Gyimóthy Gábor: Emberi jót-akarmány

Emberi jót-akarmány (avagy a „forgalomnyugtatás”)

Kérem szépen, az utcánkban dudálnak.

Mert az autók egymásnak meg nem állnak,

ahol útszűkületeket csináltak...

Azt mondták, az útszűkítés arra jó,

attól lesz majd a forgalom lassuló.

Úgy is lett, csak ez autósnak nem való...

Ha az oldaladon van az akadály,

azért van, hogy ha szükséges, ott megállj,

s míg a szembejövő elmegy – arra várj !

Sokan erre – tán hamisan – fütyülnek !

Szembejövőt megvárni nem szeretnek.

Azok pedig dudálással felelnek...

Így a megcélzott utcai nyugalom

nem jött be, mert – bár lassúbb a forgalom –

dudálásra nyílik sűrűn alkalom...

S ami már forgalmas úton ritka lett,

kezd az utcánkban új, hangos életet,

hisz dudára dudaszó a felelet...

Kérem szépen, az utcánkban dudálnak !

Mert az autók egymásnak meg nem állnak !

(Ahol útszűkítéseket csináltak...)

Erről a versikéről jut eszembe, hogy valamikor Anglia egyik vidékére betelepítették a fácánokat, hogy legyen mit vadászni. Aztán egy idő elteltével úgy gondolták az ottani vadászok, hogy jóval több fácán is élhetne ott, ha a ragadozó madarak nem ragadoznák el a kisfácánoknak egy részét. Nosza, sürgősen nekiálltak a ragadozó madarak kiirtásának, ami sikerült is. Mire, az idő múltával egyre kevesebb fácánnal találkoztak. Kiderült, hogy ez azért van, mert a ragadozó madarak eltűntével egészségtelenül elszaporodtak a fészekrabló varjak és szarkák. Azaz jól sikerült a kisfácánokat megóvni az elragadozástól, hiszen a varjak és szarkák jóvoltából világra se jöhettek...

Gyimótthy Gábor,

Zollikerberg, 2021. XI. 17.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Emberi jót-akarmány

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK