Valamikor, réges-régen... – Gyerekségek, egykor és ma (Gyimóthy Gábor két verse)
Valamikor, réges-régen...
Valamikor, réges-régen
mondhatnám, hogy hajdanán,
almaízű almák nőttek
minden egyes almafán.
Ám az ember szemmel eszik
– ezt megsúgnom nem tilos –
ahhoz nyúl, mi óriási
és lehetőleg piros.
Ezt az „almanemesítők”
kihasználták piszkosul;
ma, aki nagy almát venne,
keresésre nem szorul.
Méghogy almanemesítők !
Nekem – s ezen ne nevess –
alma, amelynek nincs íze,
egyszerűen nem nemes !
Hisz’ a gyümölcs az ízből él !
olyasmire pénzt ne költs,
ami csupán szemrevaló,
de ízre gyatra gyümölcs !
S aztán jöttek más szempontok:
alma legyen ne csak nagy,
ha kevés almát hoz a fád,
a versenyben hátul vagy !
Legyen a fán kétszer annyi !
Mit számít, hogy íze nincs ?
Hiszen mind el lehet adni,
nagy és piros – tiszta kincs !
Dolgoztak a „nemesítők”,
legyen az alma olyan,
jól bírja a szállítást is,
ha vele vonat rohan.
S ez nem elég, mert fontos, hogy
gyönyörű piros legyen
már akkor is, amikor még
rettentően éretlen !
Mert, ha éretten árulják,
sokkal hamarabb rohad
s a vásárló – bár ízetlent –
rohadtat el nem fogad.
Így aztán lett az almából
olyasféle valami,
csúnyát szólnék, ha mondanám,
nem fogom kimondani...
S ne hidd, hogy csak egy fajtáról
szól e suta sirató:
a teljesen ízetlenből
hat-nyolcféle kapható !
Hol van már a mennyeien
almaízű Jonatán ?
S a Sztárkingot sem fogod már
megízleni soha tán...
Ám ez nem csak alma sorsa,
elterjedt, mint a tarack
a gyönyörű, nagy, ízetlen,
pocsék franciabarack.
És az eper sem úszta meg,
ma az is sötét piros,
noha teljesen éretlen,
de árulni nem tilos !
S addig, amíg nincs e téren
vásárlói lázadás,
ne is reméld, hogy magától
történik majd változás.
Ha te olyan fogyasztó vagy,
kinek csak az ízes jó,
peched van, hogy ma élsz köztünk,
Tekintetes Olvasó...
Zollikerberg, 2022 VI. 17.
Gyerekségek, egykor és ma
Elmesélhetem nektek még
azt a régi életet
– te Jóisten, az az idő,
mily gyorsan és hova lett ?
„Ország-várost” játszottunk még,
és a falusi gyerek
kis pálcával, maga előtt
karikácskát görgetett.
Vagy a „hajó-süllyesztősdi”
kockáspapír szeleten...
Úgy eltűnt már a világból,
mondani sem szeretem.
Ma nemcsak ezer játék van,
Pannika és Józsika
kezeihez hozzánőtt az
okos-elektrónika...
Jaj, dehogyis! – Hülyeséget
hajtogatok már megin’,
hol vannak ma Pannik, Józsik?
Dzseszika van és Kevin...!
S ki az, ki még papír röpcsit
készítene emberül,
ha ma irányított drónnal
videózgatva repül?
Egykor hetyke fűzfasípot
faragott, aki tudott,
s büszke volt, ha Karácsonyra
kis bugylibicskát kapott.
Szerény idők jártak akkor,
örvendezett Janika,
ha kapott egy kelj-föl-Jancsit,
az volt a vásárfia.
Már egy szájharmonika is
komoly kincsnek számított,
fagylaltot és csokoládét
a gyerek ritkán kapott.
Ma bezzeg az édességek
tömkelege csap szelet,
egy nap csokoládé nélkül?
Fagylalt nélkül? – Nem lehet !
Nem volt gördeszka, és talán
fölösleges mondani,
kokakóla sem volt akkor,
és nem volt rágógumi.
Iskolában palatábla
volt a divat, nem füzet.
Rossz gyereket pofon vágtak –
nem csináltak nagy ügyet.
Ha a gyerek elvágódott,
bejódozták – mehetett.
Nem árultak a jód helyett
mindenféle szemetet !
(Ma már minden gyógyszertárból
száműzötté vált a jód,
hadd keressen vacakokon
a gyógyipar fenemód ...)
Gyerek, zenét nem hallgatott,
meg se piszkált gramofont,
ma meg minden „hanghordozó”
gyerekfülbe popot ont.
(Nem lenne baj, hogyha a pop
vajmi zenét pedzene,
de attól nagyon messze van:
zaj csupán és nem zene !)
Mai gyerek, Anyám tyúkját
tán hírből sem ismeri,
viszont a számítógépet
nálam jobban kezeli...
Csak egy dolog nem változott:
ha vannak hozzá terek,
labdát ma is éppúgy rugdos
onlájnhoz szokott gyerek.
Zollikerberg, 2022 VI. 17.
Kapcsolódó írásaink:
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Gyimóthy Gábor: Féltsük-e a nyelvet? Egy hajdani nem közölt válaszom...
Gyimóthy Gábor: Egy kis politika: A Pozsonyi Csata és egyéb – A „szabad”, nyugati hírközlés
Paradicsom – A demokrácia megcsúfolása (Gyimóthy Gábor két verse)
Comments