

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1927)
Nehéz elképzelni a mindennapokat kétszáz, négyszáz vagy ezer évvel ezelőtt, leírások nem pótolják az átélés élményét, így abban nem lehet részünk időutazás hiányában. Viszont ily kíváncsiságunk szomszédaink felé könnyen kielégíthető átruccanva oda, s távolibb országok, más földrészek népe hogyan él, már helyszínre utazva tanulmányozható. Mennek is sokan, de legtöbb csak azt nézi, amit mutatnak neki a helyiek, kirakat lett a világ, a hirdetésekben látottat keresik, nagy ké
dombi52
máj. 4.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1926)
Ha elkötelezted magad, attól még szabad vagy, ha döntésed megalapozott tudásra épül, mit igen nehéz elérni a mai világban, ezért a legtöbb ember nem próbálkozik vele. Ezt a nehézséget kell tehát legyőzni előbb, főként ha akitől tanulhatnál, nem szakértő, de honnan jöhetsz rá, hogy kire szabad hallgatni saját vagy mások tapasztalatát mondók közül? Ezt a vizsgálatot az élet rendje végzi el, hiszen a te képességedet meghaladja egy bizonyos korig, de hogy meddig vagy kiskorú,
dombi52
máj. 3.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1925)
Nemcsak az egyenes beszéd lett nagy hiánycikk a közéletben, hanem a szándékok elrejtése is magasfokú, – megtévesztésünk érthetetlen, ha véleményünk amúgy nem nyom semmit a latba. Amiről nem tudhatunk, az viszont rólunk szólna, ha birtokába jutnánk, no nem az igazságnak, mert lehetőségek felvázolása még nem az, hanem törekvés-kinyilvánítás megtörténne. Tájékoztatásunk valójában nem nekünk szól, ámde rá adott válaszunkon keresztül másik félnek, legyen az partner vagy ellens
dombi52
máj. 2.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1924)
Ha magadban keresed a mindenség nagy titkát, megtalálod, ha mindenségben a magadét, a mindenséget sem találod meg, nemhogy annak valamijét, hacsak nem te vagy az a keresett. A magadon belüli mindenség végtelenség, a rajtad kívüli véges elérést enged neked, bár folytatólagos vagy, átlapolt időt élsz meg tudatosan, a külvilág sosem volt birtokod. Annak te vagy a tulajdona, porszemléttel a csillagközi közegben, nagy tehetetlenséggel terhes bolygófelszínen, látszólagos különb
dombi52
máj. 1.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1923)
Az emberek, az emberek, nagyon szeretik, ha vezetik őket, különösen lelki utakon, egyéb mintát is követnek, minthogy maguk taposnának ösvényt ismeretlen vad tájakon. Mert nekünk az minden rákövetkező pillanat, ha nem a megszokás medrében múlik ideje, nem ismerősen mosolyog az útjelző oszlop, édesanya intelme, iskolai tanulmány. Még jó, hogy áttör azon a sötét felhőburkon egyéniség-napunk sugárzó ereje, és azt teszi, amihez kedve van, amit tehetsége diktál, néha sosemvolta
dombi52
ápr. 30.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1922)
A jelképekhez való viszonyunk tisztázatlan, mert ugyan az időszerűek szentsége adott, de a régmúltból ittmaradottak bizonytalan állapotban várnak sorsukra, így, avagy amúgy. Vannak szinte teljesen elfeledettek, mert a használatukra nem volt már szükség, megváltozott a világ, ilyenek a nemesi címerek és a „kutyabőr”, előjogot, birtokot másként kell igazolni, felhatalmazást nyújtó szertartás sem ismeri már a bíborköpeny adományát a hadvezérnek, a király kezében nincs jogar,
dombi52
ápr. 29.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1921)
Kell-e magyarázni, leírni hitünk alapját, vagy a hit éppenhogy átlendít ilyen hiányán, eredményt hoz-e ésszerűség alkalmazása mindennapi ember életreménykedésében? Mi más a hit, mint kisebb-nagyobb lendületforrás, összekötni széthullani akaró időnket akadályoktól megakaszthatatlan folyammá, s hogy összeálljon menete értelmes egésszé? Bizalom hordoz tenyerén eleinte minket, ama érzelmi magasságba törekszünk aztán visszaemelkedni tudatos életünk során, kételykizárással tere
dombi52
ápr. 28.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1920)
Ezerszer ismételjük, mégsem alkalmazzuk, hogy a múlt, különösen az ősi idők, nem olyan, mint amit magátólértetődőn lehetne ma felhasználni, kezelni közvetlen életünkben. Nem azért, mert ők másféle emberek voltak, mint mi, hanem mert a körülményeik, viszonyaik és róla elképzeléseik voltak egészen mások, figyelembe véve emberi képességünket. Ez igen szerteágazó és különlegesen másféle válaszokat jelent kihívásokra, mint ahogy mi elképzelnénk magunkat abban a helyzetben, ráa
dombi52
ápr. 27.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1919)
Sorsfordító napokat emlegetnek számunkra, akik szívesen megváltoztatnák az életünk, a leszélesebb mértékű befolyásolóktól rejtett közeliekig, kiknek napja már letűnt. Leáldozott, mert jól tudjuk, nem kell hinni nekik, amire hivatkoznak vagy hamis kitaláltság okként, vagy sosem teljesíthető cél, csak azért hangoztatják, vakként ne lássuk, mennyire álság. A nyílt reklámok bűne legfeljebb a nagy túlzás, ragyogással vesznek körbe eladandó árut, meg hogy olyasmit tukmálnak rán
dombi52
ápr. 26.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1918)
Bizonyára jó, ha ismersz okos embereket, de nemcsak azért, mert beszélgetve velük, kaphatsz tőlük sok új vagy jó ismeretet, mint tapasztalt társak szintén hasznos módon eligazíthatnak, hanem mert akkor is kapcsolatban maradsz velük, mivel látó-, jobban mondva gondolatkörödbe kerültek, amikor nincs közvetlen érintkezés, de mégis „rajtuk függ” figyelmed, belecsimpaszkodsz agyműködésükbe, s megszólal tudásuk benned. De ehhez tényleg odaadón kell viszonyulni, odafordulva ráha
dombi52
ápr. 25.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1917)
Belső érték nélkül nincsen külső érték, hiába keresed a világ végéig elmenve, időtlen időkig, földön és égen, ami megnyilatkozik, lélektől van, lelked elérje, teljesen betöltse. Testetlenségről beszélünk test templomában élve, végtelen elvontságról, mely ezért örökkévaló, így a lényege, hogy nem vagy egyedül, társak vagyunk ebben a létben minden eddig, most s jövőben élő emberrel, s eme bizonyosság azonos forrású, az értelem világossága fényesíti bennünk, minden porcikánk
dombi52
ápr. 24.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1916)
Időpontját tekintve csúszóünnep a húsvét, amint az összes, régi időből származó is naptárhoz között, Napunk a csillagok előtt járva mutatja évköri helyzetét, s szerepét szintén. Ennek jelentősége sosem lehet túlbecsült, sosem volt nem figyelembe vett, sőt, berendezve eget, onnan a szereplőket ide a földre irányította, költöztette képi világot, megszemélyesítést szerető emberképzelet, de már akkor elvált gondolkodás gabonája az ocsútól, emberszerű istenek regéje önállóságu
dombi52
ápr. 23.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1915)
Sokan talán azt gondolják, egyértelmű, mit tanítsunk, de amikor tananyagot kell összeállítani, már rögtön előjönnek nehézségek, korszerűség terén egyrészt, hogy ne legyen elavult felhasznált ismeret, másrészt a hagyományok terén, miszerint megegyezzen az addigi tudással, azaz illeszkedjenek, nehogy feloldhatatlan ellentmondás keletkezzen közöttük, ami a tanítás során derül ki, agyonvágva azt. Mielőtt példát néznénk, módszertanilag kell dönteni a kérdésben, hogy mit tekint
dombi52
ápr. 22.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1914)
Az élet szépségéről mindkét értelemben lehet beszélni, mert önmagában véve is világcsoda, emberként pedig mindannak alapjaként tekintünk rá, amik vagyunk, értelmességhordozó alanyok. Akik aztán tovább ragozzuk ezt a szépségügyet, mert értelmünk ad értelmet a világnak éppúgy, mint az életnek, amin tehát nem mindnyájunk életét értjük, hanem a sajátot, egyet mindegyik közül. Mert erre van igazi hatásunk, vállalás által, ez abból hiányzik, bármilyen jó tanácsot adunk, példáu
dombi52
ápr. 21.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1913)
Feladatunk-e megfejteni a mindenséget? Aki Mindenséget ír, így nagybetűvel, máris megérteni vélte, s tiszteli azt a végtelen nagyságot, létezésünket onnan vezeti le. Mert tisztelet, csodálat illeti forrásunkat, így aztán isteni rangra emelkedik a lét, de ebből kimarad a róla való gondolat, mintha az csak az élet velejárója lenne. Fejlődéselmélet vezet hozzánk, egészen az agyműködésből megmagyarázott értelemig, ahonnan visszafejtve szükségszerűség látszik, le sem tudunk té
dombi52
ápr. 20.












