Gyimóthy Gábor: Ébresztődal még egyszer – utószóval

Az Ébresztődal című versem már lovagolt egyszer a Szilaj Csikón. Most azonban belebotlottam ebbe a versbe és négy hónappal a megírása után rájöttem, hogy meglehetősen sután, csak magyar szavakat sorol föl, amit mindenki ért. Csak éppen a lényeg nem derül ki a versből, ugyanis, hogy e szavak mindegyikének szinte kizárólagosan az idegen megfelelője járja a mai, magyar világot, a mai magyar, beszélt és írt szövegeket! Ezért kapott a vers utószót, amelyből bárki láthatja, hogy sajnos – nagyon sajnos – nem a „levegőbe beszélek”. És nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ez csak kis hányada a csaknem kizárólagosan használt idegen szavaknak, mégpedig nem az olyanoknak, amelyekre nincs magyar kifejezésünk, hanem az olyanoknak, amelyeknek mindegyike egy-egy magyar szót tesz elavulttá, merít a feledésbe. Tehát itt a fölöslegesen és értelmetlenül használt idegen szavakról van szó.

Ébresztődal

Kezdj el magyarul beszélni, döbbenj rá, hogy magyar vagy ! Rád háruló felelősség, hidd el nekem, nagyon nagy. Az idegen szavaidat sajnos más is átveszi, hogy ő magyarítson rajta, fáradságot nem veszi. Eszébe se jut szegénynek, hisz ezer más dolga van. Hogyha idegen szót használsz, szavad százfelé rohan. Használd e szót: folyamodvány, vagy: ibolyán túli fény. Más is mondja, ha te mondod, csak így terjed a remény. Mondd nyugodtan: tétovázik, avagy: világegyetem. S van ilyen szó: törzsfejlődés. Elhiheted énnekem. Mikor mondtad e szót: fénykép ? És tájékoztatsz-e még ? S hallottál-e már e szóról, mely így hangzik: egyezség ? Van ilyen, hogy oltóanyag, rokonszenves, vesztegzár. Ám a divat elfújta a virágporszót messze már ... Összpontosít, jelképes és álca, csörte, kövület. Eszedbe jutnának e szók, ünnepelnék teveled. Hangverseny és ünnepély és szélsőséges, nemzedék... Jaj! – A száműzött szavaknak vége-hossza messze még ! Visszapillantás és gyógymód, számítógép, okirat ... A feledés homályából gyűjtöm ki e szavakat. Bár néha még megjelennek – elvétve és nagyritkán – idegen megfelelőik ezrében és garmadán. Azonosság is tűnőben ... És mondtad-e valaha ezt a szót, hogy: időszerű ?! Elnyelte az éjszaka ... Permet van és porlasztó van csillagközi, dülmirigy ... Szókincsünkre csak az, aki nem ismeri, nem irigy ! De azt mi meg nem becsüljük, nem tudjuk, milyen becses ! Jó lenne ám ügyelni rá, megsúgom, hogy érdemes ! Hozzáállás, együttérzés, kétkedő és vetélytárs, tömegvonzás és tűzhányó. Tűnő szavak, nem vitás. Ne nekem higgy! – Nézz utána, elemezz ki szöveget, és akkor, akárcsak engem, elfog majd a döbbenet ! Észrevétlen terjed a kór, csak tudatosság segít – és hogyha nincs, ki eleve idegenszót istenít !