top of page

Gyimóthy Gábor: Beszéljünk az UFÓ-król! (6. rész)




Érthető, hogy a hatóságok megpróbáltak mindent titkosítani, elhallgatni, eltussolni, mert nem tudták megmagyarázni a megmagyarázhatatlant (ezt persze ma se tudják), és attól féltek, hogy ha ezt bevallják, pánik törhet ki. Vagy ha ez nem is, de rettenetesen veszítenének tekintélyükből. Ugyanakkor ez az eltussolósdi meglehetősen buta dolog volt, mert ezzel késleltették az UFÓ-k mibenlétének földerítését. Ettől a földerítéstől valószínűleg még nagyon messze vagyunk.

Azonban rém mókásnak tartom azoknak a megmagyarázó „szakembereknek” a föllépését, akik még ma is olyan szilárd meggyőződésben élnek az UFÓ-k nemlétezésével kapcsolatban, mint a középkori „szakemberek”, akik lehetetlennek tartották, hogy a Föld kering a Nap körül. Ezek aztán megmagyarázzák, hogy egy fényes gömb, amely egy közel hangsebességgel repülő gép körül „lánc, lánc, Eszter-lánc” típusú táncot lejt, nem lehet más, mint egy csintalan gömbvillám. Vagy hogy amit Oscar-pilóta közel másfélszeres hangsebességgel nem tud utolérni és amibe beleereszt jónéhány 30 mm átmérőjű gépágyú golyót, az mégiscsak olyan léggömb vot, amit meteorológusok eresztettek föl időjárás kémlelésre, mert a pilótának ott fönt nincs összehasonlítási lehetősége, tehát honnan tudná, mi a tíz méter (az időt kémlelő léggömbök legföljebb 3 m átmérőjűek), és lehet, hogy el sem találta a gömböt (ami persze szétpukkant volna), és különben is, a Su 22-es gépágyújából túl lassan gyünnek ki a golyók, stb., stb., stb...

Tehát UFÓ-k léteznek. Még akkor is, ha a filmekben látott és itt leírt eseményeket mind kitalált történetekként könyvelném el, az a két UFO, amelyeket magam láttam, megmagyarázatlan, Azonosítatlan, sőt, természetes jelenséggel, vagy egy, az akkori (mai!), földi technikával előállítható szerkezettel Azonosíthatatlan Repülő Tárgy volt, vagyis UFO, vagy ART, ha magyarul jobban tetszik. (Franciául OVNI.) És ezzel elérkeztünk arra a pontra, amikor föl kell tennünk a nagyon kellemetlen kérdést, hogy mik az UFÓ-k.

De még mielőtt ezt kérdeznénk – miután a fentieket nem tartom kitalált történeteknek –, azt a kérdést teszem föl, hogy minek tűnnek az UFÓ-k? Nekem olyan járműveknek tűnnek, amelyekbe valakik, valahol mesterséges értelemmel ellátott robotokat ültettek. Akik e robotokat küldték, kíváncsian figyelnek bennünket, sőt, az atomfegyver raktárak iránti, fokozott érdeklődésük még talán arra is enged következtetni, hogy aggódva figyelnek bennünket. De ne bízzuk el magunkat, ha atomháborúra kerülne a sor, azt nem fogják megakadályozni, hiszen lehet, hogy éppen arra a legkíváncsiabbak, hogy mi történik majd azután... A járművekben ülő robotok mesterséges értelme valószínűleg egyoldalú, azaz, számomra annak tűnik. Kíváncsiskodni tudnak (azt szabad nekik), de arra nincsenek képesítve vagy fölhatalmazva, hogy fölvegyék velünk a kapcsolatot.

Mégis, ha most azt a kérdést teszem föl, hogy mik az UFÓ-k, akkor kerek-perec ki kell mondom: nem tudom. És szerintem, bárkinél a Földön, ha föltennénk neki ezt a kérdést, ugyanilyen „kerek lenne a perec”, azaz, éppúgy nem tudná, mint én. Viszont azon érdemes egy kicsit elmélkedni, „eszmét futtatni”, hogy mik nem lehetnek az UFÓ-k. Legalábbis mai, emberi, földi, józan eszünk szerint mik nem lehetnek, mert hiszen a létezésük ellene mond mindannak, amit mi józannak, észszerűnek, elképzelhetőnek látunk.

Két lehetőség látszik „logikusnak”. Az egyik, hogy távoli égitestről idejött értelmes lények járművei. A másik, hogy időgépek a jövőből. Mindkettőt lehetetlennek tartom, de mert e szóval, lehetetlen, nagyon kell vigyázni, meg is magyarázom, hogy miért.

Kezdjük a távolról ideutazott, értelmes idegenekkel, vagy robotjaikkal, ami egyáltalán nem változtat a következőkben fölsorakoztatott képtelenségeken. Valószínű, hogy a földi technikánk még nagyon sokat fog fejlődni, és az is valószínű, hogy idegenek – ha léteznek valahol – már ilyen, nagyon sokat fejlődött technikával rendelkezhetnek. De mi a helyzet a fizikával? Elképzelhető-e, hogy amit ma mi ténynek tekintünk, mint például azt, hogy a fénysebességnél nincs nagyobb sebesség, hogy a fénysebesség elérhetetlen, mert ami elérné, annak a tömege végtelen nagyra nőne, számára megállna az idő múlása, viszont a haladási iránynak megfelelő méretei nullára rövidülnének, tehát kétdimenziós lény lenne belőle (amellett, hogy a tömege végtelen!), mindez túlléphető marhaság? Elképzelhető-e, hogy mindez a fizikai ismereteknek olyan alacsony foka, mint az, amikor azt hitték, hogy az ég csak hatalmas fekete palást, ami mögött fény van, és a csillagok csupán a paláston lévő lukak? Elképzelhető-e, hogy a mai fizikai tudásunk olyan hatalmas lépéssel léphető túl, mint ahogy a középkori, csillagászati tudást a mai ismereteinkkel léptük túl? Szerintem ez csak nagyon nehezen lenne elképzelhető, ami viszont azt jelenti, hogy az idegenek – akármilyen magasfokú technikával rendelkeznek is – a fizika „árnyékát” ők sem tudnák átugrani.

Honnan jönnének? Mondjuk tíz fényév távolságból (ami a világegyetem méreteit tekintve, sőt még a saját Tejútrendszerünk méreteit tekintve is, őrült közeli szomszédság). Egy fényév kilenc és fél bilió kilométer. Tíz fényév – testvérek között is – tízszer annyi, azaz kilencvenötbilió km. Leírom így is: 95 000 000 000 000 km. Most pedig megpróbálom szemléletessé tenni ezt a könnyen kimondható, de elképzelhetetlenül nagy számot. Néhány szem sót szórtam egy kávéskanálba (a közönséges, sószórós sótartómból). Ennek a sónak a szemcse-finomsága körülbelül megegyezik a finom, tengerparti homokéval, tehát nem olyan, mint a durva, építkezésnél használt homok. Különválasztottam annyi sót, amennyi nagyjából egy köbmiliméter térfogatot tenne ki. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek nem kell pontos adatoknak lenniük, mert a szemléltetés akkor is elég jó, ha az nagyságrendben megfelel a számadatnak. Tehát: úgy találtam, hogy húsz szem só vagy homok lenne 1 köbmiliméter térfogatú, akkor 1 köbcenti = 20 000 homokszemmel. 1 köbdeciméter = 20 milió szem homokkal. 1 köbméter = 20 miliárd homokszemmel. 1000 köbméter (azaz egy akkora kocka, amelynek 10 m az élhossza) = 20 bilió homokszemmel. 100 biló homokszem (ami csak kicsit több, mint a 95 bilió) ezek szerint akkora homokoszlopban férne el, amelynek 10 X 10 méter az alapja és 50 méter magas. Elképzelhető, hogy az hány homokszem? Nem, de nem is kell elképzelnünk, hiszen tudjuk: százbilió! Ne próbáljuk elképzelni a távolságot, ami annyi kilométerben, mint ahány homokszem van ebben a nagy, magas bérháznyi térfogatban, mert „megáll az eszünk”. Inkább mondjuk ki könnyedén: tíz fényév. Ennyit a távolságról.

Most nézzük a józanul elképzelhető sebességeket. Jelenlegi, leggyorsabb űrszondáink másodpercenként nem tesznek meg egészen 20 kilométert (Csupán 16-17-et). A Föld a pályáján 30 km-t tesz meg másodpercenként. A Nap a Tejút középpontja körüli pályáján nem egészen 300-at (kb 270-et). 300 km másodpercenként a fénysebesség ezredrésze. Szerintem nagyon nagy technikai csoda lenne, ha egy űrhajóval el lehetne érni ekkora sebességet. Ne felejtsük el (pedig mindig elfelejtjük!!), hogy erre a sebességre nem csak fölgyorsítani kellene az űrhajót, hanem a célbolygónál le is kellene fékezni tudni. Ezzel a sebességgel 10 000 évig lennének az idegenek úton, mire ideérnének. Elképzelhető-e, hogy akkor itt bújócskát játszanának, bohóckodnának velünk, de szóba se állnának? Nem jöhetnének gyorsabban is? Gyakorlatilag jöhetnének (elméletileg nem!), de ha mondjuk fénysebességgel jönnének, még akkor is tíz évig lennének úton, amely idő alatt úgy lennének kitéve a kozmikus sugárzásnak, mint a malac a nyárson a parázs hőjének. Ez a sugárzás nekünk komoly problémát okoz már a néhány hónapos úton is, innen a Marsig. Több méter vastagságú ólomba bugyolálnák az űrhajójukat, ami a tíz évig tartó utazás alatt talán megvédené őket e sugárzástól?

De a sugárzáson kívül van itt valami más is. Miután sok más csillag hasonlít a Napunkra, semmi nem indokolná azt a nézetet, hogy Naprendszerünkre nem hasonlítana ugyanúgy minden bolygórendszer is. „Nálunk” a bolygókon kívül létezik a Kujper öv, aztán az Oort féle „felhőburok”, amelyekben nem csak kisbolygók, törpebolygók, üstökösök, hanem nyilván rengeteg törmelék (meteorit) is kering (nyüzsögve). Máshol ez miért lenne másképp? Hiszen, ha a csillagok azonosak (vagy nagyon hasonlók), akkor a keletkezésük folyamata is azonos kellett legyen. Márpedig, már a másodpercenkénti 300 kilométeres sebesség esetén is végzetes lenne, akár egy mogyoró nagyságú törmelékkel ütközni. Ki állna jót érte, hogy ezt egy tízezer évig tartó úton (vagy akár egy tíz évig tartó úton, hiszen a távolság mindig tíz fényév lenne) el lehet kerülni?

Na jó. De mi van akkor, ha a közelünkben ólálkodik egy bolygó, amelyről nem tudunk, pedig a felszínén – helyesebben sokkal valószínűbb, hogy a felszíne alatt – pezseg az élet és ott nagyon magas fejlettségi fokú civilizáció létezik? Elképzelhető-e az ilyesmi? Szerintem igen. Vannak „árva bolygók” (kell lenniük), amelyek elvesztették szülő csillagrendszerüket. Ma már tudjuk, hogy a saját Naprendszerünkben sem keringtek a bolygók mindig ott, ahol ma keringenek. Ez számítógépes szimulációkkal mutatható ki, és az sem kizárt, hogy a nagybolygók durva tülekedése a mi Naprendszerünkből is kiebrudalt, akár földméretű bolygókat is.

Képzeljük el, hogy egy ilyen – még ki nem ebrudalt – bolygón, magasszintű technikát használó civilizáció létezik, és azon kiszámítják, hogy a bolygójuk ki fog rekesztődni a napjuk közeléből. Nincs a közelükben olyan bolygó, amire „átköltözhetnének” (mint nekünk a Mars). De mert egy ilyen kirekesztés év-százezrekig, vagy akár miliókig eltarthat, ahelyett hogy harcolnának egymás ellen a legmagasabb technikai szintű fegyvereikkel (mint ahogy ez más, tisztességes bolygókon szokás), jóelőre elkezdenek a földfelszín alá költözni. A földszint alatt még nagyon sokáig kellemes meleg van, és mert már régen kezelik a magösszeolvasztás technikáját, dögivel van energiájuk, bárminek az előállítására, élelmiszerekére és oxigén képzésére is, természetesen. Úgy, hogy mire befagynak a felszíni tengereik, már régen a föld alatt élik kedélyes életüket.

Nagyon nagy valószínűséggel van ilyen (ma már nem „árva”) bolygó a saját Naprendszerünkben. Ráadásul annak is nagy a valószínűsége, hogy az nem a mi Naprendszerünk szülötte, hanem „befogott, árva bolygó”. Hogy aztán azon létezik-e egy magasszinten tengődő, technikai civilizáció, annak a valószínűsége – szerintem – rendkívül kicsi, de tegyük föl, hogy létezik.

Ez az égitest (mert Plútókát lefokozták és ma már csak törpebolygó a neve), az egyelőre másképp még nem nevezett, „kilencedik bolygó”. Honnan tudunk róla? Ugyanis még senki sem látta. A Neptúnuszon túli törpebolygók mozgásából és furcsa csoportulásából. Annak, hogy ez a furcsa csoportosulás véletlen lenne, a számítások szerint 0,4 % a valószínűsége. Megfordítva, annak, hogy ezt egy nagy égitest tömegvonzása okozta (okozza!) 99,6 % a valószínűsége. Természetesen kiszámították a törpebolygók adatainak alapján, hogy ez az égitest körülbelül mekkora és milyen messze van a Naptól. A számítások nem lehetnek pontosak, csak hozzávetőlegesek, ezért mindig van alsó és fölső érték. Én nem a középértéket vettem, hanem az alsó értékeket, mert azt szeretném bemutatni, van-e lehetősége annak, hogy onnan járnak ide értelmes lények, velünk „komámasszony, hol az ollót” játszani. Íme: a tömege ötszöröse a földtömegnek, a naptávolsága 300 Csillagászati Egység, azaz háromszázszor olyan messze van a Naptól, mint a Föld (ami 300 X 150 milió km). Ezért a keringési ideje mondjuk, 5500 földi év (nem számítottam ki pontosan). Még azt is kiszámították, hogy a pályasíkja kereken 16 fokkal tér el a Föld pályasíkjától. Pályájának excentricitását is számítgatták (hogy mennyire lapult a pályaelipszise), de azzal most nem kell törődnünk. Vegyük úgy, hogy éppen napközelben van. Hogy ilyen távolságból a legerősebb távcsövekkel sem lehet látni, az természetes, hiszen nem csillag, hanem bolygó, és ezért nincs saját fénye. Onnan nézve a Nap már csak egy nagyobbfajta csillag. Amit én adok a számításokhoz: mondjuk, kétszer akkora az átmérője mint a Földé. Akkor kissebb lenne a sűrűsége („fajsúlya”) a Földénél, és a felületén nem lenne kibírhatatlanul nagy, vagy kicsi a tömegvonzás, illetve persze a gyorsulás. (Ha kétszeres földátmérőnél azonos lenne a sűrűsége a Földével, akkor nyolcszoros földtömege lenne.)

Na akkor nézzük meg, hogy mennyi ideig kellene utazniuk a másodpercenkénti (aránylag még józan) 300 kilométeres sebességgel? Kereken öt évig lennének úton! Elképzelhető-e, hogy akkor itt tényleg nem csinálnának mást, mint bohóckodnának? Elképzelhető-e akkor – feltéve, hogy tényleg távoli, értelmes lények kuksolnak az UFÓ-kban (és nem csak a robotjaik) –, hogy ha megérkeznek ide, szóba se állnak velünk? Szerintem nem!

Erre az okos, UFO szakértőknek két érve van. Az egyik, hogy azért nem, mert az ő technikai (és mindennemű) szintjük, annyival magasabb a mi szintünknél, mint a miénk a hangyákénál. Ez valójábn két okból is magaszintű marhaság. Egyrészt, a hangyák nem technikai civilizáció. Mi pedig azok vagyunk, akármilyen magas szinthez is hasonlítva. Másrészt mi rettenetesen szeretnénk szóbaállni a hangyákkal, ha tudnánk. Kutatjuk az illatanyagok (feromonok) által történő hírközlési rendszereiket, sőt ma már azt is tudjuk, hogy a testrészeiknek különböző bicsaklatásaival hangokat is tudnak adni és például segítségért tudnak „kiabálni”! Ne nézzük az idegeneket hülyegyerekeknek, akik felsőbbrendűségi érzésből kifolyólag szóba se állnak velünk, noha idejöttek minket tanulmányozni. Mert különben mi a fészkes fenét keresnének itt?! Velünk kapcsolatot támasztva ezerszer többet tudhatnának meg rólunk, mint távolról nézegetve. Már ez is rendkívül komoly bizonyítéka annak, hogy az UFÓ-k „tartalma” nem állhat értelmes élőlényekből.

A másik érv, hogy minket úgy akarnak megfigyelni, hogy kicsit sem avatkoznak bele a dolgainkba. Hát, ha néha megmutatkoznak, vagy egyszerűen csak hagyják, hogy meglássuk őket, akkor az már nagyon erős beavatkozás!


(innen folytatjuk)

 

Kapcsolódó írásaink:





128 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page