Gyimóthy Gábor: Beszéljünk az UFÓ-król! (3. rész)

Sok UFO megfigyelésnél a legmegdöbbentőbb az UFÓ-k hirtelen elmozdulása és hirtelen „megtorpanása”, és a két pont közötti, elképesztő sebesség, ami a néha megfigyelt cikk-cakk repülésükkor még megdöbbentőbb, mert ott még irányváltoztatásra is szükségük van. „Földi fizika” szemszögéből nézve, nemcsak a sebességek elképesztőek (gondoljunk a levegő föltüzesítő súrlódására, amely sokszoros hangsebesség esetén elkerülhetetlen), hanem az indulási pontnál és a megállási pontnál fellépő gyorsulás vagy lassulás is! Azokat a gyorsulásokat földi, hús-vér lények semmiképpen nem élnék túl, legföljebb csak bogarak. A földi technika szemszögéből nézve meg azok a motorok, vagy mifenék lennének érdekesek, amelyek ezeket a tárgyakat (esetleg járműveket) mozgatják, és persze az energiájuk is, amiből – úgy látszik – pazarolni valójuk is van elég, ha két pont között nem kényelmesen, hanem hirtelen gyorsítva és aztán hirtelen fékezve közlekednek.

De nézzünk egy másik esetet.

Nick Pope, aki a brit védelmi minisztériumban dolgozott 1985 és 2006 között, és ott – többek között – az UFO-ügyeket is intézte, a filmen személyesen számol be egy rendkívül tüzetesen átvizsgált esetről, amely Anglia keleti részén zajlott, Ipswichtől nem messze. Ott az angol légierőnek két, egymáshoz közeli támaszpontja van, közel a keleti parthoz. Az egyik Woodbridge, a másik Bentwaters. Ezen a két támaszponton a hidegháború alatt az Egyesült Államok légiereje állomásozott és – mint később kiderült – atomfegyvereket is tárolt (talán nem mindkettőn, de az egyiken biztos). Nagyon kényes ügy volt, mert egyezmény szögezte le, hogy az amerikaiak nem tartanak atomfegyvert Angliában. Hivatalosan nem is tartottak... A két támaszpont között terül el a Rendlesham Forest nevű erdő, amelynek nevén vált híressé ez az UFO eset.

1980. december 25-én este fölbolydult a Bentwaters támaszpont őrsége, mert az erdőben titokzatos, fehér fénytüneményt láttak. Odaküldték John Burroughs tizedest és Bud Stephens altisztet, hogy nézzenek utána, mi van ott?

Kocsival mennek az erdő széléig, ahonnan látni a fényt. Amikor kiszállnak a kocsiból a levegőt elektrosztatikusan föltöltődöttnek érzik. Visszamennek jelentést tenni. Az ügyeletes tiszt is látott valamit a radaron, de az hamarosan eltűnt. A Támaszpont értesíti az angol rendőrséget arról, hogy az erdőben ismeretlen (azonosítatlan) tárgy vagy jármű tartózkodik. Ne felejtsük, amerikai katonákról van szó, akiknek a támaszponton kívül semmi keresnivalójuk sincs Angliában. Két katonát adtak Burroughs mellé, hogy menjenek földeríteni az ügyet. Autóval mentek, ameddig lehetett. Ott kiszálltak és gyalog mentek a fény felé, amely időnként távolodott, vagy közeledett feléjük. Kiértek egy tisztásra, ahol hirtelen megjelent előttük a fényjelenség, amely majdnem nappali világosságot terjesztett a tisztáson. Hasravágták magukat, de nézték, amint a fény, mintha összehúzódott volna, emelkedni kezdett, egyre sötétebbé vált és egyre magasabbra szállt, majd hirtelen eliramodott Kelet felé.

Másnap reggel a rendőrséggel együtt fölkeresték azt a tisztást és a talajban három benyomódást találtak, mintha azok egyenlőoldalú háromszög sarkait képeznék. Két nappal később Burroughséknak jelentést kell írniuk a látottakról. Peniston törzsőrmester „mechanikusnak tűnő” valaminek írja le, amit látott. December 28-án Charles Halt főhadnagy, a Bentwaters támaszpont parancsnok-helyettese, néhány emberrel elindul este az erdőbe, azzal a céllal, hogy eloszlassa az UFÓ-val kapcsolatos híreszteléseket, amelyeket ő nyílt hülyeségnek tart. Egyenesen afelé a bizonyos tisztás felé indul, ahol Burroughsék látták a tüneményt. Vitt magával egy kazettás magnót, amely az egész „kirándulásuk” alatt felvételre volt állítva. A beszélgetések följegyzése nem csak létezik, hanem a filmen eredetiben hallható. Geiger-számlálót vittek magukkal, amely a tisztáson, de főleg az UFO talplenyomatainál magasabb értékeket mutatott. A tisztást körülvevő fák törzsén pörkölődéseket fedeztek föl. Amíg ott matattak, egyszer csak nagyot kiált a csapat egyik tagja: „Ott a fény!” Ezúttal vöröses, sárgás színűnek látták, és hallani a magnó felvételen, amint az egyik katona azt mondja: „Olyan, mintha megolvadt fém csöpögne le róla”. Elindulnak a fény felé. A geiger-számláló vadul jelez. Közben megpillantanak az erdő fái között egy másik fénypontot is, amely – onnan úgy tűnik – pont az atomfegyver-raktár fölött lebeg, és egy függőleges fénysugarat bocsájt lefelé.

Ezalatt John Burroughs, Adrian Bastinza nevű társával elindul az erdő felé, mert fölötte egy fénypontot lát elrepülni. Találkoznak Halt csapatával, amely már visszafelé tart, de ők csak mennek tovább. Egyszercsak Bastinzát valami a földre nyomja és egy darabig nem hagyja fölállni. A fény majdnem pontosan fölöttük lebeg. Burroughs nézi, és úgy tűnik neki, mintha minden lassított filmben játszódna. Aztán hirtelen eltűnik a fény.

Ám ez az UFO harmadszor is meglátogatja az erdőt. Hosszú lenne fölsorolni és leírni a különböző okiratokat, amelyek ezzel az esettel foglalkoznak (és amelyek hosszú ideig titkosak voltak). Halt főhadnagy jelentést ír róla, és mi sem bizonyítja jobban, hogy az amerikai légierő milyen komolyan vette az ügyet: Charles Gabriel tábornok, a légierő Európában tartózkodó, legmagasabb rangú tisztje az események színhelyére utazott. Egy 1981. február 16-án nyilvánosságra hozott jegyzőkönyv bizonyítja a tábornok ottlétét. Halt részletesen leírt jelentésében az is szerepelt, hogy az UFO leszállásának helyén talajmintákat vettek, továbbá a megpörkölt fatörzsek kérgéből és gyantájából is gyűjtöttek mintákat. Ezek a minták mára már eltűntek. Halt a jelentésében a sokuk által látott jelenséget kerek-perec földön kívülinek írja le.

Richard Dolan UFÓ-kutató szerint itt nem is csak „közönséges” UFÓ-król van szó, hanem olyanokról, amelyek az USÁ-ban és Nagy-Britanniában kimondottan az atomfegyver-raktárak, vagy olyan légi támaszpontok iránt érdeklődnek, amelyeken atombombát hordozó repülőgépek lebzselnek. Ugyanis a fönt leírt nem az egyetlen ilyen eset volt.

Az egyik még, a sok közül... 1975. október 27-én, Loring-nál (USA, Main) az amerikai légierő egyik támaszpontja fölött, este 19 óra 45 perckor ismeretlen (és persze azonosítatlan) valami jelent meg, amely képes volt észrevétlenül kijátszani a repülőtér teljes védelmi rendszerét. Először azt hitték, hogy a repülőtérhez tartozó helikopter. Két óra hosszat lebegett 50 méter magasan a fegyverraktár fölött. Amikor megpróbálták elfogni (lelőni?), eltűnt, de másnap megjelent ugyanott, ugyanabban az időpontban.

De már 1948-ban is úgy tűnt, hogy „valakik” érdeklődnek az amerikai atomfegyver-kutatás iránt. A New Mexikó-i Egyetem csillagásza, Lincoln Lapace (?) zöld gömböt, vagy inkább tűzgolyót figyelt meg, amely nagy sebességgel haladt a Föld fölött, vízszintesen és viszonylag alacsonyan. Kiszámította a sebességét: óránként 30 000 km (!), és kiszámította a pályáját: Los Alamos felé haladt, ahol akkor az amerikaiak legfontosabb atomkutató intézete volt. Meteorit nem lehetett, mert az nem halad alacsonyan és vízszintesen. És becsapódást sem jelentettek sehol. Rakéta vagy repülőgép abban az időben nem létezett, amely ilyen sebességre lett volna képes (a levegőben ma sincs ilyen, mert azonnal folyékonnyá izzana). Több szemtanú látta és a jelentések, leírások teljesen egybehangzottak.

(innen folytatjuk)

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Beszéljünk az UFÓ-król! (3. rész)

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK