Keresni, kutatni csakis megszállottan lehet, nem unaloműzésből, nem élményszerző céllal, az jön mellékesen, ami hajt, a kíváncsiság lelkesedése, vagy fordítva, de nincs nyugalmad. Éjjel-nappal azon jár a fejed, elfoglalva magad, nincsen üresjárat, szenvedélynek mondják, akik kívülről nézik, hogy vágtat át a rónán lelked, mint ki letépte láncát, találat után. Nem üres loholás ez, mint a kutyafuttatás, célját előbb megtervezted, aztán elvesztetted, mert ami nincs még elérve

Minden az életről szól, halálról nem szól semmi, ne akarj hát soha nem létező helyre menni, születésünk előtt itt már igen sokan éltek, nekik köszönhetjük magunk, hogy vágytól nem féltek, és nemzeni, szülni hajlandók voltak önzetlen, avagy önzőn, egyremegy, létrejöttünk kéretlen, de bizonyára nem tervezetlen, más értelme végsősoron nincs más, párkapcsolatnak, figyelme, ereje összességében utódra irányul, fajfenntartásnak mondják, ami szolgál családul, hint a létbe több ne

Te művész vagy, én gondolkodó, mondhatnám neked túlzás nélkül rád, nagyképűség nélkül rám nézve, ahogy gombolyítod életünk színes fonalát, kézimunkával belőle jeles szőttest szőve. Nem dísznek, hanem használatra, remekműveket fogyasztunk nap-mint-nap, ropogós ing fogja testünk, s ágynemű pehelykönnyű, rend van a szekrényben, karácsonyra kalácsot, húsvétra tojást festünk. Előbbi tetejét tojással megkenve fényes lesz, amint akkor belülről sugároznak fények, s ez lesz a tava

Az emberi személyiség alakja olyan, mint a korfa, alul és felül a legkeskenyebb, középen a legszélesebb, ha egészséges a közösség és az egyén is természetesen, de ez csak hasonlat, gondolat-ábrázoló kép, de jól tudja azonosítani azt. Hogy életünk derekán érünk a legtöbbet, már gyerekeink vannak, megállapodtunk, kiemelkedőt is elérhettünk, értékelésünk bárki részéről elismerést mutat, bár elégedettségünk nincs a csúcson, hiszen minden szénásszekérre lehet még rakni egy villá

Milyen érdekes, de következetesen nincsen végiggondolva, hogy jövő irányába tett lépéseinket milyen jól megalapozzuk, tervet készítünk, számítást végzünk, elkerülni kivitelezésben csúszást, ellehetetlenülést, zsákutcát, erőnk semmibe veszését, míg ha a régmúlt felé tekintünk, indulunk, leginkább gondolatban, mert hát a régészeti vagy könyvészeti feltárások is jelenben történnek, az eredményük elméleti jellegűen tudósíthat a régen történtekről, ősi állapotról, míg az emlékez

Hittel telt hűség kapcsol össze bennünket egymás iránt, bármely távolságról, bármely közelségben, nem vagyunk nem vagyunk , ha nem vagyunk magányosak, kapcsolat megöleli, hiánya megöli a lelket bennünk, ezért ragaszkodunk legkisebbhez is a létezők rendjéből, a növényekhez úgy fordulunk, mint szépség és jóság forrásához virágok és az erdő képében, de még ez alattik, tájak, kristályok, természeti jelenségek is tetszők, őrizzük emlékezetünkben, szoros kapocsként szülőföldhöz

Aki sokat beszél, hosszasan ír, szószátyárnak tűnhet, de ahogy testünknek helye van a létben, a szellemnek is szüksége van térre beszédben, gondolkodás közegében, nem kell elkapkodni, add meg a módját, járd körbe a tárgyad, figyelve az arányosságra is, kifejezés bonyolult mivolta ne nőjön túl egyszerű szerkezeten, amit valóság egyébként mindenkinek mutat, mert nem arról van szó, hogy egyformák lennénk elvi szinten és különbségünket alkalmunk adja, hanem ahogy megtanultun

Szavak, mondatok és mondanivalók, vannak-e egyformán nekünk, a beszédünkben, vagy csak hisszük, és követjük az éppen felbukkanó látványt, előjövő emléket, mások beszédét, valamint ötletelünk, hogy minek kellene történnie, mit csinálunk majd, hogy javítsunk eddigin, felvillan egy-egy gondolat, de nincs végiggondolva, képek ugrálnak bennünk, lecsapnánk, mint lepkét, de nincs lepkefogónk, úgyis már hozzászoktunk a teniszütőszerűséggel adott tenyeresekhez, lecsapjuk mint a legy

7:00 AM Sokan értetlenül állunk világesemények előtt, hogy megtörténhetnek, mert a józan ésszel felfogott közeszköz-állomány célja és feladata szerint nem szabadna ilyesminek gondolata sem nagyon támadni, nemhogy valósággá válni, az éhezésektől a terrorcselekményekig, és az ellenőrizetlen népvándorlástól a nagyon sok helyen most folytatott háborúkig, s mindezek ilyen mód felbukkanva, és előttünk sorakozva felvetik a gyanút, hogy valahol nagy mulasztások történnek, ámde ha n

Laza vagy, kikapcsolt, napközben is álmos, éjjel meg nem tudsz aludni, mert mindig van fontosabb, meg jönnek a hírek, nincs már olyan nap, hogy ne történne valami szenzációs, időzítik a sportot, hogy ne maradj közvetítés nélkül, az aznapi evangélium: örömhír. Vagy rossz, megdöbbentő, katasztrófa, világvége, jó, hogy nem ott lakunk, mi biztonságban vagyunk, ez a félteke mégiscsak fejlettebb, az északi, a mérsékelt égöv, ahol okos emberek termettek, tudósok, ilyenek ma is van

Magvetés, ültetés, veteményezés, szőlőmetszés, palántázás, sok egyéb tavaszi kezdőmunka, évindító tevékenység, megfelelően végzett előkészítéssel év legfontosabb időszaka, mint házasság kezdőévei a gyermekvállalással, úgy, hogy termőre fordulhasson a természet, az emberiség is szaporodjon, fennmaradjon, ma már csak azt jelenti, meg aztán megújuljon a mezőgazdasági termelés, a kertgazdaság, és a gyermekáldás is beköszöntsön, mintája maga a kikeletet mutató táj, rügyező fák

Hitközösségbe kapcsolódunk egész életünk során, teljes mértékben születésünk előtt és halálunk után, előbb érzékiség adagolja hozzá a ritmus anyagát, hogy megszokjuk elvárásaink teljesülését, miben hinni erős kötődés, mécs lángja, mely eltörik hiányérzet jelenléte esetén, s megelégedéssel tölt el, ha megkapjuk, amire szükségünk van, sőt többet is, egyre többet, ahogy szavak által kezd nyiladozni a világ, ismerősök újra és újra felbukkanása, idegenek érdekessége, beszéd ütem

A fiatalt és öreget szembeállítani csak elméleti értelemben lehet, és kívülről, mert vagy egyik, vagy másik vagyunk, és nincs arányban a kettő, mert a fiatal még nem volt öreg. Az öreg sem emlékszik fiatalságának minden mozzanatára, bár felidézve előjönnek az emlékek, és egyre részletesebben kezdenek megjelenni átélt élmények, megvalósult események, sőt még törekvésekre és vágyakra is rá tud mutatni, aki elég bátor szembenézni akkori valójával. Ebben is hátrányban van a f

A világűr a Világúr, a fény lett az isten, irányítók és irányítottak viszonya épp oly távoli és közeli, megragadhatatlanok, mégis a bőrünkön érezzük a jelenlétüket. Előbb lettek a nagy birodalmak, de azokat nem lehetett bolygónyi méretben működtetni, határt szab a természet mindenféle életnek, csak gondolkodás szelleme lehet egyetemes. Azt azonban ki kellett gondolni valamikor és valahol, egyének személyisége nőtt fel a feladathoz, kimunkálni nyelvet, mi lefed valóságot,

Vajon az idő folyamatát szakítja-e meg számunkra az alvás, vagy csak ébrenlét miatt tudunk egyáltalán az időről, létezését mi állítjuk elő, bár világossághoz kötve. A mesterséges világítás meghosszabbítja a napi időt, másként mondva, kevesebb alvás meghosszabbítja a napunk, ennek egyensúlyát nem találjuk, és elneveztük modern világnak. A legnormálisabb munkával tölteni időt, pihenést az éjszakai alvás biztosítja, így aztán nappali tevékenység természetes, semmittevés ninc