Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Valkűrök saga

2023. jan. 7.

Az inuit bloggerek már csaknem elfeledték ezeket a modern változásokat, amikor évek múltán a Spitzbergákról ismét Pestre vetődtek. A kocsmanegyedben engedtek a kókatag élvezetnek, hagyták magukat kifosztani egy enyhe szalonspicc, egy retro kocsmai smárolás kedvéért. A Halálcsillag privatizációja lassan révbe ért, a rend megszilárdult, a kedélyek megnyugodtak, a folyam jege ismét felolvadt, egyre nemzetközibb desztinációs csatornává bővült, már szinte senki sem érezte magyarnak a hírekben túlfestett árnyalatok miatt. A frissen koronázott Jedi megreformálta a politikát, a csendes Darth Vader vette át a Művészeti Szakszervezetek irányítását, Leila hercegnő, az addigra enyhén bajszosodó tiszteletbeli inuit királykisasszony, teljes nevén Leia Amidala Skywalker Organa Solo egy közkegyelmi kérvény elbírálásán évődött a palotája látogatóktól elzárt függőkertjében. A folyondárokba csimpaszkodó feltörekvő szerelem mindig tánccal kezdődött akkoriban. A kiválasztottaknak címzett kedvezményeket kifelé tánccal, befelé mászatással koreografálták. A ledér hódolók igyekeztek elérni a párkányt, ahol kaviárral vastagon megszórt etető várta galambröptüket, görcsös kapaszkodásukat, erőtlen fogásból kibontakozó zuhanásukat. A pajzán udvari kérők soha nem engedhettek meg maguknak halálsikolyt, néma pillangók eleganciájával siklottak a gránitkő végzetükbe, ha úgy esett, egy-két újságcikk, aztán elcsendesedett a víztükör. A hercegnő kecses vonásai, borzosan ívelt szemöldöke, fogatlanra zárt puha mosolya, válláról aláhulló selyemdrapéria lankái végletekig fokozták a báját. A recepción görnyedő rosszleheletű kolléganői féltékeny érzékekkel követték a láthatatlan neszezést. A nász illata, a pezsgős tálalópult aranyozott PETpalack-kelyheire mért albínó beluga ikrája, hanyatt, hosszú haját kefélvén, valaki közben böffentett, Leila sóhajtott egy nagyot, a medvebőrön elszórt fehérnemű, máshova illő beteljesületlen vágyakozás, poszt-Cozák tártáska egy jegyzettel: „Skywalker ma ne jöjjön többé, tesók vagyunk, szivi: Leila”. A kaviárok királynői a megvadult halak őrjítő rohamát hívták életre ezen a délutánon. A hely komolysága Turul-tollas oklevél. Az előtérben eunuchok, apródok, lefegyverezett lovagok díszelegtek fülükben forró ólommal, állták katonák módjára a süket sorfalat, míg a bókok pajzán halmán bukdácsolva egyre beljebb és beljebb jutottak perverz gondolataikban, a vendéglakosztály hideg kövén araszoltak, míg lassan befogadták kívánságaikat, fohászaikat. Egy áruló rejtőzött a VIP-szárny eldugott szegletében, egy nyirkos lepedőn húzta meg magát az összetekeredett viperafajzat. A kincsekért sikló lábszagú sellők hasztalan csapkodtak uszonyaikkal, a teledekoltált farvizek zavaros habjában egy tapodtat sem haladtak. Örök élvezetbe, nyalakodásba, vad gyönyörbe feledkeztek, miközben odakünn masszívan döngött a kapu. A csillagok eltűntek az égről, a föld sötétbe borult, Ragnarøkkr elkerülhetetlensége, az istenek alkonya köszöntött rájuk.

Kapcsolódó írásunk: