Gyimóthy Gábor: LEHETETLEN KÍVÁNSÁG
LEHETETLEN KÍVÁNSÁG
Jó volna, ha lenne, aki
a letűnt világból
híres, tudós embereket
életre varázsol.
Szeretném, hogy álmaiknak
valóságra váltát
használhatnák, élvezhetnék
vagy legalább látnák!
Örülnék, ha Leonardo
helikoptert látna,
avagy Verne rakétával
a Holdunkra szállna.
Newton látná, hogy milyen a
tömegvonzó hullám,
Einstein pedig a világűrt
gyorsulva-tágulván.
Galilei eközben a
csillagdákba járna,
s (velem együtt) most a James Webb
űrtávcsőre várna.
(Közben – mint Einstein a képen –
a világra nyelvet ölt:
Hogy a fészkes nyavalyában
ne mozogna pont a Föld?!)
Lilientahl siklóernyővel
szállna az égen,
Wright-ék pedig nagy Airbus-ba
szállnának be szépen.
Teller Ede Szaharovval
az ITER-t csodálná,
avagy áhitattal a CERN
folyosóit járná.
Graham Bell a mobiljától
soha meg nem válna,
amit – mint ma majd’ mindenki –
folyton birizgálna.
Olaf Rømer látná, ha a
jupiterhold késik,
az oka a fénysebesség
és azt ma már mérik.
Wegener is ujjongana:
a földrész vándorlás
– amit neki sosem hittek –
ma már alaptudás!
Integrálon gyönyörködne
a bölcs Arhimédesz,
Naprendszerünk méretein
meg Eratoszténesz.
Ott ülnének Arisztarhhal
az űrállomáson,
hogy kettőjük, onnan Földet
tényleg gömbnek lásson.
Kepler is és Kopernikusz
csodálná a jelent,
égitesteknek mozgása
nekik sokat jelent.
Élvezné Giordano Bruno,
hogy biz’ a csillagok
– ahogy azt ő állította –
távol álló napok.
Wigner, Szilárd, Neumann János
a parkban sétálnak
és persze a kvantum-kompjúter-
ről diskurálnak…
Kármán Tódor a NASÁ-nál
új életét éli,
s az űrszondák által küldött
fényképeket nézi…
Azt szeretném, hogy a sok-sok
bölcs és tudós elme,
fogná magát és egyszercsak
mind életre kelne,
s megnézhetné, mi lett abból
amin szorgoskodott,
munkássága a világnak
mily gyümölcsöt hozott?
Valósággá vált-e mindaz,
mit ő csak álmodott?
Létre jött-e, mit megérni
sajnos már nem tudott?
Zollikerberg, 2021. IX. 8.
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (19.) Aranypáva, Örvény és társaik
Gyimóthy Gábor: NYELVI JÁRVÁNY – a legfrissebb nyelvművelő gúnyversike
Comments