Gyimóthy Gábor: Ébresztődal még egyszer – utószóval
Az Ébresztődal című versem már lovagolt egyszer a Szilaj Csikón. Most azonban belebotlottam ebbe a versbe és négy hónappal a megírása után rájöttem, hogy meglehetősen sután, csak magyar szavakat sorol föl, amit mindenki ért. Csak éppen a lényeg nem derül ki a versből, ugyanis, hogy e szavak mindegyikének szinte kizárólagosan az idegen megfelelője járja a mai, magyar világot, a mai magyar, beszélt és írt szövegeket! Ezért kapott a vers utószót, amelyből bárki láthatja, hogy sajnos – nagyon sajnos – nem a „levegőbe beszélek”. És nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ez csak kis hányada a csaknem kizárólagosan használt idegen szavaknak, mégpedig nem az olyanoknak, amelyekre nincs magyar kifejezésünk, hanem az olyanoknak, amelyeknek mindegyike egy-egy magyar szót tesz elavulttá, merít a feledésbe. Tehát itt a fölöslegesen és értelmetlenül használt idegen szavakról van szó.
Ébresztődal
Kezdj el magyarul beszélni, döbbenj rá, hogy magyar vagy ! Rád háruló felelősség, hidd el nekem, nagyon nagy. Az idegen szavaidat sajnos más is átveszi, hogy ő magyarítson rajta, fáradságot nem veszi. Eszébe se jut szegénynek, hisz ezer más dolga van. Hogyha idegen szót használsz, szavad százfelé rohan. Használd e szót: folyamodvány, vagy: ibolyán túli fény. Más is mondja, ha te mondod, csak így terjed a remény. Mondd nyugodtan: tétovázik, avagy: világegyetem. S van ilyen szó: törzsfejlődés. Elhiheted énnekem. Mikor mondtad e szót: fénykép ? És tájékoztatsz-e még ? S hallottál-e már e szóról, mely így hangzik: egyezség ? Van ilyen, hogy oltóanyag, rokonszenves, vesztegzár. Ám a divat elfújta a virágporszót messze már ... Összpontosít, jelképes és álca, csörte, kövület. Eszedbe jutnának e szók, ünnepelnék teveled. Hangverseny és ünnepély és szélsőséges, nemzedék... Jaj! – A száműzött szavaknak vége-hossza messze még ! Visszapillantás és gyógymód, számítógép, okirat ... A feledés homályából gyűjtöm ki e szavakat. Bár néha még megjelennek – elvétve és nagyritkán – idegen megfelelőik ezrében és garmadán. Azonosság is tűnőben ... És mondtad-e valaha ezt a szót, hogy: időszerű ?! Elnyelte az éjszaka ... Permet van és porlasztó van csillagközi, dülmirigy ... Szókincsünkre csak az, aki nem ismeri, nem irigy ! De azt mi meg nem becsüljük, nem tudjuk, milyen becses ! Jó lenne ám ügyelni rá, megsúgom, hogy érdemes ! Hozzáállás, együttérzés, kétkedő és vetélytárs, tömegvonzás és tűzhányó. Tűnő szavak, nem vitás. Ne nekem higgy! – Nézz utána, elemezz ki szöveget, és akkor, akárcsak engem, elfog majd a döbbenet ! Észrevétlen terjed a kór, csak tudatosság segít – és hogyha nincs, ki eleve idegenszót istenít !
Utószó az Ébresztődalhoz
Már megint írtam egy verset,
a tárgyköre ugyanaz,
mint már sokszor: magyar szónak
alig van, ki irgalmaz !
Úgy tűnnek el a szavaink,
mint a nyárhajnali köd,
mert sajnos a magyar szóért
már magadat se töröd.
Íme egy kis szóáradat,
mely nyelvünkben othonos,
s használatuk, fájdalmamra
szinte kizárólagos.
Néhányat soroltam csak föl,
kevesebb, mint negyvenet,
ám ezúton, ki szorgalmas
többszáz szóig elmehet.
A fönti vers magyar szói
itt vannak idegenül.
magyar szót szólni helyettük ?
Ez igény föl se merül...
Petíció, úvé sugár,
spré és evolúció,
koncert, fesztivál s a pollen,
attitűd és a fotó !
Lárva, asszó s a karantén,
aktuális, hezitál,
identitás, dokumentum,
extrém, retró, informál.
Emblematikus, koncentrál,
vulkán, generáció,
univerzum, szimpatikus
és a gravitáció.
A prosztata, a kompjúter
és az intersztelláris.
Empátia, terápia,
szkeptikus és rivális.
És elébünk tündérkedik
Íme, a fosszília,
s a kovidnak köszönhető,
mesésen szép vakcína.
Én arra is mérget vennék,
vagy sok pénzben fogadnék,
hogy magyar szót nem mondtál a
kompromisszum helyett még...
A tényállás nagyon enyhén-
szólva bizony szomorú.
S remény, hogy ez jóra fordul,
növekvően sanyarú...!
Zollikerberg,
2022. I. 23. és V. 31.
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Gyimóthy Gábor: Féltsük-e a nyelvet? Egy hajdani nem közölt válaszom...
Gyimóthy Gábor: Egy kis politika: A Pozsonyi Csata és egyéb – A „szabad”, nyugati hírközlés
Paradicsom – A demokrácia megcsúfolása (Gyimóthy Gábor két verse)
Comments