top of page

Vukics Ferenc: A világjárvány és a sánta kutya – Válasz egy olvasói felvetésre





„A társaslélektan tanulsága: az egyén akkor tud alkotni, akkor tudja magát kifejteni, akkor »hasznos tagja a társadalomnak«, ha viszonyulni tud a másik emberhez.”

Karácsony Sándor



Nehéz világban élünk. Nap mint nap tanulnunk kell a világról és önmagunkról. Biztos voltam benne, hogy a pandémiával foglalkozó cikkek előbb-utóbb komoly vihart kavarnak majd. A világjárvány nagyon érzékeny témává vált, és a véleménykülönbségek miatt az emberek sokszor egymásnak esnek. Sajnos a magyar társadalom nem tanult meg kommunikálni önmagával. Óriási hiányosságaink vannak a tájékoztatás, a vitakultúra és az érdekérvényesítés kapcsán. A jelenlegi világjárvány arra mindenképpen jó lehet, hogy egy kezdeti elmérgesedő hangnem után megtaláljuk az egymáshoz vezető utat. Szóval szelet vetettem és természetesen nem maradt el a vihar sem. Tegnapelőtt odáig jutott a dolog, hogy egyik olvasóm egyenesen azzal vádolt, hogy hazudok. Lássuk is a nekem címzett írás egy részletét:

„Magyarul: egy olyan adatsorból, ami egyértelműen bizonyítja, hogy az oltások tartják kezelhető szinten az egészségügy leterheltségét, és szignifikánsan csökkentik a halálozási arányt (arról se feledkezzünk meg, hogy ha a lélegeztetésre szorulók száma meghaladja a lélegeztetőgépek számát, abban a pillanatban a mortalitás az egekbe ugrik), Önnek sikerült az adatok kimazsolázásával egy olyan cikket rittyentenie, ami arról szól, hogy »a beoltatlan lakosságnak egyáltalán nincs miért aggódnia, ellenben a beoltott lakosságnak minden új variáns megjelenése után rettegnie kell«. [Az idézet a cikk legalább kétszeres betűmérettel kiemelt mondata.] Ne haragudjon, de ennél nagyobbat hazudni, azért már komoly erőfeszítést igényelne.”

A közösségépítés hosszú évtizedei alatt, ha nehezen is, de megtanultam, hogy ne haragudjak arra az emberre, aki egy ilyen állításig eljut. Valójában már önmagunk esendősége miatt is fontos, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akik felhívják a figyelmet arra, ha valamit nem jól csinálunk. Általában a barátaink, szeretteink, akik a „fékek és ellensúlyok” e speciális rendszeréért felelnek. A leírtak ellenére komolyan gondolom, hogy a sorok írójával egyszer a jövőben akár közeli barátságba is kerülhetek. Ha ilyenek megtörténnek, akkor nem kell aggódnunk nemzeti közösségünk válságálló képessége miatt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azóta egyre inkább tartalmas párbeszéd alakul ki közöttünk.

A nekem címzett írás szerzőjének ígéretet tettem arra, hogy egy hosszabb cikkben válaszolok majd felvetéseire (a közösségi média nem tűrte az általam elégnek tartott karakterszámot), és felajánlottam a személyes kapcsolat lehetőségét is. Végtelen sok megbeszélni valónk lenne és előrebocsátom, hogy (bár sokan grafománnak tartanak) az élő párbeszéd erejét ennél az írásnál többre tartom. Válaszomat ajánlom minden Kedves Olvasónknak! Érdemes lesz a végéig eljutni.


Tisztelt Uram!

Köszönöm, hogy a cikkemet elolvasta és időt szánt rá. Új szereplő vagyok a Facebookon. Nem nagyon van tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy hogyan is folyik itt a kommunikáció. Ezért kérem szíves elnézését! Úgy látom, itt az embereknek még kevesebb idejük van arra, hogy megismerjék a másik fél valódi véleményét. Azt sem várhatom el, hogy másoknak írt válaszaimat elolvassa. Szerencsére nem ez a legolvasottabb cikkem. Az elmúlt évben közel 150, az elmúlt hónapban is közel negyven cikket írtam a témában (más témában is írtam másik kétszázat), és azok hivatkozásai tanúsítják, hogy egy percig sem volt szándékomban mások megtévesztése, vagy hazugságok terjesztése. Az adott cikk egy sorozat része, ahol azt szándékoztam bemutatni, hogy a hatóságok és az oltásellenesek hogyan is alakítják úgy az adatokat, hogy a prekoncepciójuk igazolva legyen.

Éppen vizsgáztatással töltöttem az elmúlt napokat és nem volt módomban folytatni a sorozatot. Aki olvasta a cikkeimet, az pontosan tudja, hogy azok 80-90 %-ban a Nature, Science, Science News, The Lancet, Pubmed, British Medical Journal, estleg a MedRxiv oldalakon megjelenő tanulmányokra (2100 ilyen hivatkozás volt az elmúlt évben) és 10-20 %-ban az ezekről tudósító nagy nyugati vagy hazai híradásokra támaszkodnak.

Engedje meg, hogy a hazugság vádját visszautasítsam! Természetesen nem várom el, hogy akár csak a legutolsó hónapban írt cikkeimet elolvassa, vagy rákattintson a hivatkozásokra. Vállalom, ha némely fejtegetésemben tévedek. Az Ön által kritizált cikkben nem az volt a célom, hogy a szerző állítását igaznak állítsam be, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az adatokat hogyan „masszírozza” mindenki a saját prekoncepciója igazolására. Abban azonban minden bizonnyal hibáztam, hogy az adatok elemzéséről szóló cikksorozat esetében minden új anyag elé egy közös előszót kellett volna írnom. A későbbi cikksorozatom esetében már így cselekedtem (lásd a Szivárognak az adatok a magyar médiából c. cikksorozat). Az ezzel kapcsolatos első anyagokat még április környékén kezdtem el írni, és akkor még nem voltam olyan gyakorlott az anyagok szerkesztésében. Ígérem, ezt a bevezetőt a sorozat minden új eleméhez csatolni fogom.

Ha a magyar médiában szereplő orvosok megengedhetik maguknak, hogy ugyanazon időpillanatban folyamatosan ellentmondjanak egymásnak, hogy politikai és gyártói érdekek mentén kritizáljanak oltóanyagokat és emellett óriási szakmai tévedésekbe essenek, akkor ez a szerkesztési hiba nekem is megbocsátható kell, hogy legyen.

Csak egy példa:

2020. 12. 28-án Merkely Bélától, a Semmelweis Egyetem rektorától a következőt kérdezték az M1-en: Csak három hónapig, vagy akár egy életre védettséget ad a koronavírus elleni oltás?

A rektor válasza a következő volt: „Közelebb áll az igazsághoz, ha azt mondom, hogy örök életre, mint az, hogy újra kell ismételni”.

A célom az volt, hogy olyan ismeretek is eljussanak az olvasókhoz, amelyek a magyar médiában nem jelennek meg. Április óta hivatalos levelek tucatjaival bombázzuk a magyar hatóságokat, amelyben a bennünk felmerülő kérdésekre kerestük a választ. Sem mi, sem tollforgató, sem polgármester, sem országgyűlési képviselői barátaink nm kaptak visszajelzést a törvényben rögzített határidőn belül. Azoknak az embereknek, akik aláírják a kötelezettségátvállalási nyilatkozatot, joguk van szélesebb körben tájékozódni. Persze van, aki szerint mindenki maradjon a kaptafánál. Egy hétköznapi ember ne szóljon bele a szakemberek munkájába, úgy sincs rálátása semmire.

Tizenkét évvel ezelőtt, amikor néhány barátommal a devizahitelesek megsegítése érdekében dolgoztunk, mi is jobban szerettük volna, ha a bankokat nem mi, hanem a pénzügyekkel és jogorvoslattal foglalkozó szakemberek jelentik fel. Nem így cselekedtek (mi pedig még a svájci Bundesrat vezetőinél is jártunk az ügyben). Ha nem lett volna az a három civil műhely, amely ezt a feladatot felvállalta, akkor sok százezer ember egy fillér kártalanítást sem kapott volna.

Ugyanúgy aggódom én is a szeretteimért, mint bárki más. Pontosan ezen ok miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy téveszmék foglya legyek. Akart a fene a világjárványról írni! Én csak választ akartam kapni a kérdéseimre. Számomra érthetetlen volt a hatóságok hallgatása. Semmire sem érkezett hivatalos válasz. Én vettem a bátorságot és felhívtam járványtani szakembereket, a mikrobiológiai laborok vezetőit, hogy segítsenek ki tudatlanságomban. Amikor azt tapasztaltam, hogy mindig ajánlottak egy jobb szakembert, aki az adott kérésemre pontosabb választ adhat, akkor végleg elbizonytalanodtam. Volt, hogy a sor végén azt a személyt ajánlották, akinek először telefonáltam. Volt, hogy telefonos lánc végén olyan emberhez jutottam el, aki kijelentette, hogy nem kíván senkinek sem tájékoztatást adni.

Ha minden, a járvánnyal kapcsolatos meta-adat elérhető lenne és azokat független szakértők (biostatisztikusok) folyamatosan ellenőrizhetnék, akkor az általam megírt cikkekre sem lett volna szükség.

Nem kell feltalálni a kanálban a mélyedést. Az európai járványügyi központ, az ECDC például így írja le a vakcinációra vonatkozó meta-adatokat. A magyar állapotok pedig bizony középkoriak. Például nagyon fontosak az oltást követő nemkívánatos eseményeket gyűjtő rendszer jelentései. Erről Magyarországon általában évente egy jelentést adnak ki, s ez a legtöbb szakértő szerint önmagában is elégtelen. Sok ország azonban a mostani helyzetre tekintettel, bizalomépítés gyanánt ezeket az adatokat a szokásosnál is gyakrabban közli. A magyar hatóságok a tomboló járvány idején, egy bizalom szempontjából kritikus időszakban még a szokásos éves jelentést sem tették közzé! (A jelentések között a 2019-es az utolsó.) Néhány adatot az ECDC oldaláról le lehet tölteni.

Ebből az derül ki, hogy a magyar hatóságok még azt sem teszik közzé a saját lakosságuk számára, amit az európai szerveknek lejelentenek.

Rám nagy hatással volt Ferenci Tamás klinikai biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök írása. Mély megdöbbenéssel olvastam észrevételeit. Engedje meg, hogy az ő véleményét ismételjem:

Minek az átlagembernek ez a sok adat? Úgysem tud vele mit kezdeni!”. Azon túl, hogy már ezzel sem feltétlenül értek egyet, egyrészt mert igenis legyen minden állampolgár felhatalmazva, ennek sok előnye van, másrészt, mert minden állampolgár fizeti a népegészségügyet, ezért joga van megismerni annak minden adatát, ami más jogát nem sérti, pláne, ha az az ő veszélyeztetettségére vonatkozik, de valóban tény, hogy a legtöbb ember nem közvetlenül fogyasztja (fogyasztaná) ezeket az információkat. Hanem hogy? Szakértőkön, elemzéseken, kutatók analízisén keresztül. Ezek megszületésének azonban feltétele, hogy legyenek adatok, amik elemezhetőek! Az adatok visszatartása tehát igenis gond „az átlagembernek” is, még akkor is, ha ő maga nem elemezné az adatokat, mert azt is lehetetlenné teszi, hogy független szakértők elemzését hallja. Ha viszont ilyen nem létezik, az nem egyszerűen gond, hanem egyenesen életveszélyes, azért az, mert így nincs külső kontroll, és emiatt sokkal kisebb az esélye, hogy a hibák kiderüljenek. Nagyon fontos, hogy nem csak a szándékos csalásokról beszélek, ez a legjóhiszeműbb, véletlen tévedésre is ugyanúgy vonatkozik. Soha, semmilyen szakértő nem tud tévedhetetlen lenni, ezért baj, ha csak egy szűk kör végez elemzéseket: minél több, független szemlélő van, annál valószínűbb, hogy kiderüljenek a hibák, annál valószínűbb, hogy felszínre kerüljenek új, jobb elemzési lehetőségek.”


„Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja. Ez ugyanis talán a legfontosabb eszköz a lakosság bizalmának megnyeréséhez és fenntartásához, mely nélkül lehetetlen a hatékony védekezés – a transzparencia hiánya a legjobb táptalaj a különböző összeesküvés-elméletek terjedéséhez. Az adatok minél szélesebb körű gyűjtése és közlése szükséges ahhoz is, hogy a lakosság tisztában legyen a helyzet valódi súlyával, ami nélkül nem várható el, hogy ennek megfelelően viselkedjen. A nyílt adatközlés az egyik legjobb minőségbiztosítási eszköz is, mert a közvélemény figyelme, ellenőrzési lehetősége jellemzően nagyon hatékonyan kikényszeríti a jó minőségű munkát. Egyúttal az is igaz, hogy minél több független szakértő tudja elemezni az adatokat, annál valószínűbb, hogy a hibák a lehető legkorábban kiderülnek, és a leggyorsabban felbukkannak a továbbfejlesztési lehetőségek, mely természetesen elemi érdeke a népegészségügynek.”

„Az emberektől csak akkor várhatjuk el, hogy a helyzet súlyának megfelelően viselkedjenek, ha tisztában vannak a helyzet súlyával. Bármennyire is trivialitásnak hangzik, muszáj ezt is hangsúlyozni: nem róható fel, ha nem így cselekednek, ha közben sötétségben vannak tartva a valódi helyzetet illetően.”

„A variánsmonitorozás nálunk lényegében nem létezik (alig szekvenálunk mintát, Dánia a levett minták 47%-át vetette genetikai vizsgálat alá és töltötte fel nemzetközi adatbázisba, amiből a variánsok elterjedését monitorozni lehet, mi 0,044%-át; pár további szám összehasonlításként: Etiópia 0,142%, Banglades 0,197%, Afganisztán (!) 0,063%), de ami adatközlési szempontból érdekes, hogy amit csinálnak, arról sincs értelmezhető tájékoztatás. (Hébe-hóba elhangzik egy hír, hogy egy adott variánst „nálunk is kimutattak”, de hogy hányszor, hol, mikor, hány mintából, milyen módon kiválasztott mintákból, arról semmit nem tudni.) Érdemes megnézni a dánok eredményközlését, vagy az angolokét vagy az amerikait.”


„NAGYON nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a fent felsoroltak jó 60-70%-a NULLA pénz- és szinte nulla energia-ráfordítással közölhető lenne: ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési (surveillance) és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse. Nem kevésbé fontos hangsúlyozni, hogy a fenti javaslatok megvalósítása nem növelné a kórházak, orvosok munkáját (sőt, van ami kimondottan csökkentené)."


„A jelenlegi magyar adatközlés nem csak visszatartja a fent felsorolt adatokat a nyilvánosság elől, de nem tudok elmenni szó nélkül a mellett, hogy ezen felül az egészet megfejeli valami hihetetlen cinizmussal is.”




Szintén nagy hatással volt a véleményem formálására Bárdosi Attila patológus, neuropatológus, neuromorfológus, egyetemi tanár, a Göttingeni Egyetem docense. Engedje meg, hogy őt is idézzem:


„Ha végzettségük alapján jogosan szaktekintélyeknek hitt tudósoknak, valamint a magukat csak annak kikiáltó képzetlen „szakembereknek” és a különböző pártok, demokratikusan vagy diktatórikusan vezetett országok politikusainak az elmúlt hónapokban elhangzott, sokszor maguknak is teljesen ellentmondó nyilatkozataira visszaemlékezünk, akkor a logikusan gondolkodó számára világossá kellene válnia annak, hogy itt valamilyen, a valóságot érintő és értelmező, rendszerszerű problémával állunk szemben. Ennek a felismerésnek a feltétele az, hogy tudunk-e, illetve egyáltalán akarunk-e kritikusan gondolkodni, a kijelentések mögé tekinteni, és felismerjük így azt a valóságos célt, hogy ki és miért von le más következtetéseket a tényeknek gondolt és kikiáltott számokból, ki értékeli alá, és ki becsüli túl jelentőségüket.”


„A matematikában és így a statisztikában is tehát nem magukkal a felhasznált számokkal van a gond, hiszen a tíz, a nyolc, az mindig tíz, illetve nyolc marad, ha egyszer kimondtuk, hanem azzal, hogy ki, mikor, hogyan, milyen úton jut el ezekig a számokig, és itt a variációk lehetősége végtelen.”

„A statisztikai hibák jelentős része abból ered, hogy a bizonyítandó cél nem a vizsgálatok kezdetekor, hanem azok lezárása után, a posteriori lesz konkrétan és korrektül meghatározva. Ez a módszer ahhoz a lövészhez hasonlít, aki egy szérű hatalmas kapujára lő, és ha már az összes golyóját kilőtte, a céltáblát utólag festi fel a kapura az egyik golyó által ütött lyuk köré.”

„Járvány van. Egyre jobban eluralkodik rajtunk és környezetünkön a félelem. Ezért mindennap számos kérdést fogalmazunk meg magunknak, másoknak, amikre teljesen eltérő válaszokat kaphatunk és kapunk is, attól függően, hogy ki az, aki válaszol nekünk. Egy kérdést azonban még senki nem tett fel, vagy ha igen, akkor olyan halkan, hogy nem hallotta senki: Hol követtük el a hibát? – Mert gondolom, az ma már mindenkinek világos – legalábbis annak kéne lennie –, hogy hibát követtünk el, és nem is egyet.


Az elmúlt másfél évben leginkább az FDA járványkezelést vezető tudósainak (Marion Gruber és Philip Krause) a megállapításait tartottam mérvadónak. Ők vezették az amerikai védekezést a múlt hónapig. Kiváló szakembereknek tartom őket, a véleményem nagy részt egyezik az övékével. Lássuk mit írnak ezzel kapcsolatban:


„Bár az ötlet, hogy tovább csökkentsék a COVID-19-es esetek számát az oltott emberek immunitásának javításával, vonzó, minden ilyen döntésnek bizonyítékokon kell alapulnia, és figyelembe kell vennie az egyének és a társadalom számára jelentkező előnyöket és kockázatokat.


„A COVID-19 vakcinák állítólag továbbra is hatékonyak a súlyos betegségek, köztük a delta variáns okozta betegségek ellen. Csakhogy a legtöbb megfigyelési tanulmány, amelyre ez a következtetés épül, sokszor nehezen értelmezhető az érthetetlenül jelen lévő zavaró és szelektív jellegű jelentésszerkesztés miatt. Az adatok gondos és nyilvános ellenőrzésére lesz szükség annak biztosítása érdekében, hogy a lakosság immunizálásával kapcsolatos döntéseket egy valóban megbízható tudományos közösség jobban alátámassza, mint az aktuálpolitika.


„Bár az elsődleges COVID-19 oltás előnyei egyértelműen meghaladják a kockázatokat, de vállalhatatlan kockázatok jelentkezhetnek, ha az erősítő oltásokat túl hamar vagy túl gyakran vezetik be. Különösen igaz ez olyan vakcinákkal kapcsolatban, amelyeknek immunközvetített mellékhatásai lehetnek (például myocarditis, ami inkább gyakori egyes mRNS vakcinák második adagja után, vagy Guillain-Barre-szindróma, amelyet adenovírus-fertőzött COVID-19 vakcinákkal társítottak). Ha a szükségtelen immunválasz-növelés jelentős mellékhatásokat okoz, akkor a COVID-19 vakcinák eredeti kockázatán túlmutató következményekkel járhat a harmadik (és a további) vakcinák elfogadása. Ezért széles körű 3. körös oltásokat csak akkor szabad elvégezni, ha egyértelmű bizonyíték van arra, hogy ez a kockázat/haszon arány megfelelő.”


„A jelenlegi bizonyítékok tehát nem látszanak arra alkalmasnak, hogy igazolják: a lakosság körében szükség lenne az immunitás további fokozására, miközben a súlyos betegségek elleni hatásosság továbbra is magas. Még ha a humorális immunitás is gyengülni látszik, a semlegesítő antitest csökkenése nem feltétlenül jelzi az oltóanyag hatékonyságának időbeli csökkenését, az enyhe betegség elleni vakcina hatékonyságának csökkenése pedig nem feltétlenül a súlyos betegség elleni (jellemzően magasabb) hatékonyság csökkenését. Ez a hatás annak tudható be, hogy a súlyos betegségek elleni védelmet nemcsak az antitestválaszok közvetítik, amelyek egyes oltások esetében viszonylag rövid életűek lehetnek, hanem a memóriaválaszok és a sejtközvetített immunitás is, amelyek általában hosszabb életűek. A pandémia korábbi szakaszainak antigénjeit (nem a variánsspecifikus antigéneket) bemutató vakcinák azon képessége, hogy humorális immunválaszokat váltanak ki a jelenleg keringő változatok ellen, azt jelzi, hogy ezek a változatok még nem fejlődtek ki arra a pontra, amikor valószínűleg elkerülik az említett vakcinák által kiváltott memória-immunválaszokat."


„Az az üzenet, amely szerint hamarosan szükség lehet az immunizálás fokozására (miközben ezt nem támasztják alá megbízható adatok és elemzések), hátrányosan befolyásolhatja a vakcinákba vetett bizalmat, és alááshatja az elsődleges oltás értékéről szóló üzeneteket. A közegészségügyi hatóságoknak szintén alaposan mérlegelniük kell, hogy az elsődleges oltási kampányok milyen következményekkel járhatnak, ha csak a kiválasztott vakcinák esetében adnak emlékeztető oltásokat.”


„Ezenkívül, tekintettel az egyes oltásokra vonatkozó erőteljes válaszokra, megfelelő emlékeztető válasz is elérhető lehet alacsonyabb dózisokkal, potenciálisan kisebb biztonsági aggályokkal.”


„Az immunvédelem fokozása megfelelő lehet néhány olyan személy számára, akiknél az elsődleges oltás amelyet itt az egyes oltások eredeti egy- vagy kétadagos sorozataként definiáltak – esetleg nem indukált megfelelő védelmet, mint amilyenek az alacsony hatásfokú vakcinák befogadói vagy az immunhiányos betegek (bár azok, akik nem reagáltak határozottan az elsődleges oltásra, szintén nem reagálnak megfelelően az emlékeztető oltásra sem). Nem ismert, hogy az ilyen immunhiányos egyének több előnyt kapnának-e ugyanazon vakcina vagy egy másik vakcina további adagjából, amely kiegészítheti az elsődleges immunválaszt.”



Elismerem, hogy a Daily Expose írása és kutakodása teljesen ellentmond a hatóságok megállapításainak. Ők is a saját narratívájuk rabjai, de legalább ugyanígy bűvészkednek a számokkal a hatóságok is.

Egy hír megszületésénél fontos szempont az éppen aktuális időpont is. A hatóságok ugyanis olyan gyakran változtatják az álláspontjukat, hogy az is előfordul, hogy azt kiáltják ki sarlatánnak, aki az egy hónappal korábbi álláspontjukat hirdeti. Akkor az értelmezés idehaza is arról szólt, hogy az oltottakat nem érinti az új járványhullám. Ez nem volt igaz. Úgy is mondhatjuk, hogy hazugság volt. Attól, hogy a lakossági számarányokat a Daily Expose nem vette számításba, arra biztosan felhívta a figyelmet, hogy a hatóságok nem mondanak igazat, amikor azt állították, hogy a kórházakban csak oltottak fekszenek. Gondolom, úgy érezték, hogy ha a hatóságok heteken át hazudhattak nekik, akkor egy kis „bűvészkedést” ők is megengedhetnek maguknak. A skót adatokat két héttel az angol cikk előtt tanulmányoztuk barátainkkal. Azok már az Ön által hiányolt lakossági számarányokat is tartalmazták. Tehát tisztában voltunk a számarányok fontosságával. Azt pedig én is csak egy hónapja tudom, hogy a vakcinák hatásosságának igazolásához nem elég az esetek számát a lakossági számarányokkal összevetni.


Az adott cikkben a következőt írtam:


Én is az oltottak közé tartozom, tehát először ugyanolyan aggódva olvastam ezeket a sorokat, mint ahogy a Kedves Olvasó most teszi.”


Nekem továbbra is az a véleményem, hogy nem az a kérdés, hogy ki az oltott és ki az oltatlan, hanem az, hogy ki a betegséggel szemben védett és védtelen. Ha az oltások előtt és az oltások után elvégezték volna a szükséges vizsgálatokat (teljes védettségi vizsgálat), akkor nagyon is pontos képpel rendelkeznénk a járvány valódi állapotáról és a fellépő hatások szabályszerűségeivel kapcsolatban. Az embereknek joguk van tudni, hogy mennyire is hatékonyak az oltások.

A közvéleményt megpróbálták rávenni, hogy az oltás hatékonyságának számait általában a relatív kockázatcsökkenés mértékével (azaz a támadások arányát vakcinával és anélkül) mutassák be. A WHO által jelentett hatékonysági rangsor szerint a Pfizer–BioNTech 95%-os, a Moderna–NIH 94%-os, a Gamaleya (Szputnyik) 91%-os, a J&J 67%-os és az AstraZeneca–Oxford vakcinák esetében 67%-os relatív kockázatcsökkenést eredményez.

Az RRR-t azonban a fertőzés és a COVID-19 betegséggel való megbetegedésének háttérkockázatával is össze kell vetni! Ez pedig populációnként és időnként változó. Ráadásul az RRR csak azokat a résztvevőket veszi figyelembe, akiknek haszna származhat az oltásból.

Egy másik szám az, amelyre nekünk igazán szükségünk van a hatékonyság megállapításához.

Az abszolút kockázatcsökkentés (ARR) az a mérőszám, amely az oltással és anélkül történő támadási arányok közötti különbséget és a teljes populációt is figyelembe veszi.

Az ARR-eket általában figyelmen kívül hagyják, mert sokkal kevésbé lenyűgöző hatásméretet adnak, mint az RRR-ek: 1,3% az AstraZeneca–Oxford, 1,2% a Moderna–NIH, 1,2% a J&J, 0,93% a J&J a Gamaleya (Szputnyik), és 0,84% a Pfizer–BioNTech vakcinák esetében.

Az amerikai FDA (Food and Drug Administration) az Absolute Risk Reduction szám használatát javasolja a Kockázatok és előnyök közlése: Bizonyítékokon alapuló használati útmutató című kiadványában. Itt kijelentik:

„2. Adjon abszolút kockázatokat, ne csak relatív kockázatokat. A betegeket indokolatlanul befolyásolják, amikor a kockázati információkat relatív kockázati megközelítéssel mutatják be; ez szuboptimális döntéseket eredményezhet. Ezért az abszolút kockázati formátumot kell alkalmazni.”

Én személy szerint nagyon kíváncsi lettem volna az QALY számítások eredményeire. A QALY (Quality-Adjusted Life Years azaz Életminőséggel korrigált életévek) az egészség-nyereség univerzális mérőeszköze, mely lehetővé teszi különböző betegségek, egészségügyi technológiák összevetését. Egyetlen mutatóban összegzi az élethosszban (mortalitás) és életminőségben (morbiditás) bekövetkező változásokat. Számításánál az életév-nyereséget minőségi súlyokkal korrigálják, ahol az 1 a teljes egészséget, 0 a halált jelzi. (A 0-1 intervallumskálán elhelyezkedő minőségi súlyok a releváns egészségi állapotú személyek preferenciáit tükrözik.) A QALY-t leginkább a különböző gyógyító eljárások hatékonyságának, hasznosságának összevetésére használják. Azt vizsgálják meg, hogy az egyes eljárások mennyi (és milyen minőségben élhető) évvel hosszabbítják meg az életet. Illetve, hogy egy-egy egységnyi QALY adott eljárással milyen költség árán biztosítható (költség-hasznossági elemzés).

Továbbra is azt mondom, hogy az oltások fontosak lehetnek a védekezésben, de az oltott és oltatlan személyeknek joguk van tudni, hogy valójában rendelkeznek-e védelemmel a betegséggel szemben.

Annak megállapítása, hogy ki a védett és a ki a veszélyeztetett személy, az, hogy értsük, mi is történik valójában az oltási kampányok alatt, elméletileg minden társadalmi szereplő érdeke.

Érdeke az állampolgárnak, mert végre tisztában lesz a biológiai állapotával; érdeke az orvosnak, mert megfelelő megelőző eljárások népszerűsítésével (C-, D-vitaminok, cink, véroxigén-szint mérése), a teljes védettségi vizsgálatok ajánlásával csökkentheti a kórházban fekvő betegek számát; a járványügyi szakembernek azért, mert pontos adatokkal rendelkezne a modellezéshez; az államnak azért, mert nem terhelné meg gazdaságát a sok lezárás, és lényegesen csökkenteni lehetne a védekezés költségeit.

Ezért népszerűsítettem pl. a T-sejtes immunvizsgálatokat és ezért akartuk elérni, hogy a sejtes védelmet ellenőrző mikrobiológiai vizsgálatokat is elfogadják a védettségi kártyához. Sikerült!

Ezt a lépést a szakembereknek kellett volna megtenni és nem olyan embereknek, akik középiskolában lelkesen jártak biológia fakultációra és a sport szeretete miatt kénytelen volt éveken keresztül sportélettani ismereteket tanulni (amit örömmel tettünk, mert nagyon fontosnak és érdekesnek találtuk)!

A valós biológiai állapot megismerése nem érdeke ellenben a gyógyszergyártó cégeknek és a társadalom átalakítására készülő, a demokrácia felszámolására törekvő gazdasági csoportoknak.

A vita fontos, és igaza van Magyar Gábornak abban, hogy megfelelő szerénységgel kell nyilatkozni. Ha ebben vétettem, akkor kérem, bocsásson meg!

Az oltástagadóknak oltáshívő vagyok, a gyógyszergyártók oldaláról tekintve pedig oltástagadó.

Oltástagadók nem írnak ilyen cikkeket:

jelenlegi valóságról szerintem csak évek múlva tudjuk meg az igazságot. Jelenleg én elfogadom az említett szakértők megállapításait.

Marion Gruber és Philip Krause a világ legjobb biostatisztikusai. Ferenci Tamás a téma egyik legjobb magyar szaktekintélye. Bárdosi Attila nemzetközileg elismert tudós.

Nálunk jóval képzettebbek és jobban értenek ehhez a szakterülethez. Kritikájuk megalapozott és bizony figyelemreméltóak az észrevételeik. Nekem sokkal hitelesebbek, mint azok, akik „egészségügyi celebként” hadoválnak a tévében.

Engedje meg, hogy a cikk végén tisztázzuk a hazugság jelenségét is. Modern világunkban túlságosan könnyen dobálózunk ezzel a kijelentéssel, de a szakrális társadalmakban ezt tartották az egyik legnagyobb bűnnek. A hazugság valójában valótlanság állítása mások vagy akár önmagunk félrevezetése céljából. Nem véletlenül ítéli el minden korszak társadalmi normája a valótlanságok terjesztését, hiszen huzamosabb ideig nem tudna fennmaradni az olyan emberi közösség, amelynek tagjai legalább a mindennapi élet alaphelyzeteiben nem bíznak az egymással folytatott kommunikáció hitelességében. Azt se felejtsük el, hogy a Teremtő szerencsére nem várja el tőlünk, hogy csak akkor szólaljunk meg, amikor már minden igazságot birtoklunk. A hazugság nem az igazság ellentéte. Ha másnak megtévesztése céljából az ellenkezőjét mondjuk annak, amit igaznak tudunk, akkor tényleg hazudunk. A logika szabályai szerint a hazug igazat is mondhat. Ilyenkor olyat állít, amit ő nem tart igaznak, miközben az állítás véletlenül mégis igaz. Az igazságnak nem a hazugság az ellentéte, hanem a valótlanság. Az én véleményem szerint pedig a hazugság valódi ellentéte az őszinteség.

Tisztelt Uram!


Néha tájékoztatok, híreket közvetítek vagy mások érdemes gondolatait osztom meg az emberekkel. Amikor a saját véleményemet közlöm másokkal, akkor mindig arról beszélek, amit hiszek. Ezért is könnyű órákon keresztül érvelnem, vitáznom. Mindehhez energiára van szükség. Az őszinteség üzemanyaga nélkül lehetetlen lenne ennyi dologgal foglalkoznom. Hittel élő ember vagyok, és úgy gondolom, hogy ezt az energiát nem is én teremtem meg magamnak, hanem ajándékba kapom. Tisztelt Uram! Továbbra is számíthat az őszinteségemre.

Nekem nincs prekoncepcióm se, amely gúzsba kötne. A megfelelő bizonyítékok hatására a véleményemet képes vagyok megváltoztatni. Nem terjesztek konteókat, és azt pedig tisztelettel kikérem magamnak, hogy hazugságokat terjesztenék! Állításaim igazolására pedig hivatkozom azokra az írásaimra, amelyeket a témában a múlt hónapban írtam. Köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy válaszomat elolvasta! Köszönöm a felvetését! Sokat tanultam belőle!


Tisztelettel és barátsággal:


Vukics Ferenc

 

Csatolt írások:


533 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page