Paradicsom – A demokrácia megcsúfolása (Gyimóthy Gábor két verse)
Paradicsom
Volt egyszer egy paradicsom
(nem a nagyon régi,
melyet angyal tüzes kardja
előlünk most védi).
Hanem, ami ehető volt,
mesés, piros gyümölcs !
Olyanra, mit ma árulnak,
ajánlom, hogy ne költs.
Hogy itt miről is mesélek ?
Nem lehet leírni...
Olyasmiről ma csak álmodsz,
s tudnál érte sírni.
Mert az eltűnt ! – Bár a boltban
kaphatsz hat, nyolc fajtát,
fintorog az ember, ha egy
érinti az ajkát.
Mindegy, hány faj piroslik ott,
nyolc-e, avagy tíz-e ?
Kivétel nincsen közöttük,
egyiknek sincs íze !
Némelyiknek szára is van,
hogy mutassák szépen,
földben nőtt az istenadta,
nem valami lében.
Érdekes, a szár illata
kicsit sem változott,
olyan, mint ami belőle
egykor áradozott.
De bezzeg a paradicsom !
Azt kérded, hogy víz-e,
mert szegénynek nincs semmilyen
érezhető íze !
És eme íztelenségnek
nincs már nagyobb foka.
Folyton azon töröm fejem,
mi lehet az oka ?
Vajon ízetlen, mert viszont
sokkal többet terem ?
Akkor mért nem potom olcsó ?!
Ezt kérdezni merem.
Hogy’ sikerült ezt elérni ?
Szándékos-e vajon,
hiszen földben nő némelyik,
ősi táptalajon ?!
Megváltozott tán a föld is ?
Mi ennek az ára?
S akkor viszont mért illatoz
– mint egykor – a szára ?
Mért nem onnan jön e gyümölcs
hol a napon érik ?
S ha már pocsék, a kilóját
mért oly drágán mérik ?!
Nem kell nekem paradicsom
a karácsonyfára.
Ámde nyáron legyen ízes
s alacsony az ára !!!
Zollikerberg, 2022 V. 19.
A demokrácia megcsúfolása
(Sajnos ez a mai helyzet)
Egyenirányított minden
hírterjesztő közeg
és abból szopja tudását
fiatal és öreg.
A nyugati hírközlésben
a dicső fősodrat
„fék nyúzt” terjeszt telt torokból,
népet azzal laktat.
Azaz, rágalmaz, hazudik,
butítja a népet
és festeget a világról
elferdített képet.
De ez még a kisebbik baj,
azzal vétkez nagyot,
amit a valós hírekből
mind, mind elhallgatott !
És arról is gondoskodik
– „lékeket” befoltoz –
hogy a másmilyen vélemény
ne juthasson szóhoz !
Ezért hát, a Nyugat népe
félretájékozott !
Hol itt a demokrácia ?!
Messzire távozott !
Zollikerberg, 2022 V. 19.
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Gyimóthy Gábor: Féltsük-e a nyelvet? Egy hajdani nem közölt válaszom...
Gyimóthy Gábor: Egy kis politika: A Pozsonyi Csata és egyéb – A „szabad”, nyugati hírközlés
Comments