

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1882)
Teljesség igénye mindenkinek lehet, aki emberségét ajándéknak érzi, hivatását lélek-gazdagodásként végzi és éli, s aki hittel fordul földi-égi ismeretlen felé. Teljesség vágya teljesül, tudatát kitölti tudás, mert az életfokozat megélt szakaszán ura magának, kézben tart gyeplőt s irányítja saját létszekerét húzó testi-lelki lényét. Tiszta és világos fogalomra törekszik az életmező és szereplői viszonylatának megítélésében, hozzájuk hozzáállása tudatos akaratlagosságát bel
dombi52
márc. 20.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1881)
Felemelsz, felemelhetsz nemcsak elesettet, de elbukottat is, nemcsak kedvetlent, életuntat is, lendíthetsz az örömön, hogy tartóssá váljon, sínre teheted valaki kisiklott vonatát. Megszólalásoddal megváltoztathatod az irányt, amire a nehézkedés törvénye vezetne valakit, elrugaszkodjon előbb visszahúzó tudattalajról, hogy majd egyszer szárnyalni tudjon. Tekinteteddel is befolyásolsz hangulatot, elég biztatón ránézned búvalbélelt arcra, hogy felszabaduljon a maga sem tudja
dombi52
márc. 19.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1880)
Nem derülhet ki, tényleg lenne-e jó ötleted más, mások számára, mert hogy mi az, nem kell soha megmondanod, ha nem engedik meg, hogy igazán beleszólj életükbe, de megszokták, hogy szurkálsz. Érzékelteted, hogy te jobban csinálnád, jobban tudod, de nem akarsz beleszólni, mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja, és a tág környezet is veszít, ha nem kéri tanácsod. A jelszót, hogy menjen minden a maga útján és mindenki a maga dolgára, ha egyszer már a különböző szi
dombi52
márc. 18.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1879)
7:00 AM Ellenőrizni azt kell, amit valaki mondott, leírt, ritkábban azt, amit saját szemmel láttunk, beszéd megbízhatósági foka alacsonyabb írásos okiratoknál eszményi esetben. Ilyenkor a törvény adja a garanciát és az állam az őrsereget, rendőrzőket hívnak segítségül, meg ténynyomozókat, azonos-e a papíron szereplő a valóságos ténnyel. Már ekkor belép a szóbeli közlések igaz mivoltának szükségessége, különben soha nem jutunk a dolog végére, büntetéstől fél, aki tanúskodi
dombi52
márc. 17.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1878)
Védekező eszközünk-e a feledés, vagy az éppen éles emlékezet teszi lehetővé, hogy minden mozzanatra kiterjedően támad magyarázatunk, ami jobb, mint az elhallgatás? És ez ugyanaz a kérdés, hogy van-e szégyellni valónk a velünk már megtörténttel kapcsolatban, ha nem követtünk el tudtunkkal szándékos hibát, jogos-e ilymódon csak hibátlant számontartani? Emberlélek-szakértővé válunk-e életünk során, vagy csak lepörgetjük időnket, megesnek velünk a dolgok, – ám, ki igen, ha mi
dombi52
márc. 16.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1877)
Eszmei dunyhafellegek ölelik körbe a Földet, ráterülve testünkre-lelkünkre egyként, megmelegszik alatta a szívünk, végtelenül puha, mély, mesekaland benne forgolódásunk. Gyerekkori emlék, mi örökké elkísér, és álomalakban mindig jelen marad, csak már nem emlékszünk rá, alvásunk is mintha ébren lenne, kizárja az érzelemdús világot belőlünk. Ritkán járunk képzeletben ott a felhők fölött, hiszen ez a varázslat odalett repülőút tapasztalatakor, ahol tényleg képet láttunk, de
dombi52
márc. 15.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1876)
Ugyan miért adnak főszerepet a nyelvnek a történészek a történeti és régészeti adatok helyett, s újabban a genetikának hasonlóképp? – mindennek gyalázatos oka van. A történész szakma elárulásával ér fel, meghazudtolva nemes hivatásuk célját, hogy feltárják a múlt igazságát is, történések mellett, ha eddig akkori érdek eltakarta. Ennek ellenkezője valósul meg ugyanis, mikor neveket, egyes szavakat használnak fel bizonyítékként, holott tudvalevő ezeknek közlekedő szerepe sz
dombi52
márc. 14.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1875)
Mielőtt nagy vagyonra tennél szert, arányosan megítélik teljesítményedet, lépcsőzetes felhalmozást is csak akkor végezhetsz, ha többet kapsz, mint költesz, ha nem vagy az, nehezen gazdagodsz. Az arányosság elkísér egész életeden, mert ha nem halmoztál fel elegendő erkölcsi tőkét, megbecsülésed kisebb lesz, mint azoké, akiket szegényen is felemel értékelés. De a hirtelen meggazdagodókra lesújt a közvélemény haragja, „nem tudjuk, honnan van a pénze”, mondják, és sejtetik, n
dombi52
márc. 13.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1874)
Aki még nem látott csodát, kétféle módon lesz megrövidítve a továbbiakban is, egyrészt azzal, ami csoda-vakságát okozza, másrészt a jelenséggel, mit nem lehet tényként fogadni. Hanem hogy? És mit? – Sajátlagossága teljes és feltétlen befogadásával, nem változtatva rajta benyomásunk szerint, mert a látásmódunk ahhoz semmi sem hasonló szerint alakult ki. S igen, amivel nehezen tudunk mit kezdeni, a maga nemében kell kezelni, új osztályba sorolni, ami gondolati teljesítmén
dombi52
márc. 12.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1873)
Meg lehet-e tanulni figyelmen kívül hagyni napi hírek figyelemborzoló forgataga törekvését kirekesztős vagy belevonódós magatartásunkkal rendelkezni szándékozva? Szabad-e kivonni magunkat az életmenet alakulását rövid vagy hosszú távon nagyon befolyásoló spontán vagy szervezett mozgalom iránya részvétellel meghatározásából? Érdemes-e foglalkoznunk a munkánkon kívül eső közműködést saját szabályain túl is ellenőrizni törekvők felvetéseivel ezernyi gondunk közepet
dombi52
márc. 11.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1872)
Elvonulni meditálni, ami nem vallási elmélkedést jelent manapság, hanem a lélek egyszerű karbantartását, talán üresítést, szabadulni a visszahúzó gondolatoktól. Hogy mik azok? – hát, elsősorban sikertelenség furdalása, lealacsonyító értékelés, öntudatvesztésig fokozódó kínlódás, hogy nem tudjuk mutatni kiválóság ragyogását. Nem Istennel beszélgetünk tehát, semmi fohász, úgyis csak szemrehányással illetnénk őt, és nem magunkat természetesen, s ez sokat elárul a mai ember f
dombi52
márc. 10.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1871)
Hirtelen jött meleggel nem tudunk mit kezdeni, aztán gyorsan megszokjuk, levetjük gönceinket, örülünk tavasznak, nyárnak, őszelőnek, de még a téli napsugárzást is jól tudjuk élvezni. A fordítottját nehéz megszokni, mikor beüt a hideg, no nemcsak a csikorgó, olyan már nincs is, hanem csupán hamari csökkenés, megfázás gyakori, és felélednek testünk vírusai. Egyiknél sem leszünk orvosi eset, leégést is el tudunk viselni, náthából is kijövünk, és még mindig jobb évszakok vált
dombi52
márc. 9.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1870)
Régi zarándoklat lelki megtisztulás céllal alakult ki, bár magát a földi életet is annak tartották utána következő örök üdvösség kiérdemlésének jó alkalmaként. Szentnek tartott helyre zarándokoltak, ilyenből nem volt, csak kevés, ami emelte értékét a helynek is és a zarándoklatnak is, az úton mindenki köteles volt segítséget nyújtani. Tisztelet övezte a folyamatot, áldoztak rá örömteli hittel, részesült áldásából, aki csak kapcsolatba került a zarándokkal, mert földöntúli
dombi52
márc. 8.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1869)
Kellene-e engedélyt kérned és kitől, ha el akarnád homályosítani a Napot, amint az éjszakai eget már fényjelenséggel meg lehet változtatni, néha félelmet okozva. Hogy idegen test halad ott, földönkívüliek támadása és hasonló képzetek kísérik a jelenségeket, mígnem jön utólagos és kimerítő magyarázat: magánvállalkozás. Persze a többség még állami kezdeményezés az égen műholdak esetében, de riasztó, hogy oda bárki bármit fellőhet, ha kedve és pénze engedi, mégha vannak is e
dombi52
márc. 7.


Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1868)
Szándék és akarat különbsége fontos lehet egyéni és közösségi viszonylatban is, sőt még önmagunk tekintetében sem mindegy, hogy mit gondolunk teljesítetlen- s teljesítettnek. Ha csak a szándékunkat nyilvánítottuk meg, nincs olyan nagy következménye, ha nem valósul meg, de ha akaratként, akkor kudarcnak fogjuk felfogni, mikor nem, vagy más, ellenkező jön be. Jön ki a cselekvésünkből, mindegy, úgyis tudjuk, miről van szó, nem feltételen szerencsehiányt látunk, hanem erőhián
dombi52
márc. 6.












