Fuksz Sándor: „Csak béke legyen!” – A Petőfi-kérdés pszichológiai vonatkozása
Sokat gondolkodtam azon, hogy miként lehetséges utat törni az igazság (az igazságos és megnyugtató megoldás) felé a Petőfi-kérdésben?
Nem bonyolítva a szót: Hogyan lehetne lezárni ezt az ügyet, amelyben egyik oldalról a Segesvár melletti halál feszül a másik oldalnak, a szibériai életszakasznak.
150 éve foglalkoztatja ez a kérdés a magyar társadalmat. Pedig egyszerűnek is tűnhet a probléma: meghalni senki sem látta a költőt és a szibériai életéről nem egy visszaemlékezés van. Ebből az következne, hogy az utóbbi változatot fogadja el a nemzet.
De nem ilyen egyszerű a helyzet. Petőfi Sándor szibériai életszakasza szorosan kötődik annak a több száz (vagy ezer) honvédnak a tragikus sorsához, akiket magával hurcolt a cári hadsereg 1849-ben, és ennek a jogtalan deportációnak a mai napig vannak megrögzött tagadói. Ezek között vannak hivatásos történészek is, amivel ez a kérdés már érinti a diplomácia és politika területeit. Hogy miért kell mindenáron felmenteni az említett korszak meghatározó politikusait, miután ilyen megbocsáthatatlan bűnt követtek el a magyar nemzet ellen, azt nem értjük, mert az orosz fél a deportációkat már nyíltan bevallja (Petőfi elhurcolását is) – tehát csak a Habsburgok iránti kényszerű engedelmünkre gondolhatunk.
Az Osztrák-Magyar Monarchia nosztalgikus emléke még ma is elevenen hat egyesekben, így a megbocsátás is az esetleges árnyoldalait illetően, ami a Petőfi-kérdésben is az esetleges bűnök elnézését vonja maga után.
Szorosan ide kötődik a béke kérdése is. Szűcs Ferenc mesélte el nekem az egyik interjúban, amelyet vele készítettem, hogy amikor Petőfi szibériai családjáról beszélt egyik barátjának, ő arra intette, hogy: „nem az igazság fontos, hanem a béke”. A már-már szellemi csatatérré változtatott Petőfi-vitától így próbálta őt megvédeni.
Ma is ezt a „békevágyat” érzem sok vitapartneremen, akik a kényelmes elfogadást tartják előbbre valónak az ellentmondás helyett – még az igazság feláldozásának az árán is. Így vált a békevágy az igazság kiderítésének számottevő akadályozó tényezőjévé.
Igaz, hogy a körülöttünk zajló csaták és valóságos háborúk zajában mindannyian a békére vágyunk. De ilyenre…?
(A szerző arcképének forrása: „ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva…”)
Kapcsolódó cikkeink:
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 1.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 2.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 3.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 4.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 5.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 6.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 7.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 8.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 9.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 10.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 11.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 12.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 13.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 14.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 15.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 16.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 17.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 18.)
CSERBEN HAGYOTT HŐSEINK – Felejtésre ítélt magyar életek Szibériában (Fuksz Sándor cikksorozata 19.)
Magyar merénylet Petőfink ellen – Bevezetés (Fuksz Sándor cikksorozata)
Magyar merénylet Petőfink ellen – Mi történt Segesvár után? (Fuksz Sándor cikksorozata 2.)
Magyar merénylet Petőfink ellen (Fuksz Sándor cikksorozata 11.)
Tabuk, Titkok, Tények – Petőfi Szibériában – Fuksz Sándor (MVSZ Petőfi Bizottság) Egely Györgynek I.
Fuksz Sándor: Petőfi Sándor kálváriája és a szabadságharc hőseinek szibériai áldozata
Petőfi a mélyállam fogságában. Lehetséges-e fegyverletétel a 200. évfordulón?
A hazug béke mindenkire rosszat hoz, ez tény. De a hazug háború is.
Hogy a barguzini Petőfi a magyar nemzeti irodalmi hagyományban élő Petőfi-kép (legnagyobb költőnk) megsemmisítése volna, azt csak az nem érti, akinek fogalma sincs egyrészt az eddig felmerült pro- és kontra érvekről, másrészt az irodalom esztétikai természetéről és szerepéről a nemzeti tudat-hagyományozódásban (vagyis a gyanútlan, átlagos hírolvasók/kommentelők és a dilettáns hozzá- és mindenhez értők zöme). A Petőfi-irodalom irdatlan egészét pedig szakmán kívül már jószerével senki sem képes megközelítőleg sem átfogni.
A barguzini merénylet megértésének feltétele volna valami minimális elemi jártasság (nem politikai, ideológiai, indulati, hanem a tárgy termétete kívánta szakszerű tapasztalat) az irodalom- és történettudomány valamint a poétika és irodalomesztétika területén, legalább a bizonyítás, érvelés, következtetés logikájának és…