Gyimóthy Gábor: Baracknyílás. Úgy tűnik, hogy szereztem egy magyar nótát
Valamikor, réges régen, ha nem tervező munkám volt, hanem kézzel dolgoztam valamin – miután egyedül voltam az "iroda-műhelyemben" – rendszerint fütyürésztem. Slágerektől kezdve "örökzöldekig", népdaloktól opera áriákig és magyar nótáktól operett dallamokig minden sorra került, de néha csak úgy, "oda nem figyelve" fütyürésztem eszembe jutott dallamokat. Volt egy dallam ezek között a "vadon nőtt" fütyülmények között, amely gyakran eszembe jutott, és szerettem fütyülni. Csakhogy szándékosan sosem tudtam fölidézni. Többször gondoltam rá, hogy a dallam kezdetére ki kellene találnom egy kezdőmondatot, hogy aztán (ha azt meg tudom jegyezni) annak segítségével tetszés szerint rábukkanhassak erre a dallamocskára. Persze egyszerű lett volna a dolog, ha tudok kottázni, de azt sajnos (szégyenszemre) nem tudok.
Néhány napja újra előbújt belőlem ez a dallam. Éppen a sznúker világbajnokságot néztem a tévén. Elhatároztam, hogy véget vetek a kellemetlen helyzetnek, és végre kitalálom azt a bizonyos kezdőmondatot, hogy ezután majd mindig "előhívhassam" a dallamot, ha kedvem van rá. Néztem a tévét és játszottam a szavakkal (a sznúkert lekapcsolt hanggal is lehet élvezni), amelyekből nem csak egy kezdőmondat, de egy kis szöveg keletkezett. Miután a dallam 150 százalékosan magyarnóta dallam, magyarnótához való szöveget írtam hozzá.
Most már aztán szöveggel énekelhettem, és kíváncsi voltam rá, hogy ezt a dallamot én találtam-e ki, vagy csak valamilyen régen hallott magyar nótát fütyürésztem, amelynek teljesen elfelejtettem a szövegét. Elkezdtem kérdezősködni, és egy magyarnóta-szakértő azt mondta, hogy ő nem ismer ilyen dallamú magyar nótát. Ez persze még nem 100 százalékos bizonyíték, mert végtelenül sok magyar nóta van, de most már mondhatom, hogy úgy tűnik, kitaláltam egy magyar nótát! Márcsak azért is tűnik úgy, mert honnan szedtem volna egy annyira ismeretlen magyar nóta dallamot elő, amelyet egy nagyon sok nótát ismerő szakember nem ismer?
A következő csatolmányokban éneklem a két szöveget, a harmadikban pedig fütyülöm a dallamot:
És íme a szöveg, két változatban is, az egyik kicsit kevésbé szomorú:
Magyar nóta
Gyönyörű a baracknyílás,
ha itt a tavasz.
Noha évről évre virul,
sosem ugyanaz.
Más volt amíg velem voltál,
csókolgatva átkaroltál...
Akkor sokkal szebb volt a tavasz.
Szebb volt a nyár, szebb volt az ősz,
szebbek a telek,
amikor még kézenfogva
táncba vittelek.
A világban kószálgatok,
emlékeimben kutatok,
ennél szebb emlékre nem lelek.
Bár a régi tavaszokra
gyakran gondolok,
jól tudom, hogy lesznek majd még
mesés tavaszok.
Lesz gyönyörű barack nyílás,
lesz egymás karjába omlás,
ámde akkor én már hol vagyok...?
Zollikerberg, 2022. IV. 30.
Magyar nóta merengő
Fodrozódik a tó vize, ha fújja a szél; falevelek suttogása titkokról mesél. Arról, hogy van nagy szerelem, s ha azt hiába keresem, a reményem mégis tovább él. Oly mezőkön járok, ahol sok a vad virág; elfelejtem így, hogy gyakran gonosz a világ. Míg az utamat taposom, szebb jövőről álmodozom, s átölel a néma pusztaság. Örökké nem bolyonghatok, hiszen jól tudom, gondolataim fonalát tovább nem fonom. Fölmászom a domboldalra; rákapok egy kicsi dalra, s dúdolgatom a szép alkonyon. Zollikerberg, 2022. V. 6.
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Gyimóthy Gábor: Féltsük-e a nyelvet? Egy hajdani nem közölt válaszom...
Comments