Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Csíkzsögödi keresztalja saga
Nyolcszáz kilométert ugrottunk, varázslatos, éjszakába hajló utazás volt, azon a pénteken szabadságot vettek ki, hogy idejében, kényelmesen elindulhassanak. Magyarország átkocsikázása is érdekes látvány, ha nem az autópályák beteg távlatából szemlélik, de mióta Székelyföldön jártak, nem győztek ámuldozni, zarándokok tömött sorai özönlöttek Csíksomlyó felé. Ezek a keresztalják zászlókkal, a templomuk körmeneti keresztjét hordozva, egyházi énekekkel ballagtak az utak szélén. Néha szekér, tehéncsorda, lóháton ülő idős székely bácsika tarkította a látványt, míg a Kárpátok erdei után egyszer csak előbukkant a Csíkszereda tábla. Jó öreg este lett, mire bekanyarodtak a központba. Volt ott egy kis bibi, nem foglaltak szállást. – Sajnos már két hete minden lakosztályt kiadtunk, ilyenkor tele az összes fogadó, szálloda, talán Szentmiklóson, Udvarhelyen, Vásárhelyen, Tusnádfürdőn akad még szabad szoba – mondták a felcsörgetett fogadósok. Nagyon ciki volt, most már mindegy, keressenek egy félreeső helyet hajnalig, aztán meglátják – gondolták, azzal a hegy nyereghez közeli része felé vették az irányt. Alig aludtak valamit. Egy kukoricás mellett parkoltak le, nem is remélték, hogy világosban ilyen panoráma nő köréjük. Hajnalra gyűröttek lettek, turisták – mégis csak jól jött volna valami szállás. Beindították az autót, össze-vissza kóboroltak az utcákon, próbáltak céltudatosan haladni valamerre. Végül a heggyel szemben tájolva, valahol a város szélén, egy jobbra eső részen találtak egy nyugodt kis utcát.
Jónapot! Elnézést! Itt nem vagyunk útban? – kérdezték az ott lakókat. Jöjjenek csak nyugodtan, álljanak be hozzánk az udvarba! Honnan jöttek? Mikor indultak el? Jó sokat autóztak, mert az bizony nincs közel ide. Én vagyok a kántor, itt nyugodtan át is tudnak öltözni, s ha van kedvük, jöjjenek velünk a hegyre, a csíkzsögödi keresztaljával. Itt nem lesz semmi baja az autójuknak, szeretettel látjuk Önöket ebédre. Nem fognak megfázni? Nagyon könnyedén vannak öltözve, itt sohasem lehet tudni, mit hoz a szél. A hegyet tisztelni kell!
A tengernyi ember, a természet csodás látványába olvadva hömpölygött a meredeken felfelé kanyargó ösvényeken, hogy meglátogassák a Napba öltözött Boldogasszonyt. Mindenki cipelt magával fohászt, imádságot, tisztulásra váró galibát, legmélyebb hitbe pólyázott aprócska, végső reményt. Az inuit vadász és a viking asszonya együtt vándoroltak a világban. A gazdag vadászzsákmány soha nem kerülte el jégkunyhóikat, időtlen idők óta gyermeket szeretett volna leginkább, mindenen túljutva, éppen egy örökbefogadási procedúrába kezdtek távoli hazájukban, most a Jóisten gondoskodó kegyelme vezérelte őket a hársfába faragott Máriához,.
Kapcsolódó írásunk:
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Helyi érzéstelenítő
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Parajböfögényi Jancsi és Juliska
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Pénz saga – Foci saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Stihl saga – Gyűlölt diktátorok saga – Vadászmadár saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – A sarkifény saga – Monyolapenka saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – A forradalmárok saga
