2022. jún. 18.

Valamikor, réges-régen... – Gyerekségek, egykor és ma (Gyimóthy Gábor két verse)

 Valamikor, réges-régen...

Valamikor, réges-régen

mondhatnám, hogy hajdanán,

almaízű almák nőttek

minden egyes almafán.

Ám az ember szemmel eszik

– ezt megsúgnom nem tilos –

ahhoz nyúl, mi óriási

és lehetőleg piros.

Ezt az „almanemesítők”

kihasználták piszkosul;

ma, aki nagy almát venne,

keresésre nem szorul.

Méghogy almanemesítők !

Nekem – s ezen ne nevess –

alma, amelynek nincs íze,

egyszerűen nem nemes !

Hisz’ a gyümölcs az ízből él !

olyasmire pénzt ne költs,

ami csupán szemrevaló,

de ízre gyatra gyümölcs !

S aztán jöttek más szempontok:

alma legyen ne csak nagy,

ha kevés almát hoz a fád,

a versenyben hátul vagy !

Legyen a fán kétszer annyi !

Mit számít, hogy íze nincs ?

Hiszen mind el lehet adni,

nagy és piros – tiszta kincs !

Dolgoztak a „nemesítők”,

legyen az alma olyan,

jól bírja a szállítást is,

ha vele vonat rohan.

S ez nem elég, mert fontos, hogy

gyönyörű piros legyen

már akkor is, amikor még

rettentően éretlen !

Mert, ha éretten árulják,

sokkal hamarabb rohad

s a vásárló – bár ízetlent –

rohadtat el nem fogad.

Így aztán lett az almából

olyasféle valami,

csúnyát szólnék, ha mondanám,

nem fogom kimondani...

S ne hidd, hogy csak egy fajtáról

szól e suta sirató:

a teljesen ízetlenből

hat-nyolcféle kapható !

Hol van már a mennyeien

almaízű Jonatán ?

S a Sztárkingot sem fogod már

megízleni soha tán...

Ám ez nem csak alma sorsa,

elterjedt, mint a tarack

a gyönyörű, nagy, ízetlen,

pocsék franciabarack.

És az eper sem úszta meg,

ma az is sötét piros,

noha teljesen éretlen,

de árulni nem tilos !

S addig, amíg nincs e téren

vásárlói lázadás,

ne is reméld, hogy magától

történik majd változás.

Ha te olyan fogyasztó vagy,

kinek csak az ízes jó,

peched van, hogy ma élsz köztünk,

Tekintetes Olvasó...

Zollikerberg, 2022 VI. 17.

Gyerekségek, egykor és ma

Elmesélhetem nektek még

azt a régi életet

– te Jóisten, az az idő,

mily gyorsan és hova lett ?

„Ország-várost” játszottunk még,

és a falusi gyerek

kis pálcával, maga előtt

karikácskát görgetett.

Vagy a „hajó-süllyesztősdi”

kockáspapír szeleten...

Úgy eltűnt már a világból,

mondani sem szeretem.

Ma nemcsak ezer játék van,

Pannika és Józsika

kezeihez hozzánőtt az

okos-elektrónika...

Jaj, dehogyis! – Hülyeséget

hajtogatok már megin’,

hol vannak ma Pannik, Józsik?

Dzseszika van és Kevin...!

S ki az, ki még papír röpcsit

készítene emberül,

ha ma irányított drónnal

videózgatva repül?

Egykor hetyke fűzfasípot

faragott, aki tudott,

s büszke volt, ha Karácsonyra

kis bugylibicskát kapott.

Szerény idők jártak akkor,

örvendezett Janika,

ha kapott egy kelj-föl-Jancsit,

az volt a vásárfia.

Már egy szájharmonika is

komoly kincsnek számított,

fagylaltot és csokoládét

a gyerek ritkán kapott.

Ma bezzeg az édességek

tömkelege csap szelet,

egy nap csokoládé nélkül?

Fagylalt nélkül? – Nem lehet !

Nem volt gördeszka, és talán

fölösleges mondani,

kokakóla sem volt akkor,

és nem volt rágógumi.

Iskolában palatábla

volt a divat, nem füzet.

Rossz gyereket pofon vágtak –

nem csináltak nagy ügyet.

Ha a gyerek elvágódott,

bejódozták – mehetett.

Nem árultak a jód helyett

mindenféle szemetet !

(Ma már minden gyógyszertárból

száműzötté vált a jód,

hadd keressen vacakokon

a gyógyipar fenemód ...)

Gyerek, zenét nem hallgatott,

meg se piszkált gramofont,

ma meg minden „hanghordozó”

gyerekfülbe popot ont.

(Nem lenne baj, hogyha a pop

vajmi zenét pedzene,

de attól nagyon messze van:

zaj csupán és nem zene !)

Mai gyerek, Anyám tyúkját

tán hírből sem ismeri,

viszont a számítógépet

nálam jobban kezeli...

Csak egy dolog nem változott:

ha vannak hozzá terek,

labdát ma is éppúgy rugdos

onlájnhoz szokott gyerek.

Zollikerberg, 2022 VI. 17.

Kapcsolódó írásaink:

Valamikor, réges-régen... – Gyerekségek, egykor és ma (Gyimóthy Gábor két verse)

Comments

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK