Gyimóthy Gábor: Mai magyar beszéddivat. Nyelvdorgáló összeállítás ifjaknak, véneknek
Mai magyar beszéddivat
Én azt gondolom hogy... mondod,
s elkezdesz beszélni.
Eme bevezetés nélkül
nem is tudsz már élni !
Mondod, amit gondolsz ! – Ember !
S azt mindenki hallja.
Hallani, hogy ezt hangsúlyozd,
senki nem akarja.
Pedig így kezdődik aztán
még számos mondatod.
Látszik, őrülten élvezed,
hogy sokszor mondhatod.
Az Én azt gondolom hogy-gyal
kezdés fölösleges !
Figyeld meg, hogy hogyan beszélsz,
s aztán kacagj, nevess !!
A helyzet
A nyelvrontó szökőárban
a magyar nyelv elvész.
Aki erre rámutatna,
nincsen elég nyelvész.
S ezért nem csak a nyelv pusztul:
így kultúrát nyel vész !
Csak mondom
Szöveget kezdtem olvasni,
belém fagyott a humor.
Ily szavak jöttek elém, mint
pandémia és tumor,
princípium és disztingvál,
sőt, a kompetencia...
A magyartalan magyartól
mentsél meg Uram fia !
Bejött még az izotróp is,
az volt a tortán a hab.
Aki érteni szeretne,
ma: szótárhoz kötött rab !
A szabatos, magyar nyelvet
lassan elnyeli a sír.
Jobb lenne a helyzet hogyha
szótárt az forgat, ki ír !!
Fő a rövidség !
(Néhány példa a rengeteg közül)
Mit törődsz te azzal, hogy a
szó mennyire idegen,
hisz számodra egy a fontos,
hogy az jó rövid legyen !
Mondogatod: hobbi, fícsör,
lájkol, lízing, spa és sztrók !
Annó, retró, link, app és fájl...
Pattognak a rövid szók.
Akkor viszont nem értem, hogy
mért mondod: ar-cha-i-kus,
ar-che-o-ló-gus és gyakran
akár em-ble-ma-ti-kus ?!
Mért hallom tőled e szép szót,
hogy tra-dí-ci-o-ná-lis,
avagy ami talán mégszebb:
mul-ti-funk-ci-o-ná-lis ?!
Ke-mi-ká-li-áról beszélsz
(a vegyszer már nem is jó ?)
s a de-mon-strá-ci-ónál is
rövidebb a magyar szó.
Ő-si, ré-gész, ha-gyo-má-nyos,
tün-te-tés, és jel-ké-pes,
több-cé-lú és vegy-szer – látod,
kis helyre férni képes.
Számold meg a szótagokat,
látod, az arány fanyar:
harminchét idegen szótag,
s tizenkilenc a magyar...
Ha attól félsz, hosszú szótól
netán elkopna a szád,
nézd meg jól az idegen szót
s egyáltalán ne használd..!
Ha...
Ha fognék egy kis halacskát
koronával a fején,
mit kívánnék másodiknak ?
Azt bizony nem tudom én.
A harmadik kívánságon
is sokat törnék fejet,
vajon az emberiségnek,
leges-legjobb mi lehet ?
Ám az első kívánságom
– tán ordítanám a szót –:
Irtsuk ki a magyar nyelvből
a megalázó fotót !!!
Ha már átveszünk egy szót...
Az idegen nyelvekbe
jó, ha beleláttok,
ott a kiejtés terén
mások a szabályok.
Hangzást s a szóalakot
– mind a kettőt egyben –
a magyarba átvenni
gyakran lehetetlen.
Például a geizír szót,
hogyha így is írod,
misem természetesebb ?
geizírnek is mondod.
Gájzír lenne helyesen !
– S geysir-nak van írva –
így az i s a z csupán
rosszul magyarítja !
Ki átvette, hülye volt:
nem magyarul írta,
bár a helyes kiejtést
pedig nyilván bírta.
Idegen szót veszünk át ?
Legyen az a törvény,
kiejtésünk legyen jó,
idegent nem törvén.
Lényegtelen e szavak
írásának képe,
mert azt másképp ejti ki
hazánknak a népe !
Azaz, az idegen szó
kiejtése számít,
szóalakja csak magyar
írásmódot áhít !
Tehát kecsap lesz a szó,
ha tartod e törvényt,
s akkor nincs, ki kecsöppel
okoz röhej-örvényt...
Piccát írj és ne pizzát
– völgyben, dombon, hegyen –
hogy abból nevetséges
pidza sose legyen !
Ha a kiejtés szerint
írtunk volna lancs-ot,
nem okozna nyelvünkben
löncs-nek ejtett pancsot !
S ha nem cselgáncsnak mondod,
akkor miért dzsúdó ???
Hiszen e szó japánul
szerényen csak júdó !
Idegen szót veszel át ?
– bár ezt nem szeretem –
csak a magyar írásmód
tűnik jónak nekem !
Ha új fogalom jön be
és nincsen rá szavad,
csak úgy jó, ha írása
mindig magyar marad.
Szigorúan csak: fészbuk,
szoftver, avagy ímél !
(Ha nincs, ki idegentől
magyart meg nem kímél...)
A számjegyek értéke
sohasem változik.
Betűink hangértéke
sosem váltakozik !
Más nyelvben ez nincsen így.
Ez nem a mi gondunk.
Lényeges, hogy ily szokást
nyelvünkbe ne vonjunk !
Kérdés
Régen magyarul beszéltek
fiatalok, öregek,
mert félig lefordítottan
nem hemzsegtek szövegek.
Ma azonban a szegény nép
úgyszólván már mást se lát,
és azzal, hogy ráébredjen,
nem „terhelnek” iskolát.
Kényelemből átveszi a
magyartalan szavakat,
s azokon már – hisz’ nyüzsögnek –
a szeme meg nem akad.
Tudományos nyelvhencegmény
és az orvosi beszéd
özönlik a népre sajnos,
tovább tompítva eszét.
Ha szeretnénk megőrizni
nyelvünk ősi zamatát,
nem kevergethetjük bele
más nyelveknek anyagát.
Ám ezt tanítani kell és
megmutatni mi a tény !
Tudatosítása nélkül
hogy’ is lehetne remény ?
Ezzel mért nem foglalkoznak ?
Elhanyagolható ügy ?
Vad alanyt, ha be nem oltunk,
nem serken rajt’ nemes rügy !
Örök rejtély
A Photográ fia (s a Photográ lánya),
nagyon kívánták, hogy vigye a kánya
a magyar nyelvből a rémséges fotót,
vagy aki használja, fizessen adót !
Azt nem értették (de nem csak ők ketten),
honnan a fotó – amely értelmetlen –
s hol az előnye a fényképpel szemben,
amely nem hosszabb és hangzik is szebben ?
Ki hosszú szavakat mondani lusta
– és ezért idegent használ a rusnya –
avagy a szavának kevés időt róttak,
a fénykép neki is csupán csak két szótag !!
Például...
Átveszünk egy idegen szót,
melyben két m rejlik,
ámde ezt az idegenben
csak egy m-mel ejtik.
Akkor helyesen tesszük, ha
csak egy m-mel írjuk,
mert különben a magyarban
helytelenül mondjuk !
Ím, az immún is ilyen szó.
Ha két m-mel írod,
térülsz-fordulsz és egyszercsak
két m-mel is mondod...
Pusztító divat
Hessentsd el a divatszót, mert
magától nem hessen !
Mindössze csak mindössze van
és nincs mindösszesen !
Ma megyek ki a piacra
s nem a mai napon !
(Remélem, hogy amit vennék,
azt ott meg is kapom.)
Aki egyre kövéredik,
hízik és nem híel.
S aki léccel csúszkál havon,
sízik és nem síel !
Nem rég: másodszorra – mondtuk,
ez változott mára:
honnan a fenéből vetted
azt, hogy másodjára ?!
Kettőezerhuszoneggyel
csupán az a bajom,
a kétezerhuszonegyet
nem értenénk vajon ?
Nem selypítesz, nem vagy pösze,
kétkedni nem lehet,
hogyha kétezret mondasz a
kettőezer helyett !
Rég volt, mikor telefonon
rossz volt a hangvétel
s összetévesztgethető volt
a két szó a héttel.
Ne szegényítsd hát a nyelvet,
helye van a két-nek,
akárcsak a számok között
helye van a 7-nek.
Szende kérdés
Idegen szavakat használsz...
Nem fordítod magyarra...
Teljesen hülye vagy hozzá,
vagy dög lusta vagy arra ?!
Szerintem nem oké!
Ha azt mondom, hogy rendben van,
önmagától érthető.
Ám helyette nagyon gyakran,
ma az oké lép elő!
Pedig még csak azt sem tudjuk,
miből eredt az oké?
Azért használjuk, mert rövid?
Ez vajon elég ok-é?
Ügyelj arra, amit mondasz!
Tanulj hát meg ógörögül,
latinul, vagy spanyolul.
Azzal vagánykodj öregem,
hetykén, avagy hanyagul.
Ne szégyellj szláv nyelveket se,
s tanulj akár arabul.
De, ha magyarul írsz s beszélsz,
azt tedd tisztán magyarul !!
Vakcína elleni védőóhaj
Ahogy a korona vírus
nem való a testünkbe,
nem illik a vakcína szó
szegény, magyar nyelvünkbe.
Védőoltás, oltóanyag,
avagy akár oltószer,
jobb lenne a vakcínánál,
nem kétszer, de ezerszer...!
Van-e előny, s mivel szemben ?
Azt mondják, hogy a magyar nyelv
legjobb a világon.
Ezt én sajnos nem mondhatom,
bárhogy is kívánom.
Nem, – miután nem ismerem
mind a többi nyelvet
s a nyelveknek minőségét
osztályozó elvet.
Azt mondják, hogy a magyar nyelv
ősibb minden nyelvnél.
Ez attól függ, hogy az ember
mily híreket szemlél.
Ellenőrizni nem tudjuk,
pedig mily jó lenne !
Ezért aztán elhihetjük,
vagy nem hiszünk benne...
Ám nézzünk egy kicsit körül
és nézzük a jelent,
más nyelvekkel szemben előnyt
a magyar hol jelent ?
Soroljunk föl néhány nyelvet,
nagy szerepet játszót
és mutassuk be azokat,
szóljunk róluk pár szót.
Vegyük elsőként az angolt,
melynek nagy a rangja,
ámde betűinek nincsen
egyértelmű hangja !
Ezzel szemben a magyarban
– akár a számérték –
egy-egy hangra egy-egy betű,
változatlan érték !
Nézzük a franciát, spanyolt,
németet és olaszt
– és e fölsorolás bizony –
még oroszt sem halaszt:
Eme nyelvek főnevei
„nemekkel sújtottak”.
Nyelvet bonyolítanak csak,
de hasznot nem hoznak.
Bocsánat, ha megjegyzem, hogy
ennél jobb a magyar,
hiszen a főnév a nemmel
mit kezd, vagy mit akar ?
Vegyük a kínait, japánt,
mert hát fontos nyelvek,
ámde írásjeleikkel
őrületbe mennek !
Tessék megtanulni ezer,
rém bonyolult jelet,
avagy a mi ábécénket –
választani lehet !
(Távolabbra pedig talán
most ne is tekintsünk,
például hogy milyen gazdag
s egységes szókincsünk.)
Az emberiség nagy része
olyan nyelvet beszél,
melyet kitűnő nyelvünktől
messzire fújt a szél...
Fotós
A fotó már önmagában is
ronda szó-szerzemény,
hát még ha a fotóst hallom,
amely még rondább, szegény.
Nekem úgy hangzik ez a szó
– hisz szerkezetre nem más –,
mint ahogy a következők:
a rühes és a leprás...
Miért nem jó a fényképész,
avagy műfényképész ?
De lehetne tőlem a szó
akár fényképművész.
Fotósnak nem lehet helye
erdő, rét, avagy mező !
Akkor már sokezerszer jobb
a szerény: fényképező !
Nem érdemes e szó fölött
túl sokat vitázni:
ne kelljen a fotós szóval
senkit megalázni !!
Húsz és huszadika, azaz: 20.-a
Hogyha 20-at írok, akkor
húsznak mondom. Világos ?
Huszadikánál a 20 csak
a ponttal nem hiányos !
Ha ezt írom 20-a, akkor
csak így mondhatom: husza !
Mint ahogy a túrós étel
második fele -csusza.
(És, aki ezt be nem látja,
agya igencsak kusza...)
Ha huszadikát mondanék,
de elhagyom a pontot,
mindenki látná rajtam, hogy
az elmebaj megrontott.
Ki szabállyá rögzítette,
hogy a pont elhagyandó,
nyilván megállt a kis esze
(s ez ácsorgás állandó).
Avagy takarékosságból
támadt eme őrültség ?
Hiszen tán a sötétzöldek
várják ezt el tőlünk még...
Mert hát így a modern ember
ahányszor csak -dikát ír,
annyiszor megspórolódik
egy kövér pontnyi papír...!
Helyette azt ajánlom, s így
sokkal nagyobb lesz a tét,
gyomláljuk idegen szavak
fölösleges betűjét !
Intelligens, allergia,
milliárd és millió,
kommunikál, szimmetria
sok betűje mire jó ?!
Ellipszis és mottó, modell,
fosszília s a barakk...
bohóc, aki e szavakba
fölös mássalhangzót rak !
Hiszen csak helytelenítik
így a magyar kiejtést
és pazarolják a papírt
s a billentyű leütést !
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Comments