

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1738)
Érzékenység önmagunk felé és a külvilág, mások irányában, kiben-kiben nem egyformán működik, függ ugyan a testi-lelki mivolttól, de talán tanult műveltség befolyása nagyobb. Észlelni az ide tartozó jeleket egyrészt, ami nemcsak érzéki benyomást jelent, hanem, másrészt, feldolgozását, fogalmi keretét jól meghatározni, ha nincsen előzetes mintánk. Azaz nemcsak tudatos cselekvésről van szó, de önkéntelenül használt korábbi tapasztalat befolyásáról, minek sokban figyelmeztető
dombi52
2025. okt. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1737)
Nem tudjuk, hova vezet, mégis gyakoroljuk, hogy a másik meggyőzését, hivatásos módon, nem áru jó oldalai, az általunk kínált termék, szolgáltatás előnyei révén erőltetjük rá a vevőre, befogadóra, és ez még hírek, tudományos eredmények esetében is így van, nem a portéka minősége számít, nem az hoz eredményt, mi sikerünk mutatja, – hanem mi? Az, hogy megcélzott kedvére legyen, azt a kedvet kell kitalálni, estleg kifaggatva őt, mert a hajlamának létrejöttét már tudjuk mérni,
dombi52
2025. okt. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1736)
Ha elindultál egy irányban, közben nem mehetsz másfelé, hogy el tudj fordulni, az döntést kíván, s az életben nem oly egyszerű, mint itt leírván, ha kenyered függ tőle, munkád leköt, nem ereszt. Nem baj ez, sőt a legtöbbünknek kedvére alakul, az előmenetel biztosabb, gyorsabb, sallangok, kitérők nélkül, sem visszahúzó szirénhangok nem gátolnak, ellentábor megrettenve lapul. Lendületed kikezdhetetlen bűvkört von köréd, egyre több embert hívednek látva lehetsz bátor, mert k
dombi52
2025. okt. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1735)
Ne csodálkozzunk, ha nem értjük a mát, tömérdek fejlemény mögöttes mozgató összefüggését, hiszen minden eszköz rendelkezésére áll a főszereplőknek, hogy eldugják a többség elől. Nem mi vagyunk a célpontjuk, csak a kárvallottjuk, egymástól védik magukat előnyökhöz jutni, s ami nyilvános, gyakorta megtévesztés, nincsen kényszerítő erő igaz megnyilvánulásra. Bár a történelmet úgy írták meg számunkra, hogy egyöntetű szükségszerűség-folyamnak látszik, megkaparva a felszínt, el
dombi52
2025. okt. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1734)
Te magad vagy a híd, mely átível életeden, csak te tudod, mennyi érzelem haladt át rajta, ami az örömet és bánatot, szenvedélyt és fájdalmat, sikert és kudarcot kísérte végig. Évek lennének a pillérei, de korszakok összemosódnak, váltakoztak a személyek a fontosság sorrendjét illetően, s te háttérbe szorítottad magad, szinte önfeláldozásig. Az számított fő vonalnak környezet szemében, de neked a mellékvonalon is futott nagyot teljesítés igényének kielégítése, hogy légy va
dombi52
2025. okt. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1733)
Unos-untalan ismételt hazugságot meg kell cáfolni szintén szüntelen szorgalommal, s ahogy az érvek szaporodnak ellene, úgy apad el a hamis elmélet árja, végül aztán lecseng. De addig mérgez a métely, ellentmondást ültet nebulók fejébe, akik eztán nem értik a lázadókat, mért hergelik magukat, s nem nyugszanak bele az iskolában tanultakba. Hát, éppen az ellentmondások miatt, hogy későn erre a tájra szivárgott népek lennének a mi tanítóink, befogadóink, akiket egykor leigázt
dombi52
2025. okt. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1732)
Mit változtat az emberen, hogy látja a Földet messziről, műholdról fényképezve, gömbalaknak, mi csak feltevés volt sokáig, következtetés kevesek által jól megfigyelt apró jelekből? Már bizonyos, nincs semmiféle alátámasztás, ami a földön megszokott, természetes, érzett talaj a lábunk alatt, hanem a világűrben lebeg bolygónk, minek magyar neve kifejező. De talán latin neve is a golyóból jött, s ez arra mutat, hogy a névadás idején már volt valami jó sejtés égitestünk helyz
dombi52
2025. okt. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1731)
Övezetnek mondjuk magyarul a régiót, s ez kicsit idegen tőlünk, megszoktuk az egységet, kitöltjük magunkkal a teret, egyfajták vagyunk, azonos nyelvet beszélünk évezredek óta. S ezt a földművelésnek köszönhetjük, sikeres műveltségnek, amely mindenkit boldogított itt, egyébként az istenadta népről van szó, ha ezt valaki nem tudná, nem hatalom gyakorlásról. Épp a nagyúri beavatkozás, hódításnak mondva, osztja fel a nagy egészt egy-egy hadsereg befolyási övezetére, vagyis az
dombi52
2025. okt. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1730)
Lelki közösségünket a komoly zene mellett nagyobb mértékben – és számban persze – táncdal nyújtja, építi, kezeli, megmozgat, fellelkesíti kedvelőit, közösen éneklik, együtt lévén. Tömegeket mozgat, mondhatnánk, s nemcsak fiatal korban hallgatjuk, dúdoljuk örömmel, elkísér életünkben, visszagondolunk rá később, hogyan fogadtuk, szeretjük a szövegét is, ha magyar. Kimondható, hogy a népdalok helyére lépett, utánozza is valamennyire, de ritmusa idegen, utólag megszokott, s m
dombi52
2025. okt. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1729)
Legalább az idővonalon nincs az a nagyon egyszerű kettősség, amely vagy valóságos, vagy szembeállított, ellentét, vagy ellentmondás, de jól érzékelt különbség, rövid vagy hosszú táv. Egyik sem élesen meghatározott, például valami nem túl sokáig elviselt, avagy egy cél tekintetében folytatott a törekvés, míg a leghosszabb időt is betöltheti a jóremény. A napi szenvedés betegségben világos, hogy aztán majd belátható időben elmúlik, és az ünneplés meg, vagy a csoda, három na
dombi52
2025. okt. 18.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1728)
A magyar nyelv az egyes számot használja, míg az új, gyengébb nyelvek, melyeket belőle faragtak, értelmetlen többes számmal torzítják, csökkentik mondanivaló értékét, mintegy maszatolnak. Könnyű megérteni a legfontosabb példán, mert nekünk, magyaroknak, akik sokan vagyunk, lelkünk van és nem lelkeink vannak, mert mindegyikünkhöz egy lélek tartozik, minek többes vonatkozás ad alapozást, hogy egymást igen jól megértjük, sőt, egymás lelkében alkotjuk emberi egység nagy előny
dombi52
2025. okt. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1727)
Újdonság iránti vágyunkat igen tiszteljük, akkor is igyekszünk kielégíteni, mikor teljes életet élünk, kellemes környeztet teremthetünk, látszólag semmi sem hiányzik már. S igen, az az egyetlen, ami hibádzik ebben az érzésben, vagy ésszel tett megállapításban, hogy nem veszi figyelembe az újat, miután egyre csak hajtunk, nélküle nem élet az élet. Olyanná vált, mint a lélekzetvétel, szükséges, szükségesnek érzett szinte zsigeri szintig és csontig hatolóan, napi gyakoriságg
dombi52
2025. okt. 16.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1726)
Természetes nekünk a mai időszámítás, de a történettudomány sok másikat ismer, s akkor felmerül, hogy mi miatt lett annyi sok, a válasz az, hogy a kezdőpont ebben a ludas. Uralkodók tettek róla, hogy trónra lépésük meg legyen örökítve, hogy akkortól számolják az éveket, csakhogy haláluk után kérdéses lett ez az örökség, de ha családban maradt, nem. Illetve úgy is fogalmazható, hogy a naptár késztését több összefüggés határozta meg, a csillagos ég, vagyis maga a Nap, felke
dombi52
2025. okt. 15.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1725)
Alkalmazkodjon-e maga gyártotta eszközök tulajdonságaihoz az ember, vagy vesse el ennek a gondolatát mint önellentmondást, mert ő hozta létre, szolgálja őt és nem ura. Megtévesztő, hogy mintha az autó meneti képességéhez kellene igazítanunk a céljainkat, vágyainkat, mert fordítva van ez, szeretnénk olyant, amire van lehetőségünk. Mindegy, hogy ez testünk határait jelenti, vagy valamely eszközünkét, mert lehet, rég született, de akkor is a legjobbnak munkálták ki, azon túl
dombi52
2025. okt. 14.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1724)
Nehézségek csapdájában vergődés épp olyan hamis értékelése életünknek, mint hogyha határtalanul szépnek és sikeresnek tartjuk magunkat, –...
dombi52
2025. okt. 13.




















