VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Gyimóthy Gábor: Nyomorék voltam





1975, kora nyár. Óriási csarnok Génua kikötőjében.


Amikor beléptem a csarnokba, azt hittem rossz helyen járok, mert üres volt. A többiek talán már fölszálltak a hajóra, vagy még ide se érkeztek? Vagy tényleg máshová kellett volna mennem? Aztán fölfedeztem a fiatal nőt a fal mellett, aki egy kis asztalkánál ült és iratokat tanulmányozott; az egyetlen személy az épületben rajtam kívül. Oldalról közeledtem felé. Ő föl se nézett a papírjaiból.

Ekkor ismertem föl: Annarosa !

Odasompolyogtam hozzá (már amennyire két tele bőrönddel sompolyogni lehet) – még mindig nem nézett föl –, és egy puszit nyomtam az arcára. Nem nagyon lepődött meg, sőt talán egy kicsit se. Vagy várt valakit és azt hitte, hogy az illető jött, vagy már megszokta az ilyen ártalmatlan orvtámadásokat. Aztán persze rám nézett és örömmel ismert föl ő is, hiszen nem volt az olyan nagyon sok évvel azelőtt, amikor mi nem csak puszikkal illettük egymást...


Kiderült, hogy a hajón ő az idegenvezetője a német és osztrák utasoknak. Nekem nem, mert én svájcinak számítottam. Nagyon megörültünk egymásnak, noha, azt hiszem, egyikünknek sem jutott eszébe, hogy itt a lehetőség a régi, szoros kapcsolat fölelevenítésére. Mondta, hogy rengeteg dolga van – amit már az iratokba-merülés mélységéből is láttam –, és hogy sajnos nem nagyon lesz ideje, amíg a hajó ki nem köt Barcelonában.

A hajó nevére már nem emlékszem. Talán valahol még utána nézhetnék, de a név a történet szem