Gyimóthy Gábor: Most vajon ki csókolja őt…?
Legalább harminc éve ismerem ezt a számot, amelyet itt – kicsit „elalvósan”ad elő Dean Martin:
Pontosan így ismertem, de csak lemezről, és még csak azt sem tudtam, hogy ki énekli. Aztán, amikor egyszer, egyik Öcsém érdeklődött utána, már engem is érdekelt, hogy ki is az énekes? Utánanéztem és megtaláltam saját, Dean Martin-lemezeim között. Ez valamikor 2013 nyarán lehetett. Azt sem tudtam, hogy ez az eredeti számnak csak a „középső része”, viszont a dallam és a szöveg szépségéhez viszonyítottan mindig is túl rövidnek tartottam – hiányérzetet keltően rövidnek! Aztán egyszer Zürich és Budapest között autón száguldva, elkezdtem fordítgatni a szöveget. Az ilyesmi gyönyörűen működne az unalmas autópályán, ha nem lennék túl buta ahhoz, hogy 4-5 sornál többet tudjak fejben tartani. Persze, autópálya-társaimat megkíméltem attól, hogy az óránkénti 140 kilométeres sebesség mellett (a német autópályán általában nincs nagy sebességet tiltó határ) papírra jegyezgessem föl a már jónak talált sorokat...
Most vajon ki csókolja őt,
Az emlékeimbéli nőt?
Fülébe ki suttog most oly kedvesen,
Mint hajdanán
ő énnekem?
S ha koccan a pezsgőspohár,
Fölrémlik-e még az a nyár?
Rám gondolva néha eltölt-e időt?
Most vajon ki csókolja őt?
Igaz, hogy ez csak rögtönzött, szabad fordítás volt, hiszen az eredeti, amerikai szöveget sem tudtam fejből, legalábbis nem hiány-hézagok nélkül. De ez elég volt ahhoz, hogy tovább kíváncsiskodjam, tovább keresgéljek. Kiderült, hogy az eredeti sokkal „ősrégibb”, mint gondoltam volna. Az alábbi címsorra kattintva egy hanglemez szól 1909-ből, amelyen a teljes szám és teljes szöveg hallható. A dal középső részét legalább tízen énekelték (ez az a rész, amelyre a felvétel sebességétől függően jól lehet keringőt vagy angolkeringőt táncolni):
És íme a szöveg, amely itt nem egészen azonos a lemezről hallható szöveggel:
I Wonder Who‘s Kissing Her Now?
You have loved lots of girls in the sweet long ago,
And each one has meant heaven to you
You have vowed your affection to each one in turn,
And have sworn to them all you'd be true;
You have kissed 'neath the moon,
While the world seemed in tune
Then you've left her to hunt a new game.
Does it ever occur to you later, my boy,
That she's probably doing the same?
I wonder who's kissing her now,
Wonder who's teaching her how?
Wonder who's looking in to her eyes,
Breathing sighs!
Telling lies!
I wonder who’s buying the wine?
For lips that I used to call mine,
Wonder if she ever tells him of me?
I wonder who’s kissing her now?
If you want to feel wretched and lonely and blue,
Just imagine the girl you loved best
In the arms of some fellow who's stealing a kiss
From the lips that you once fondly pressed;
But the world moves a pace and the loves of today
Flit away with a smile and a tear.
So you never can tell who is kissing her now.
Or just whom you'll be kissing next year.
I wonder who's kissing her now,
Wonder who's teaching her how?
Wonder who's looking in to her eyes?
Breathing sighs!
Telling lies!
I wonder if she’s got a boy?
The girl who once filled me with joy,
Wonder if she ever tells him of me?
I wonder who's kissing her now?
Később rátaláltam egy ugyancsak 1909-ből származó felvételre, melyen Henry Burr énekli a teljes szöveget. E lemez előnye, hogy a dalszöveg írásban jelenik meg rajta, nemcsak angolul, hanem (valószínűleg) arabul is:
És végül kiderítettem a dal származását is. A daljáték címe: The Prince of To Night és valószínűleg 1909-ben került színpadra. Szerzői: Jos E. Howard, Will M. Hough és Frank R. Adam. Viszont valóban jó előadást nem találtam a középső részről, mert vagy dzsezzesítve, vagy rém elalvósan adják elő (az ember fél, hogy az énekes szájában megalvad a nyál...). Igaz, hogy a középső rész eredti, amerikai szövege kicsit érzelgős, de az egész szám nem az, és ezért megérdemelne valamivel lendületesebb ütemet. Íme egy ilyen elalvós, Bing Crosby előadásában (erre már táncolni se nagyon lehet):
Egy dzsezzeskés változat Dean Martintól, aki itt nem álmában énekel:
A dallam Az ezred apja című, magyar operettbe, zenés játékba is eljutott, de lehet, hogy egy osztrák operett magyarra fordítása révén. Bilicsi és Csákányi éneklik:
És itt a teljes szöveg szabad fordítása:
Most vajon ki csókolja őt?
Oly sok nőt szerettél az elmúlt időkben
És mindegyik repült veled
A szerelme szárnyán, az egekbe föl
S a mennyország volt ő neked ...
Holdfényben esküdtél hűséget csókkal,
De most mégis már mást ölelsz ...
Felidézed-e még az egykori nőt,
Kit nyilván már más karján lelsz?
Most vajon ki csókolja őt,
Az emlékeimbéli nőt?
Ki suttog fülébe oly kedvesen,
Mint hajdanán
ő énnekem?
S ha koccan a pezsgőspohár,
Fölrémlik-e még az a nyár?
Rám gondolva néha eltölt-e időt?
Most vajon ki csókolja őt?
Ma elképzeled, amint mással van együtt,
Ki akkor csak téged ölelt.
Mást csókol az ajka, mást becéz a száj,
Mely egykor rád csókot lehelt...
Az élet megy tovább, és tűnik a múlt
S az új szerelem itt-ott kihajt.
De nem tudhatod, hogy ki csókolja őt,
S hogy kit csókolsz te jövőre majd...
Én bennem is megkopott már
Az emlékeimbéli nyár,
Ám néha áttetszik a múlt ködén
S mint egykoron,
úgy látom én......Mámorban repülve át
Bódult, bolond éjszakát,
Ha egymásbaolvadva nyertünk erőt ...
Most vajon ki csókolja őt...?
Zollikerberg, 2015 VII. 20.
Szerintem ez a több mint 100 éves szám megérdemelné a fölelevenítését. Igaz, a mai fiatalság talán nem lenne vevő rá, mert olyan zajokat tart szórakoztató zenének, amiről jobb, ha nem mondom ki, hogy én minek tartom, de talán lennének még elegen korombeliek, vagy a nálam egy nemzedéknyi idővel fiatalabbak, akik örülnének az ilyesminek.
Zollikerberg, 2023 V. 4.
*
(Ráénekeltem a fordítást egy okostelefonra, de attól talán jobb lenne megkímélnem a kedves Olvasót, mert a hangom „csengése” megszégyeníti a repedt fazekat.
Viszont fütyülve tán sikerült megközelítenem az eredeti dallamot. Mégsem vállalom egyik esetben sem a felelősséget a meghallgatásuk következményeként esetlegesen jelentkező tünetekért…)
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)