Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Kenózis saga
Egill Skallagrímsson, az ifjú skald énekelni kezdett a hajó orrában. Óriás termete lassan kivált az esti félhomályból, hangja szép volt, haragja mély. Hosszan a mézsörbe kortyolt, körbejárta tekintetével a végtelen vizeket, derék túrázó társait, majd így szólt hozzájuk — Ideje lenne egy alkalmas helyen kikötni éjszakára — közben minden viking egyszerre merítette lapátját a tenger tajtékjába. Majdnem földűltek, – látszólag — a hajó magabiztosan lovagolta a hullámok sokaságát, az utolsó szigettel, úgy tűnt, hogy körbejárták az egész északi világot, valójában már hetek óta egyhelyben bolyongtak a részeg ködben. Vérbe mártott scramax pengék rajzolták útjukat, amerre jártak, nyomukban legyőzött férfiak véres tetemei, föléjük görnyedő asszonyaik szűnni nem akaró fájdalmas vonyítása a sírig hatott. Egill folyton verseket írt, ez volt a hóbortja, amikor éppen nem gyilkolászott, fosztogatott gyermekkori pajtásaival. Üzleti útjairól rendszerint rogyásig megrakott hajókkal tért haza, rozmáragyarakat szállítottak Grönland, Izland, és a Spitzbergák vizein, a befagyott jégtáblákat inuit kutyaszánjaik hasították, csak úgy porlott a jégsapka a véres kincseik alatt. Hősünk rettegett harcos hírében állt, kardjánál csak a tollától rettegtek jobban, megírta a tömény X. századot, kigúnyolta minden hitvány fattyát, összesen 950 sor maradt utána, no meg az Alþingiben (ez a világ első parlamentje volt) életellenes bűncselekmények tárgykörében elmondott interpretációi – Ki emlékszik már rájuk… Nyomorult életében számos diadalt aratott, (félreértés ne essék!) megannyi díszes jelvényt tűzött az oszlopára, míg végül Mosfellsbær vizében örökre megpihent — előtte azonban jónéhány inuit igluban rekreációzott. Jópofa emberek lakták akkoriban a dermesztő hideg birodalmat ott Északon, Európa fölött, vagy a Kodiak-szigettől az Aleut-szigetekig terjedő kietlen tanyavilágot. Bármennyire is hihetetlen, ebben a cudar hidegben bőven elég volt évente egyszer tisztálkodni a klasszikus értelemben vett vízzel, tropikus dörgölődző szerek nélkül. Képzeljük el, ott áll az aleut barabara, az unaganok gyermekei építenek ilyen pincére emelt fa rezidenciát, amit állatbőrökön kívül mohával és élő szigetelő pázsittal lakberendeznek, gondozgatnak a tömény napfényben, szikrázó hóviharban. Az aleut őslakos hébe-hóba szív hozzá valami békepipa-félét, gombát, sarki fűszereset, vagy pingvinpaprikástojásoslecsósrántottás-konzervet bont, mert ugye pingvin csak a túltekén fiadzik, itt meg laknak, hálnak, hágnak, aminek átka a belső pára, szóval egy ilyen mágikus balzsam, csodaparfüm, a sarkkör illata, a hosszan megpihent lábszag szürreális élménye. Ha a viking vendégek bejutottak végre Walhallára, mert ugye odakünn jegesmedve kószál, ármány és gyilok lappang, megaszongya, — Ne nézz a kutya szemibe! — Mert miért ne?! Ha már belenéztél, úgyis mindegy. Kezes jószág ez, de öl mindegyik, főleg a kis rühes. Nagyapja Kveldulf, éjjeli farkas, ilyen nevet nem adnak ám mindenkinek. Ez egy személyes ügy lehetett. A jó öreg üvöltött egész éccaka vagy ölt, de azt kegyetlenül tette, mint egy lakodalmi dalnok, jött mindig a rég nem várt anekdota, és az ejaculatio praecox. A sokadik kör után már mindenki telve a régmúlt ledér szerelmeivel, sikamlós történetekre gyújtják a beszélgetés kanócát, igazi eszki(északi)móka az, sokan tudják, hogy mi a szokás: itt a kocsikulcs, meg az asszony a hátsó ülésen kicsomagolva, a hideg motor hagy járjon csak — amour courtois. Hát mégis igaz! Nem hitt az orrának, nem akarta blaszfemizálni a kedves hagyományt, akár az asszonycserét is beleértve, főleg a hosszú lejáratút. Szöget ütött a pesties lelketlenében, hogyha mégis(?!), akkor hova gyónja, górja, hiszen ez kígyótojás az éden zúzmarás kertjében ’ah. Nem az, — a modern-felvilágosult nemi élet teendői utcanők tekintetében, ami ráhajlik az aszfaltra, mondjuk az útszéli kurvácskák a neon-konzervatív értékrendben, amit akarva, akaratlanul, lépten-nyomon megpillázunk, de mégsem gasztronómiai felkínálkozás, víruscserélős vérszerződés lárvája — aminek látszik ez. Az éppen odaérkező turista meglepődik, él a lehetőséggel, nem akar udvariatlannak tűnni, átesik az avatási rítus eme kényszerűségén, ellepi a ritka populációt, mint dögvarj a vetést. Mert a civilizáció mindössze egy néhánymilliárdnyi vonalkód, benne Anakin Skywalker, George Lucas baromsága, a Brent indextől a skorpióméregig minden polcon egy eladható termék. Aleut Szent Péter alaszkai újvértanút halálra gyötörték egy parányi félreértés miatt, most ukrán orvosok serénykednek különböző daraboló készségekkel, mert apró félreértés miatt hirtelen sok lett itt a hulla, ráadásul kiváló minőségű, huszonéves, életerős, kiskatonák, frissek (szomorú, mert áldozatok), de ragyogó szervekkel megáldott halottak, bennük virágzó lehetőségek, donor májak, szívek, tüdők, vesék, végtagok, hűthető, avagy azonnali felhasználásra, a legkülönfélébb vércsoportú, szállítható állapotban, ünnepi egységcsomagolásban, akciós áron!
Kapcsolódó írásunk:
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Helyi érzéstelenítő
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Parajböfögényi Jancsi és Juliska
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Pénz saga – Foci saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Stihl saga – Gyűlölt diktátorok saga – Vadászmadár saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – A sarkifény saga – Monyolapenka saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – A forradalmárok saga
Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Csíkzsögödi keresztalja saga
