Gyimóthy Gábor: Négy bolygó társunk – versben elbeszélve

Varga Vázsonynak, a nemzetközi csillagászati diákolimpiák első magyar aranyérmesének

Merkúr, az alig ismert

Merkúr vagyok, bolygó vagyok,

íme bemutatkozom.

Legközelebb szép Napunkhoz

a köröket én rovom.

Kopár vagyok, sivár vagyok

és sajnos nincs légköröm.

Bár, hogy nincs – mint a Vénuszé –

az számomra nagy öröm !

Felületem fene forró,

merthogy túl közel a Nap,

s hozzá képest alig forgok:

egy évem csak másfél nap.

Gerincem oly hetykén tartom,

azaz, a tengelyemet,

hogy a sarki kráterekbe

a Nap fénye nem mehet.

Jeget tartok bennük, amely

ki tudja, mire lesz jó ?

Talán szomjat olt majd, hogyha

leszáll ott egy űrhajó.

Van két hold, mely nagyobb nálam

(kérdem én, hogy ki bánja ?!):

Ganymédesz, Jupiternél

s a Szaturnusz Titánja.

Igaz, könnyebbek e holdak,

lehetnek ők bár nagyok,

sok fém rejlik a begyemben,

s emiatt vaskos vagyok.

Rajtam nem sejtettek várost,

sűrű, sötét őserdőt,

fantázia szövevénye

engem körül sose nőtt.

Holdam sincsen. – Miért lenne ?

E napközeli zugot

nem keresték föl a holdak,

hisz Vénusznak sem jutott...

Csak bámulom Föld bátyámat

(tán protekciója volt ?),

hogy' keringhet körülötte

nagybolygókhoz illő hold ?!

És persze az is elképeszt,

Vénusz néném mint ragyog...

De a nyolc bolygó egyike

lám, mégiscsak én vagyok !

Zollikerberg, 2021 V. 19.

Barátnőm, a Vénusz

Hej! Az Esthajnal csillaga

gyönyörűen ragyog !

Este – mert én koránkelő

bizony sosem vagyok...

Újholdkor néha oly csodás,

mint a török zászló,

amikor a Hold csupán csak

szempillának látszó.

Galilei fedezte föl,

hogy a Földünk „gyarló”,

mert Újhold mellett a Vénusz

ugyancsak kis sarló !

Tehát nem Földünk a központ,

nem lehetünk „belül”.

Minket az Esthajnal csillag

soha meg nem kerül !

Téged ettől – csodás Vénusz –

nem ért semmi csapás,

tovább áradt felőled a

sziporkázó varázs.

Arcod felhő fátyol fedi,

mögé sosem láttunk,

azt átdöfő távcsövekre

hiába is vártunk.

Lepled mögött szemérmesen

burjánzani hagytad

meséinket arról, vajon

mi zajlik lent rajtad ?

Azt nem mertük gondolni, hogy

– mint hittük a Marson –

völgyeidnek öle akár

városokat tartson...

Óriási esőerdők,

hatalmas nagy fákkal,

hol rettentő gyíksárkányok

küzdenek egymással ?

Zúgó tengerek, melyekben

nyüzsög már az élet ?

Avagy zöld rónádon akár

emberféle élhet ?

Vagy talán még félig majom,

dús szőrrel az arcán

s indákon leng fától fáig,

ahogy nálunk Tarzán ?

Sajnos nem, mert a valóság

rémes ! Szörnyű ! Ronda !

Ahogy kimutatta néhány

odaküldött szonda.

Légköröd csak széndioxid,

őrült hő és nyomás !

S ha eső van, akkor az ott

csak kénsavból szokás...

Ám a bolygók – látják lelkem –

átkot rám nem vetnek,

mert e vad csalódás után

én mégis szeretlek...

Zollikerberg, 2021. V. 17.

Barátom, a Mars

Távoli csillagnak tűnő,

vörösfényű égitest,

feléd tekintgetek hogyha

felhőtlen egű az est.

Évezredek óta tudjuk,

hogy járod az egeket,

ám hogy nem csillag vagy, alig

négyszáz éves ismeret.

Bolygó-társunk és szomszédunk,

együtt keringünk veled,

csupán csak egy másik bolygó

van mihozzánk közelebb.

Többszáz éve kalandozgat

terajtad a képzelet,

s találgatja, hogy arcodon

mi minden csoda lehet ?

Reméltük, hogy erdők, mezők

lesznek rajtad láthatók,

s hogy virágzó városokban

nyüzsögnek a marslakók.

Távcsöveink ehhez sajnos

nem voltak megfelelők.

Maradt hát a képzelet,

s a csodákat-képzelők...

Lakóidtól még féltünk is,

és bizony volt oly mese,

hogy itt járnak s ránk zúdul majd

háborúknak rémese !

Aztán lassacskán letűnt a

csak-távcsövek korszaka.

Rakéták és szondák lettek,

robogott a technika.

S ezzel jött a nagy csalódás !

Fölébredt az álmatag !

Rajtad se erdő, se város,

ami van, az sivatag...!

(Két holdja is van a Marsnak

– ezt is illik ám tudni –

de e kettő csupán egy-egy

nagyobbacska kőkrumpli.

Ahogy ember, lasszójával

a teheneket szokta,

vonzereje e két holdat

egyszerre csak befogta.)

Járgányok gurulnak rajtad,

s mérik, amit csak lehet.

Kérlek, mutass majd valami

– mégoly nyeszlett – életet !

Zollikerberg, 2021. V. 16.

Méltóságos Jupiter

Méltóságos, nagy Jupiter,

meghajlok előtted én,

s csak remélem, nem sért meg e

tegeződő költemény.

Bolygó-családunk fejeként

pörögsz örök körödön,

s nagy holdjaid keringésén

töltöm tömör örömöm.

Keringés-számuk ugyanis

olyan agyafúrt viszony,

gondolkodóba eshetünk

s csodálkozhatunk bizony !

Míg Kalisztó három kört tett,

Ganymédesz már hetet,

Európa meg tizennégyet,

s Ió huszonnyolcat tett.

Noha van vagy hetven holdad,

ez a négy nagy kiválik.

Galilei kis távcsövén

látszottak már idáig.

1610-ben történt

a híres fölfedezés,

s hogy mind a Nap körül kering,

nem lehetett tévedés.

„Akkor talán mi is éppúgy...” –

gondolta Galilei,

ám az Egyháznak ez elvtől

zsongtak az idegei.

Kicsit később, Olaf Rømer

sokat vizsgálta Iót,

s keringése késésében

nem sejthetett semmi jót.

Néha meg a kis holdacska

éppenséggel sietett !

Oka ennek, Rømer szerint,

fénysebesség lehetett.

Helyesebben: rájött, hogy e

sebesség nem végtelen,

s hogy emiatt a holdacska

néha késni kénytelen.

Olyankor, ha Jupitertől

távolodva sietünk,

s Ió-keringésenként egy

kicsit messzebb kerülünk.

(Összeadta az össz-késést,

s megdöbbenve látta ő:

ezer másodpercnyi fény-út

a földpálya-átmérő !)

Hogyha pedig e derék hold

látszólag meg sietett,

Közeledtünk Jupiterhez,

s fordított volt az eset.

Akkor nem volt kronométer,

„pontatlan volt az idő”,

Amerika s Európa közt

pontosan nem mérhető !

Iót figyelték tehát és

számolták a köreit

óceánnak túlpartján is,

akárcsak minálunk, itt.

Így a két földrészen óra

egyenlépésben futott,

s a tengeren a sok hajós

szinkron időhöz jutott.

Ámde visszatérek hozzád,

óriási égitest,

szondák jelentése rólad

csodálatos képet fest.

Felszíned örvényeiben

képről gyönyörködhetünk.

Arról hogy benned mi zajlik,

csak keveset sejthetünk.

Vigyázz miránk továbbra is,

térítsd el a kisbolygót,

amely felénk irányulna

s nem tenne itt semmi jót...

Zollikerberg, 2021 V. 20.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Négy bolygó társunk – versben elbeszélve

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK