Gyimóthy Gábor: Futtatom a lovaimat
Véletlenül kicsúszott belőlem megint egy akaratlan dallam (tévénézés közben). A szöveget persze már szándékosan írtam hozzá magyarnótás hangulatúra. Stollár Xénia lekottázta és volt olyan kedves, hogy le is játszotta zongorán – ő hallható mindjárt. A szövegen utólag változtattam egy kicsit, az alábbi a „hivatalos”, nem a kotta alatti (bár szinte elenyésző a különbség).
Az immáron „hivatalos” szöveg, némi változásokkal:
Magyar nóta(szerűség)Futtatom a lovaimat szombat délután.
Földobom a kalapomat egy varjú után.
Futtatom a lovaimat,
földobom a kalapomat...
Hogy mindezt mért csinálom? – Nem
tudom igazán...
Kisimul a Tisza vize az árvíz után.
Megtörik a Nap sugara minden pocsolyán.
Kisimul a Tisza vize,
simogat a babám keze...
Tudom-e, hogy szeret-e még
engem igazán?
Szürke felhő borítja be az egész eget.
Az én babám nagy távolból felém integet.
Nagyon szürke már a felhő,
s oly messziről integet ő...
Hogy már én sem szeretem őt,
az is meglehet...! Zollikerberg, 2022. VI. 19.
Kapcsolódó írásaink:
