Gyimóthy Gábor: Szeretném, ha rend lenne (Városnevek írásmódja)
Szeretném, ha rend lenne
(Városnevek írásmódja)
Megint zagyva írásmódunk
területén baktatok,
újra azon áskálódom
és rögeszmét futtatok.
Ha az ember jól körülnéz
– és közben kicsit sem vak –
rájön, hogy nyelvünkben sajnos
nincsen, aki rendet rak !
Koppenhágát szabad írni,
akkor Oszlót miért nem ?!
Írásmódunkból e téren
hiányzik az értelem !
A Stockholmban nem fáj a c,
csupán rém fölösleges !
Oszló pedig így, mint Oslo,
mélységesen röhejes...
Bázelt írunk és nem Baselt.
Akkor miért is Lausanne ?!
Félünk, hogy ha Lozant írnánk,
Francisvájc lerohan ?
És, ha mi még Luzernt írunk,
a „haszon” vajon kié ?
Franciában s az angolban
c-ként van benne a z !
Miért írnánk Lugano-nak,
ha kiejtve Lugánó ?
Fáj valakinek netán a
Rómában a hosszú ó ?
Az Athén-ben minek a h,
miért nem jó az Atén ?!
Eredeti írásmódban
ékezet sincs ám az é-n !
Azért sem tört ki háború,
hogy Paris-ból Párizs lett.
(Ki ezt elsőként így írta,
úgy érezte, bátor tett ?)
És, hogy azt mi j-vel írjuk,
ami így szól: Dzsakarta,
azt az ég-világon senki,
s az Isten se akarta !
Nyújork lenne az észszerű,
bár a bamba new yorki
nem sokat vacakol vele
és csak nujork-nak ejti...
Vagy a büszke, skót Edinburgh
miért visel nálunk h-t ?
Megtakarítanánk a h-t,
megrázná az Skóciát ?
(Ők Edinboró-nak ejtik...
Nem mindegy, mint írjuk mi ?
Megsértődne ezért a skót,
vagy netán fájna neki ?)
Mondja meg nekem valaki,
vajon ki érdeke az,
hogy c-vel írt Caracas-ból
ne lehessen Karakasz ?
S ha mi nem cirillel írjuk
Moszkvát, avagy Pétervárt,
vajon van-e, aki ezért
reánk rontó népet várt ?
Igaz, rém furcsának tűnne
Cürih-ként látni e szót,
de csak azért, mert leírva
eddig mindig Zürich vót...
(Ne felejtsd, hogy van ám olyan,
aki z-t csak z-nek sejt,
és Zürichet megrögzötten
bizony sosem c-vel ejt...)
Furcsa ide, furcsa oda,
fontos lenne oly szabály,
hogy a kiejtés a lényeg
s mindent aszerint csinálj.
Mégpedig magyar betűkkel !
Eredeti írásmód ?
Fizet nekünk netán bárki
a „nyelvhűségért” adót ???
Persze nem magyaríthatunk
minden idegen falut,
de az ismert városoknál
használjunk csak „szógyalut” !
Sajnos ide sok-sok példát
sorakoztathatnék még.
Ami itt nagyon hiányzik:
a következetesség...
Bizony, bizony az eszecském
alig indult, már megáll:
Nincs, aki a magyar nyelvben
e téren rendet csinál ?!
Hogy túlzásba lehet vinni ?
Nyelvújítás irgalma,
hogy Stockholmból nem lett végül
hangzatos Istókhalma...
Túlzott magyarítás bizony,
könnyedén agybavágó,
ezért nem lett Koppenhága,
lám mégsem Kappanhágó ...
Ne essünk tehát túlzásba,
de a következtetés:
Ami a nyelvünkben zajlik,
szerintem „innenezés” !
S ami belőlem kicsillan,
az élesre fent agyar:
Ne szégyelljük már annyira
mindazt, ami még magyar !!
Zollikerberg, 2022 VI. 21.
Megjegyzés:
A nyelvújításkor állítólag mérlegelték, hogy nem kellene-e Stockholmból Istókhalmát és Koppenhágából Kappanhágót csinálni? De lehet, hogy ez már akkor is csak valami gúnyiratban jelent meg.
Kapcsolódó írásaink:
