Gyimóthy Gábor: Népek és jelek (Még egyszer az írásunkról)

NÉPEK ÉS JELEK (Még egyszer az írásunkról)

Számok terén egyetértünk:

a tíz jelünk azonos !

A betűknél meg a helyzet

enyhén szólva humoros.

A jé lehet zsé is dzsé is,

s legmókásabb, hogyha há,

a cé pedig esz is csé is,

s nagyon gyakran pedig ká.

Az e lehet é,- i,- ö is,

s megdöbbentőn néha: á.

A qú pedig nem mindig kv,

néha egyszerűen ká.

És az x meg nem mindig iksz,

gyakran há-nak ejtik azt.

S hogy a gé is néha há lesz,

engem csöppet sem vigaszt...

Hogy a cé-há néha há csak,

néha csé, ká, avagy es,

attól – hogyha nagyon röhögsz –

vigyázz, hogy hanyatt ne ess !

A többiről nem beszélek,

hisz már rég megállt az ész.

Adj hálát a magas égnek,

hogy Te magyarul beszélsz !

Nem volt elég Bábel tornyán

a sok összezagyvált nyelv ?!

Önként folytattuk, és így lett

jeleknél is ez az elv ?!

Nyelvünkben a betűinknek

kőszilárd értéke van.

Hangalakjuk fűtől fáig,

szakadatlan nem rohan !

Föníciából hagyták ránk

hangjaink betűsorát.

Vessük össze ezzel gyorsan

kínaiak nyomorát !

Ötvenezer jelük van, és

abból sokat tudni kell.

Megtanulásukkal akár

fél életed múlik el.

Ötvenezer bonyolult jel

özönében ülsz nyakig !

Ne csodáld: analfabéta

ott mindenki egy fokig...

Ám én attól nem féltelek

– a bajunk nem kínai –

hanem idetüremkednek

az angol nyelv kínjai !

A plakáton stroke kéjeleg,

kirakaton pedig sale !

Az észszerű jelrendszerünk

szerinted még meddig él ?!?!?

Tűzzel, vassal őrizd hát meg

Betűinknek hangjait,

és ne vedd át idegenből

más nyelvek szokásait !

Zollikerberg, 2021. XII. 12.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Népek és jelek (Még egyszer az írásunkról)

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK