top of page

Dienes Jenő Attila: Játssz a Barbárral! – Szúrópálinka saga





A parasztok beköltöztek a budai várba. Egy puritán kis kapualjba botló alkalmi vétel, Táncsics vén pókja mászkál hálóin fel ’s alá. Ha veszni éhen nem kívánkozunk, akkor vegyünk hát valami csekélyet. A csodás titkok nyomán puritán aranyrudacskák omlanak lábaink elejbe, mely szép gyönyör ez nagy Hegyalja borában turkálni, valamire csak jó lesz. Ihol az inuit vándor megpihenni jár, a nemes rom elbújtatott falának emeletnyi mélységes szakadéka nemtelen szemét lett, a hamis szeretet árnyékszéke. Tömött évszázadok gazdagsága nem vész el, csak új gazdákra lel. A budapesti rokonok autója a hátsó kertben állt. Szép füstüvegén megcsillantak a hajnali elemlámpák fénycsóvái. Szép autó. Jó drága lehet, ilyet még nem is láttak. A disznó ilyenkor megérez valamit a közelgő Sertés Mennyországból, röffentett egyet a korom sötétben. A kutya, az is keserves vonyításba kezdett, mert ismeretlen ajtó csapódott, mintha védeni akarta volna azt a dagadt állatot a moslékbűzös karámban, pedig semmi közük egymáshoz, kölyök kora óta inkább ellenséges ezzel a mindenevő fondorlattal szemben, az a bestiális hízó pszichopata begyilkolta a kószáló kiskacsákat, tyúkot, békát, természetesen mindent az ő számlájára, és büntetlenül hízott hónapokig, örök kárörvendő böfögéssel a dagadt pofáján. A böllér lerúgta a szart a gumicsizmájáról, ez nem odavaló, kutyáé, valahol az utcán vághatta telibe, az árokparton, ahol kiszállt a kocsiból. Annyira új, most ő is megcsodálta a pestiek autóját – közben a veranda alatt tekergett a hajnali cigarettafüst megvadult illata. Ilyenkor kell rátörnie ennek is, a beleit facsarta már mióta elindult, most végre sikerült elegánsan megszabadulnia – egy örökkévalóság illata lebben a ködben – itt nem eshet baja, ha nem jön senki, Jézusom, még csak az hiányozna, hogy valami rádőljön, valaki nekimenjen, ezért mondtam nekik, hogy álljanak beljebb, tegnap még nem esett, most minden csupa sár és bűz. Szent Gyertyatartó, turáni átok éppen Turán?


– Mi legyen, Julikám, felébreszted itet, vagy kezdjük nékülük?

– Biztosan fáradtak. Későn gyüttek, alszanak még, vagy az óra nem csörgött, tudom is én.

– Mikóra híttad itet?

– Mondtam nekik, hogy el-e gyüctök-e má nálunk Mamájékho, féhatkó kezgyünk, akkorra gyön a böllér.

– Na, azmegd Pista, intézkeggyéémá, legalább pálinkát tőccsenek, én nem tökölök itt egísz nap, sose’ vígzünk.

– Jó reggelt! Jöctök-e le a zóba? Nem nízek oda, őtöcköggyetek, oszt gyertek, mert jó reggel

a pálinka, no! Szúrik a disznót, hamhama!

– Csak kilenckor, Mama. Akkor megyünk, nem szólt az óra, a Pityuka még alszik.

– Jó van, no. Hadd aludjon.

– Jani, szúrhatik a disznót, a gyerekek csak kilenckó gyünnek, nem csörgött az óra, alszanak.

– Na, Isten, Isten! Jó erős, 55 fokosra hagyta, haraptam a végit, ilyen hidegbe ezt kell, lefagyott a kutya vize, jól lehűtt az éccaka! Ez van.


Már tizenhárom éve nem volt tél, na, előtte se, de a tizenhárom jól hangzik, mindjárt elmondom hatszor, mennyire nem jó ez már így.


– Hozzátok kifele a farát, a lábát, döncsétek, én is húzom, mozogjámáá, béaluttá!? Húzd kifele a seggit, ’s vigyázz, ha bököm! Na, mi van már?! A vérit fogjátok a fazikba, az a kisinas reszortja, ne bambulj, mondom, hogy Juliskának kell, erősen fogd, nehogy kirúgja, hagymásan kisüti a pestieknek reggelire, ha felkélnek, addigra jön az apósa is, a nevét nem mondom, mert akkor meg kell, hogy öljelek, de ismered, az biztos.

– Hú Fater, ez nem 250 kiló, az is biztos. Kapaszkoggyatok, széttiporja a karámot! Az anyád…., hogy rohaggyon meg, kitaposta bütyköm.

– Rúgjad a lábát! Nincs itt a hilti, szúrdmá, Jani!

– Perzseld, ha nem iszol! Mindjárt megyek én is, elszívom a cigit, aztán hozzuk ki a másikat.

– Na megvan, húzzátok a rémfához, emeljük, hopp, háromra, egy, kettő...

– Pista, hozzad már a vizet, itt őszülök meg, ólom szárnyakon repül az idő!

– Juliska néni, itt a vére, ennyi jött, Mohácsnál sem kevés, nem is sok, kevergesse sóval, ennyi van, a lépésre is figyeljen, ne csak a zenére!

– Pistukám, hozzál már gyorsan két pálinkát, meg egy talpfát, mert mindjárt összerottyan, nincs aláékelve, nehéz egy dög, ez sem két mázsa. Megjött a Tekintetes Úr, néha töltsetek is, ne csak lőjetek!

– Isten éltessen, Keresztapa!

– Szikrázott az agyara, ilyet még nem láttam, Pistiék még aludtak, alig bírtuk ledönteni, de aztán meg lett bökve, jól sikerült, meg se mukkant.

– Minden mehet az abáléba, prosztata!




A szerző rajza


 

Kapcsolódó írásunk:





62 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK