Gyimóthy Gábor: Szeretném, ha rend lenne (Városnevek írásmódja)

Szeretném, ha rend lenne  
(Városnevek írásmódja)

Megint zagyva írásmódunk területén baktatok, újra azon áskálódom és rögeszmét futtatok. Ha az ember jól körülnéz – és közben kicsit sem vak – rájön, hogy nyelvünkben sajnos nincsen, aki rendet rak ! Koppenhágát szabad írni, akkor Oszlót miért nem ?! Írásmódunkból e téren hiányzik az értelem ! A Stockholmban nem fáj a c, csupán rém fölösleges ! Oszló pedig így, mint Oslo, mélységesen röhejes... Bázelt írunk és nem Baselt. Akkor miért is Lausanne ?! Félünk, hogy ha Lozant írnánk, Francisvájc lerohan ? És, ha mi még Luzernt írunk, a „haszon” vajon kié ? Franciában s az angolban c-ként van benne a z ! Miért írnánk Lugano-nak, ha kiejtve Lugánó ? Fáj valakinek netán a Rómában a hosszú ó ? Az Athén-ben minek a h, miért nem jó az Atén ?! Eredeti írásmódban ékezet sincs ám az é-n ! Azért sem tört ki háború, hogy Paris-ból Párizs lett. (Ki ezt elsőként így írta, úgy érezte, bátor tett ?) És, hogy azt mi j-vel írjuk, ami így szól: Dzsakarta, azt az ég-világon senki, s az Isten se akarta ! Nyújork lenne az észszerű, bár a bamba new yorki nem sokat vacakol vele és csak nujork-nak ejti... Vagy a büszke, skót Edinburgh miért visel nálunk h-t ? Megtakarítanánk a h-t, megrázná az Skóciát ? (Ők Edinboró-nak ejtik... Nem mindegy, mint írjuk mi ? Megsértődne ezért a skót, vagy netán fájna neki ?) Mondja meg nekem valaki, vajon ki érdeke az, hogy c-vel írt Caracas-ból ne lehessen Karakasz ? S ha mi nem cirillel írjuk Moszkvát, avagy Pétervárt, vajon van-e, aki ezért reánk rontó népet várt ? Igaz, rém furcsának tűnne Cürih-ként látni e szót, de csak azért, mert leírva eddig mindig Zürich vót... (Ne felejtsd, hogy van ám olyan, aki z-t csak z-nek sejt, és Zürichet megrögzötten bizony sosem c-vel ejt...) Furcsa ide, furcsa oda, fontos lenne oly szabály, hogy a kiejtés a lényeg s mindent aszerint csinálj. Mégpedig magyar betűkkel ! Eredeti írásmód ? Fizet nekünk netán bárki a „nyelvhűségért” adót ??? Persze nem magyaríthatunk minden idegen falut, de az ismert városoknál használjunk csak „szógyalut” ! Sajnos ide sok-sok példát sorakoztathatnék még. Ami itt nagyon hiányzik: a következetesség... Bizony, bizony az eszecském alig indult, már megáll: Nincs, aki a magyar nyelvben e téren rendet csinál ?! Hogy túlzásba lehet vinni ? Nyelvújítás irgalma, hogy Stockholmból nem lett végül hangzatos Istókhalma... Túlzott magyarítás bizony, könnyedén agybavágó, ezért nem lett Koppenhága, lám mégsem Kappanhágó ... Ne essünk tehát túlzásba, de a következtetés: Ami a nyelvünkben zajlik, szerintem „innenezés” ! S ami belőlem kicsillan, az élesre fent agyar: Ne szégyelljük már annyira mindazt, ami még magyar !!

Zollikerberg, 2022 VI. 21.

Megjegyzés:

A nyelvújításkor állítólag mérlegelték, hogy nem kellene-e Stockholmból Istókhalmát és Koppenhágából Kappanhágót csinálni? De lehet, hogy ez már akkor is csak valami gúnyiratban jelent meg.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Szeretném, ha rend lenne (Városnevek írásmódja)

Comments

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK