Gyimóthy Gábor: Figyeld meg, hogy hogyan beszélsz!
Figyeld meg, hogy hogyan beszélsz!A magyarban nem létező szókat használsz, öregem. Szörnyű, hogy a nyelvezeted mily mértékben idegen !
Kemikáliáról szavalsz, fotóról, s hogy hezitál. Idegenül hangzásuk már nagy távolból kiabál. Mi az, hogy te szkeptikus vagy ? Mi a szuverénitás ?! És az evidencia is, micsoda szó, kispajtás ?! Identitás, vagy a fícsör és az információ ! Idegen szavak ünnepe, valóságos dáridó ! Mit keres a magyar nyelvben ilyen szó, hogy adekvát ? Hogyha beleilleszkedne, eltörné a derekát. Vagy a pollen ? Valóságos idegenszó diadal ! Használata – ne haragudj – csakis hülyére utal ...
Per-órás sebesség helyett, beszélj óránkéntiről. Trehány szóhasználatodtól a szép nyelvünk rombadől. Ám ezerig sorolhatnám és nem lennék vele kész. Szomorú ezt szóvátennem, hisz szégyen ez az egész ! Csakhogy sajnos mást is használsz, ami éppoly idegen, ím a nem igazán, mellyel táncolsz minden idegen ! A fajsúlyos, kis barátom, iszonyúan marha szó !!! Hiszen nincs, mi nem fajsúlyos ! Ezért nem használható ! S miután az összesennél nincsen még összesenebb, ha azt mondod, mindösszesen, ugasson meg minden eb ! Mondod, hogy bevállalós vagy – lenyelted a válladat ?? Kórbonctanban lehetne ez világraszóló adat ! És ne gondold, hogy fejedre szakad netán a tető, ha nem mondod ötpercenként hatszor, hogy alapvető. Az Én azt gondolom, hogy-gyal ne kezdj minden mondatot. Ezt havonta csakis egyszer – és magadban – mondhatod... (Amit mondasz, nyilván mindig saját magad gondolod, s ha idézel, a forrását nyugodtan megadhatod.) Gondolkozz mielőtt beszélsz, hidd el nekem, így okos. S amit mondasz, legyen mindig átgondolt és tudatos. Ne félj, hogy tán közbeszólnak, s a mondókád megszakad, ne vidd minden mondat végén egekbe a hangodat !!! Libabőröztető rémség az újszerű hangvitel: mondat végén fölvitt hangtól a szöveged rondul el ! A magyar nyelv műremek, nem vasvillával hányt rakás. Ha beszélsz, a méltóságod- dal történő számadás. A mi nyelvünk a világnak óriási csodája. Ha idegen megismeri, tiszteli és csodálja ! Elhiheted, idegenek – ha még jobban ismernék –, naponta gyilkolná őket a kénsárga irigység...
Zollikerberg, 2022. III. 22.
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
