájt Szapolyai János vajda uralkodott Erdélyben, 1514-ben ő verte le a Dózsa György-féle parasztfelkelést, vezetőit különös kegyetlenséggel végeztette ki. A különös szobor túlélte a templomtüzeket, tatár hordák rombolását, török betöréseket, időnként fényárral tölti be a környezetét, máskor Mária arcának színeváltozása, rendkívüli szomorúsága, könnyei jelzik a híveknek, hogy valami nagy vész van készülőben. A szobor csodás története fölött elsiklottak akkoriban, a Spitzbergák inuitjai ritkán búvárkodtak történelmi, művészettörténeti mélységekben, figyelmüket a jól látható jelek kötötték le, leginkább a vadak vándorlását, a bálnák felbukkanását kutatták szánjaikról. Most mégis átszellemülten gyónták meg bűneiket, a legtisztább szívvel fogadták be Krisztus testét és vérét. 2007-ben a Teremtő rendkívüli égi jelekkel övezte a Csíksomlyói Búcsút, akik ott voltak, átélhették a szentmisét követő égszakadást, földindulást.
Nem fognak megfázni? Nagyon könnyedén vannak öltözve, itt sohasem lehet tudni, mit hoz a szél, a hegyet tisztelni kell!
A verőfényes napsütésből pillanatok alatt szélvihar támadt, korom sötét fellegek takarták el a napot, hatalmas jégverés korbácsolta a benépesedett tájat. Megiramodtak az égi áldással lefelé, majd egy éles kanyart véve beálltak egy közeli fenyvesbe. A hatalmas fák alól nézték a kavalkádot, amint az órákkal előbb rendezett sorokban érkező keresztalja most Isten Dicsőségének esendő keresztes seregeként megfutamodni kényszerült. Ebben a sárban cuppogó vágtában leázott róluk a díszmagyar, csampusz léptekkel folytak le a domboldallal. Itt el kell mesélnem, hogy a tudományos nevén petrichor, a görög mitológiában az Istenek kőből fakadó vére, a sugárgombák, nyári záporok semmihez sem hasonlító kedves illata hamarosan a küzdelmek izomszagú bűzévé torzult. A békés szemlélődésben egy szakadékot pillantottak meg a fenyvesben, a mélyén állati zsigerek, zuhanó jégszilánkok apokaliptikus látomása bontakozott ki, amint az átázó fenyők menedéke gyantaillatú vízeséssel kergette őket Csíkzsögöd felé. Délre a város sárban tocsogó utcái közé értek, mire újból felragyogott rájuk a nap. Melegszívű barátaik szánakozással fogadták a jégsapkák csapzott népét. A székely vendéglátást nehéz megfelelő szavakba öltöztetni, a konyhaművészet bibliájában ez minden bizonnyal az evangélium, számukra finomságok, száradó ruhák, pálinka, gőzölgő húsleves, a pohárból a viszkozitás erejével kilógatott bor, a tőtike, töltöttkáposzta szőlőlevélben.
– Kérsz-e erőset bele? Merjetek!
– Szedjél előbb Te.
– Mi székelyek merünk, nem szedünk. A pityókát a mezőn, meg a lábunkat szedjük, ha sietős a dolgunk valamerre.
Néhány évig még leveleztek a kedves székely házaspárral, azóta is jó szívvel emlékeznek rájuk, szívesen látnák őket a megnépesedett Asgard asztalánál, ahova azóta öt gyermeket ültetett a közbenjáró Boldogasszony.
Kapcsolódó írásunk:
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Helyi érzéstelenítő
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Parajböfögényi Jancsi és Juliska
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Pénz saga – Foci saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Stihl saga – Gyűlölt diktátorok saga – Vadászmadár saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – A sarkifény saga – Monyolapenka saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – A forradalmárok saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Csíkzsögödi keresztalja saga
