Gyimóthy Gábor: Kormosvarjú quadrológia

Két varjú

Olyat láttam, amilyet még

életemben soha !

Sokat jártam, sokat láttam

a világban – noha.

Két varjú egy száraz ágon

csak ült egymás mellett,

de hogy lássam, tényleg kettő,

más szemüveg kellett !

Olyan közel üldögéltek,

összeért a válluk !

Most is azon tűnődöm még,

mit jelent ez náluk ?

Melengették egymást, avagy

halkan beszélgettek

arról, hogy mit fognak tenni,

vagy, hogy már mit tettek ?

Vagy talán, mert nem szeretnek

hóborított ágat

s ez az egy volt hótlan, melyre

jó volt tenni lábat ?

Azt mondják, a varjúfélék

nagyon soká élnek.

Öreg varjak voltak, melyek

egyedül már félnek ?

Akármi volt rá az okuk,

jó volt őket nézni.

Közelülős emlékeket

kicsit fölidézni ...

Zollikerberg, 2012. XII. 8.

Két varjú – folytatás

Megint látom a két varjat

egymás mellett ülni.

Magyaráznom, miért teszik,

nem fog sikerülni.

Hiszen közelségük olyan,

összeér a szárnyuk !

Sütne a Nap, egybeolvadt

folt lenne az árnyuk.

Tegye föl a kezét, aki

hasonlót már látott !

Bevallom, hogy bizony a szám

csodálattól tátott.

Amikor ezt láttam egyszer,

annak négy éve már.

Azonos azzal a párral

vajon e két madár ?

Nem tudom, hogy eme tettnek

mi lehet a titka.

Ha fáznának, ez a látvány

nem lenne ily ritka.

És a varjú jól bírja a

mínusz egy-két fokot.

E hidegnél „panaszkodni”

tudtommal nem szokott.

Cselekedetük okára

– fejem bárhogy töröm –

nem jövök rá, ám e látvány

– mert oly meghitt – öröm.

Ugyaninnen nézem őket

és ugyanott látom,

meglehet, hogy – mint négy éve –

egyazon az ágon ...

Zollikerberg, 2017. I. 2.

Két varjú – már megint

Két varjú ül egymás mellett

a magas fa tetején.

Nem írnám le, ha nem lenne

oly ritka ez esemény.

Hat év óta ma harmadszor,

hogy őket így látom

egymás szoros közelében

a télkopasz ágon.

Másodszor még tűnődtem, hogy

vajon ők-e ketten,

amelyeket kis versemmel

négy éve illettem?

Ma már biztos vagyok benne,

nem lehetnek mások.

Ilyet ritkán engednek meg

a madár-szokások.

Galambok a tető élén,

a fecskék a dróton,

sirályok a part korlátján,

mind egyazon módon!

Úgy ülnek ott, avagy állnak,

hogy köztük a közök

egyenletes eloszlású.

Ez a szabály örök.

Két varjúnak törvényt szegni

tehát mi oka lehet?

Mi más lehetne, hogyha nem

a kölcsönös szeretet...?

Zolloikerberg, 2019. II. 6.

Két varjú – negyedszer

Két varjú ül egymás mellett,

már negyedszer látom !

Ámde most egy másik fán és

a legfölső ágon.

Bár a „válluk” nem ér össze

– köztük van öt centi –

de hát éppen nincs túl hideg,

pont hét fok a kinti.

Jó barátok, vagy házaspár ?

Kíváncsiság tüzel,

mért ülnek egymáshoz megint

szokatlanul közel ?

Fény erre, bár sosem derül,

de az biztos ma már,

hogy nem lehet, amit látok,

mindig két más madár !

Ez a látvány elképesztő

– kételyt félre téve –

negyedszer ámulok tőle,

most már kilenc éve.

Döbbenetem mélységes, sőt:

valóságos örvény.

Ellentmond e közelségnek

minden varjú-törvény.

(Bár lehet, hogy eme tettnek,

fönt a magas ágon,

ma nincs semmi más oka csak

csupán a Karácsony...)

Zollikerberg, 2021. XII. 26.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Kormosvarjú quadrológia

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK