top of page

Gyimóthy Gábor: Dallamok hullámain (IV.)




E cikk a szerzőjének helyesírási elveit követi.



És ni csak !!! Most, hogy írom ezt a szöveget és közben keresgélek, rábukkantam az operett dalra (csak azt nem tudom, mi a címe az operettnek). Bilicsi Tivadar és Csákányi László éneklik a Rokkant huszárt:





Ha egyszer elmúlt a nyár,

mit ér a legszebb huszár ?

Csókoknak, mámornak

vége már !

Jaj, de kár ! Jaj, de kár…

Ha egyszer eljő az ősz,

minden kis hadnagy lefőz.

Állj félre, állj félre rokkant huszár !

Tudd meg, hogy elmúlt a nyár…


Szomorú, de hát ilyen az élet… Viszont bármilyen, rohan tovább. Kevés olyan szám van, amellyel ezt a szomorúságot jobban le lehetne rázni, Mint Lou Bega Mambo Number Five-jával.

Rengeteg dallam és rengeteg emlék, és a dallamokhoz úgy kötődnek az emlékek, mint a teknősbékához a teknője : leválaszthatatlanul. 1958 Karácsona, Bern. Ismerősökhöz mentem, hogy hazatelefonálhassak boldog Karácsonyt kívánni. Nekem akkor még lakásom se volt, nem hogy telefonom lett volna. Amikor bementem a lakásba Sidney Bechet Petite Fleur-je szólt a rádióból.

Fölbukkan valahol egy Walt Disney-féle rajzfilm, eszembe jut a tücsök a Pinokkió-ból és énekel: When You Wish Upon A Star… Hány éves lehettem, amikor ezt először hallottam ? Biztos kevesebb voltam nyolcnál.


Meghallom Rolf Harris Tie Me Kangaroo Down, Sport-ját, máris Angliában érzem magam, ahol ’73-’74 telét töltöttem és potom pénzért vettem egy nagy lemezt, amelyen sok jó számot énekel.


Amikor Angliából visszajöttem Zürichbe, elhatároztam (közel 40 évesen !), hogy végre megtanulok táncolni. Beiratkoztam egy tánciskolába, amely Zürich óvárosában működött. Volt egy szám, amit orrvérzésig hallgathattunk, mert arra gyakoroltuk a tánclépéseket. Nagyon nem szerettem, de aztán valahogy – amikor a tánciskola már évtizedekkel volt mögöttem – megszerettem. Ez egyike azoknak a számoknak (ilyen nagyon kevés van), amelyet eleinte szinte utáltam és aztán elmúlt a rossz érzésem vele szemben. Ha ma meghallom, nem csak a tánciskola jut eszembe, hanem több más, kellemes emlék. A szövege szép mese. Ha valaki nem értené jól az angol szöveget, a következőről szól: A fiú levelet ír a rég elhagyott barátnőjének, hogy jön vissza egy busszal. És, ha a nő még szívesen fogadná, kössön egy sárga szalagot az öreg tölgyfára (ami nyilván a háza közelében áll). Ha nem lát sárga szalagot a fán, ki se száll a buszból, „húzza tovább a csíkot”. És amikor megérkezik, száz sárga szalagot lát a fán. Tony Orlando: Tie A Yellow Ribbon Round The Old Oak Tree. Íme:

Városi házak vesznek körül egy belső udvart. Nyári este van, konyhaerkélyen vagyok. A belső udvart körülvevő házak erkélyei általában konyából nyílnak. Némelyik erkélyen üldögélnek, halkan beszélgetnek, de némelyik ablakból veszekedés hallatszik egy másik ablakból gyerek bömbölés hangzik. Sok a nyitott ablak, mert meleg van és egyszercsak valahonnan kiárad Edith Piaf La Vie En Rose című dala. Nem tudom sikerül-e átérezni ezt a hangulatot. Minden ablak mögött zajlik az élet, és a nyári melegben szinte megfoghatóvá válik valamilyen megnevezhetetlen és megmagyarázatlan sóvárgás, vágyakozás valami ismeretlen felé, ami leírhatatlan, és ezért nekem sem sikerül leírni.


És, ha már itt tartok, eszembe jut Franciaország, Juan-les-Pins, ahova 1981 augusztusában mentem franciát tanulni. A tanárunk már a harmadik, negyedik nap után ajánlotta Jacques Prévert verseit, merthogy azok már kezdőknek is jól érthetők. Akkor még nem tudtam, hogy a híres dal szövege is ettől a költőtől származik: Les feuilles Mortes (magyar címe: Hulló levelek), amelyet a magyar Kozma József (Joseph Kosma) zenésített meg, és itt Yves Montand énekli.

Ezt a dalt még otthon ismertem meg a forradalom előtt közvetlenül, bár Yves Montand elődásában, de azt hiszem, hogy ez itt jóval későbbi felvétel.


Juan-les-Pins ről még valami jut eszembe. Mielőtt elindultam volna Zürichből, hallottam egy számot a rádióban, amit előtte nem ismertem. Pedig régi, amerikai számnak tűnt és valószínűlag az is volt. Csak egy kis részletet csíptem el belőle, de annál jobban érdekelt, nem szerettem volna elfelejteni. Egyszerű kis, szomorú hangulatú dalocska volt és a kevés szövegből, amit még sikerült elkapnom, úgy tűnt, hogy a szöveg is szomorkás. Cab Driver, azaz Taxisofőr csendült föl benne többször, tehát valószínűnek tartottam hogy ez a címe is. Ahogy ott kószáltam a városban, csodálva az általam ismeretlen dísznövényeket, virágokat, bámészkodás közben is fejemben motoszkált a kis dallam és az üteme. Fölfedeztem egy nyeszlett, kis kék virágot az útszélén. Egyértelműen valami gaz volt és nem dísznövény, mert a kertekben sehol nem láttam. A töve nem volt nagyobb az ibolya tövénél, de az égszínkék virgai kicsit nagyobbak voltak és furcsa szirmai voltak, amilyenekhez hasonlót se előtte, se azóta nem láttam. Elhatároztam, hogy írok erről a szegény kis (valószínűleg) gazvirágról, mégpedig a dal ütemére (utólag kiderült, hogy ez csak félig sikerült, mert a rövid dalrészletből hibásan hámoztam ki az ütemet, vagy talán inkább, rosszul emlékeztem rá). Sidney Bechet híres szaxofon száma a „kis virág” (Petite Fleur) ott kísértett a levegőben, ugyanis ez a szaxsofonos népszerűsítette azt a vidéket, aminek Juan-les-Pins szinte a létezését köszönheti, mint Antibes melletti nyaralótelepülés. A versben játszom a gondolattal, hogy talán pont az a kis árva virág ihlette meg Sidney Bechet-t is, amely engem uszított versírásra. Antibes egyébként Antipolis volt az ógörög időkben. Nizza volt akkor „a polisz”, aminek Antibes volt az antipolasza. Ez szerintem inkább elővárost jelentett mint (az antiból ítélve) „ellen várost”.

A Cab Drivert itt a Mills fivérek éneklik.

Íme a szöveg:


Cab Driver…

Cab Driver, drive by Mary's place I just wanna chance to see her face Do not stop the meter, let it race Cab Driver, drive by Mary's place Cab Driver, once more round the block Never mind the ticking of the clock I only wish we could have had a talk Cab Driver, once more round the block Cab Driver, once more down the street There's a little place we used to meet That's where I laid my future at her feet Cab Driver, once more down the street Cab Driver, wait here by the door Perhaps I'll hold her in my arms once more Then things will be just like they were before Cab Driver, wait here by the door Cab Driver, better take me home I guess that I was meant to be alone I hope God sends me a love one of my own Cab Driver, better take me home


És itt egy szerény-szintű, kis fordításom:


Taxizás


Mérihez hajtson, taxisom

Mert őt így még talán láthatom

Az óráját járatni hagyom

Mérihez hajtson, taxisom.


Hajtson csak, itt a tömb körül

Taxaméter járhat itt belül

Talán meglát és még megörül

Hajtson csak, itt a tömb körül.


Hajtson csak végig az úton

Azt a helyet megmutathatom

Ahol őt már sosem láthatom

Hajtson csak végig az úton.


Várjon a bejárat előtt

Tán még egyszer ölelhetem őt

És úgy lesz majd tán, mint azelőtt

Várjon a bejárat előtt.


Taxizzon haza énvelem

Hisz magányos lett az életem

De tán jön egy újabb szerelem

Taxizzon haza énvelem.


Taxizzon haza hát velem...

Hajtson hát haza énvelem...


Ezután a két szomorú szám után jöjjön valami lendületes, amivel befejezem a befejezhetetlent. Bródy János (valószínűleg dallam is szöveg is az ő műve) Játszunk most együtt című telivér Rock’n’Rollja, amire istenien lehet dzsájvolni (Jive). Itt Halász Judit adja elő lelkesen.


Na hát akkor búcsúzóul dzsájvoljunk még egyet, ha már ilyen jól belejöttünk: Jánosbogárka csak csillogj, villogj...! (Mills fivérek: Glow Worm).


Elnézést kérek mindazoktól, akik képesek voltak ezt végigolvasni és „lehallgatni”, mert tőlük sok időt raboltam el. Viszont komoly bocsánatot attól az ezer, vagy akár kétezer számtól, daltól, slágertól kérek, amelyek ebben, a józanság parancsának követése miatt, viszonylag hamar befejezett fölsorolásban nem kaptak helyet, pedig semmivel sem érdemelték volna kevésbé meg a bemutatást, vagy legalább a megemlítést, mint a végülis bemutatottak...


Zollikerberg, 2022. I. 14.


***


S végül egy ráadás, kerek tíz évvel ezelőttről.


ÉLTETŐ DALLAMOK

Dallamoktól pezsdül vérem,

dallamokban robbanok,

dallamoknak sodratában

vágyaimra lobbanok.


Dallamokban elmerülve

rímkönnyeket hullatok,

dallamoknak mámorában

dallamokba fulladok.


Dallamoktól ihletődöm,

dallamokat áhítok,

Dallamoktól fölvértezve

minden átkot hárítok.


Dallamokat fogadok be,

dallamokat árulok,

dallamokba csimpaszkodva

száz mocsáron átjutok.


Dallamoknak szárnyaival

fönn az égen szárnyalok,

dallamoktól könnyes szemmel

új színeket láthatok.


Dallamokig, dallamokért

Maratonig elfutok,

dallamoktól, dallam által

csillagokig eljutok.


Dallamoktól áthatódom,

dallamokkal áthatok,

dallamoktól dallamokig

vad mezőkön vágtatok.


Dallamoknak világában

rejtélyeket oldhatok,

dallamoktól, dallamokban

dallamokká olvadok.


Dallamoknak mákonyától

bódulatba bágyadok,

dallamokból nagyritkán a

titkok titka átragyog.


Dallamoknál megpihenve

lélekbéklyót bonthatok,

dallamoknak leple alatt

bárhol, bármit mondhatok.


Dallamokból áradoznak

ismeretlen illatok.

Dallamokra hagyatkozva

örömverset írhatok.


Dallamok zizegnek bennem,

dallamoktól lendülök,

dallamok nélkül csak bénán,

gödör mélyén, lent ülök.


Dallamok titkát keresve

dallamokhoz indulok,

Dallamokon vitorlázva

messzi partokig jutok.


Dallamok palástja alatt

megnyugodva alhatok,

dallamok hullámai közt

megbékélve halhatok.


Dallamoktól, dallamokban

dallamokról álmodom,

dallamoknak hiányában

el is pusztulnék, tudom ...


Gyimóthy Gábor,

Zollikerberg, 2012. VI. 10.


 


Kapcsolódó írásaink:


26 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page