Gyimóthy Gábor: Kurta versek gyűjteménye

Összegyűjtöttem néhány rövid versemet, gondolván – magamból kiindulva – hogy a rövid versek elolvasása nem fájdalmas. Persze a hosszabb versek elolvasása se fájdalmas valójában, de attól fél az ember (én legalábbis), hogy abba bele kell merülni, és az kiragadja az embert a mai – hajszás – világból, hangulatból. Persze, régen talán éppen ezért olvastak az emberek verseket, és minél hosszabb volt a vers (ha jó volt a költemény), annál jobb volt. De ma nem versolvasó világban élünk. Könyvolvasóban sem.

Kislányom már egészen kis korában tiltakozott ellene, hogy meséket olvassunk fel neki. Ez valahogy benne van a mai levegőben. Csak frissen kitalált történeteket volt hajlandó meghallgatni. Később aztán – ez volt az egyetlen, amit a nevelésében rákényszerítettem – magyarnyelvű könyveket olvastam föl neki, rendszeresen, naponta, mert könyvek nélkül nincs szókincs, és egy külföldön született gyerek jó esetben is csak a családon belül használt néhány szót tanulja meg, és e satnya szókinccsel felnőtt korában szégyell megszólalni az anyanyelvén. Szegény, kézzel lábbal tiltakozott a fölolvasások ellen („Húszéves korodban majd büszke leszel rá, hogy milyen jól tudsz magyarul!” „Apuci, én már most büszke vagyok...”) Általában magyar regényeket olvastunk, de néha sorra került egy-egy híresebb külföldi könyv is, persze fordításban. Ezzel kénytelen vagyok (újra, meg újra) eldicsekedni. Talán már 12 éves volt, amikor Tom Sawyer kalandjait olvastam föl neki. Ott valahol ez a mondat fordult elő: ...a gyerekek cigánykereket vetettek... Mire a kislányom: „Apuci, a cigánykereket nem hányni szokás?” Tényleg! Én észre se vettem a (fárasztó) fölolvasás hevében. Vetni bukfencet szokás... Mellesleg, csak az volt fontos számomra, hogy rendesen megtanuljon magyarul. Saját verseim közül eddig egyetlen egyet sem olvastam föl neki. Maholnap 35 éves. Egyszer talán majd elolvassa valamelyik versemet...

Most a kis unokámon a sor. Hét és fél éves, és nála a fölolvasások elleni tiltakozás a négyzeten jelentkezik... De én dögszívós vagyok.

Talán furcsának tűnik, hogy a nyeszlett kis versek mindegyikénél meghagytam a keltezést is, nem úgy mint a néhány hete megjelent szójátékvers gyűjteményben. Itt is magamból indulok ki, ugyanis engem bosszant, ha verseket olvasok és nem tudom, hogy a verset hol és mikor írták. Pedig a versek alatt a legritkább esetben tüntetik föl a vers születésének körülményei közül legalább ezt a kevéske útmutatást. Jó esetben – nagyon jó és ritka esetben – megtalálni a tartalomjegyzékben ezeket az adatokat. De hát, ki az, aki folyton hátralapoz, minden egyes vers elolvasása után? Tehát, akit érdekel, az itt megtalálja, akit meg nem, azt nem hiszem, hogy zavarná, vagy pláne, bosszantaná ez a kis szőrszálhasogatás.

Mai madár

Varjú szól a varjúhoz, hogy

lebegtesd a szárnyad !

Ha repülünk, dróntávlatból

láthatjuk a tájat…

Zollikerberg, 2019 III. 23.

Corrida de toros (Bikaviadal)

Több nincs benne, csupán egy a jelentése e kis dalnak,

rajongója mikor lennék én a bikaviadalnak ?

Ha úgy lenne – és nem másképp ! – tán elöntene a mámor:

a halálozási arány: egy bika, egy torreádor...

Zollikerberg, 2020 III. 15.

Szélcsend

Megmerevedve szunnyad a pálma.

Révületében szinte csodás.

Nem suhan át rajt’ egyetlenegy kis

Elfeledett szeleket felidéző,

Lusta, szomorkás bólogatás.

Állnak az árnyak s két suta csillag

Döfködi át a sűrű eget.

Ki hiszi most, a szél se mese:

Fellegeket kergethet az égen !

Ki hiszi ma a fergeteget ?

Juan-les Pins, 1981 VIII. 28.

Mondhatná valaki (mondjuk 2038-ban)

Itt állok a Marson, ahol

nincsen semmi zöld.

Viszont két estcsillag csillog:

Vénusz és a Föld...

Zollikerberg, 2022 I. 11.

Gyilkolnám a gyilkos időt (Egy képsorozat függelékeként)

Színészek néznek rám képről:

Fiatalon. – Öregen.

Nagyon hamar szomorúan

lesz belőle elegem.

Mivé rokkantott az idő

sok, egykor gyönyörű nőt !

Szeretném torkon ragadni

és megölni az időt !!

Zollikerberg, 2016 VIII. 1.

A hatást váróknak

Nedves tapló a szikrától

nem lobban.

Száraz kútba hajított kő

nem csobban...

Zollikerberg, 2020 V. 11.

A pohár és a Hold (vannak, akik holdtöltekor nem tudnak aludni)

A poharunk lehet üres,

lehet félig, avagy tele.

Attól függ, hogy mennyit ittunk,

vagy hogy mennyit tettünk bele.

Nem olyan ügy, mint amire

csodálkozván szánkat tátjuk.

Ám a Holdunk mindig teljes,

csak nem mindig teltnek látjuk...

Zollikerberg, 2020 VI. 11.

Figyelmeztető

Ha az ember válogatós

s nem talál olyat, kit keres,

nem is sejti, hogy talán csak

válogatósak közt keres...

Zollikerberg, 2022 VI. 14.

Ímél

Igaz, ma még úgy mint régen,

csomagot hord szét a posta.

Ám a sűrű levélhordást

világhálónk széttaposta...

Zollikerberg, 2020 I. 18.

Jótanács

Ne babusgassad agyon a múltat

– az emléke bármit is jelent –

mert árnyéka túl hosszúra nyúlhat

s élvezni nem tudod a jelent.

Zollikerberg, 2020 III. 17.

Kozmikus tény

Naplemente, napfölkelte,

holdlemente, holdfölkelte...

A Földünkön könnyen látszik

mindkettőnél, hogy fölkelt-e ?

Forgásainkat az idő

olyan irányba terelte,

hogy a Holdon napkelte van,

de soha sincs földfölkelte.

Zollikerberg, 2019 I. 10.

Politika, 2020

Sajnos az egy főre eső

hazaárulóknak száma

nagyon nagy Magyarországon !

Tisztán látható ez máma.

Zollikerberg, 2020 I. 20.

Recikló

Ha nem használsz mindent újra,

hanyatlik a társadalom.

Hulladék-hegy jobbra, balra,

s ragaszkodó társad a lom !

Zollikerberg, 2020 I. 18

Tanács

Ne vessétek ki a rosszat,

testvére a jónak,

hisz nélküle azt se tudnánk,

mi mondható jónak.

Nevessétek ki a halált

addig, amíg éltek.

Búsulni miatta kínos,

s időtrabló vétek.

Zollikerberg, 2020 II. 5.

A szonett

Rímhalasztott, ütemszegett,

mesterkélt és kényszeredett.

Kalodába zárt lendület.

Műköltemény ! Ez a szonett.

Zollikerberg, 2006 III. 20.

Tanács és ellentanács

Próbáld meg az életedet

nem komolyan venni.

Ideiglenessége tény,

nem segít rajt’ semmi...

Vedd komolyan az életet;

több éltet nem kaphatsz,

s nem mindegy, hogy holtad után

milyen nyomokat hagysz...

Zollikerberg, 2022 VII. 4.

Ájulás (86 évesen)

Eszméletemet vesztettem

kinn az utcán, négy hete.

Igaz, aztán megtaláltam,

tán öt perc sem telett bele.

Szerencsém volt, mert e korban

a szív már csak ténfereg

és elvesztett eszméletét

nem mindenki leli meg...

Zollikerberg, 2022 VII. 26.

Egyenlőtlen vénülés

Megöregedett az arcom,

megöregedett a szemem,

megöregedett a bőröm,

megöregedett a kezem.

Az izmaim lagymatagok

és centikkel kisebb vagyok.

Már csak a terveim nagyok,

s a vágyaim fiatalok …

Zollikerberg, 2004 XII. 18.

Ez ilyen egyszerű ?

Hosszú élet titka ?

Csekélység csupán:

Vidáman éldegélj

s ne halj meg korán !

Hägglingen, 2012 IX. 10.

Életelv

Mindent meg tudok csinálni,

amit akarok !

(S vigyázok, hogy ne akarjam,

amit nem tudok.)

Hägglingen, 2013 II. 18.

Ha biztos vagy benne, se tedd !

Aki világvéget hirdet,

bizony szánalmasan gügye,

mert a bevált jóslat után,

nem mondhatja, hogy: Na ugye ?!

Hogyha pedig nem jön be a

koromsötét prófécia,

ő lesz a földkerekségnek

a leglesajnáltabb fia ...

Zollikerberg, 2010 XI. 21.

Jön a tél

Nincs levél a fákon,

nincs levél megint.

Tél elé néz, aki

Előre tekint.

De ki néz előre,

látni, hogy mi készül ?

Jön az magától is,

tekintgetés nélkül …

Zollikerberg, 2005 XI. 10.

Káröröm előleg

Ha a krematóriumot

– mint marék por – otthagyom,

örök herpeszvírusaim

is ott égtek el nagyon ...

Zollikerberg, 2022 II. 19.

Kérdősóhaj a XXI. század elején

Hogy akartok ti Kínával

bármiben is versenyezni,

ha nálunk az iskolában

nem szabad pofont lekenni ?!

Zollikerberg, 2010. XII. 8.

Még egy kis Mars-vers

Hogyha naplemente után

büszkén, két estcsillag ragyog,

akkor tudom, hogy bandzsítok,

vagy pedig a Marson vagyok…

Zollikerberg, 2022 I. 12.

Szomorú tény

Halandók vagyunk e Földön,

és mondani nem szeretem,

sajnos sokkal halékonyabb

nálunknál is a szerelem …

Zollikerberg, 2016 IX. 10.

Szürkületi hangulat

Elharapódzik az esti homály,

De az ég nyugaton csupa tűz.

Kis denevér röpül itt szaporán –

Puha szárny, ami árnyakat űz.

Fűszeres illatot árul a lég,

Mialatt melegen megölel.

Kósza kalandot ígér a sötét,

S a tücsök dalokat ciripel…

Aix-en-Provence, 1982 IX. 18.

Tükörfordítás

Szép dolog, ha jól sikerül

– ez nem is vitás –

és messze vidéken híres

a tükörfordítás.

Ám, akit a ráncos képe

már nap mint nap letör,

annak is hasznos lehet a

megfordított tükör...

Zollikerberg, 2020 VII. 28.

Túl a közmondáson (A legerősebb szabály)

Erősíti a szabályt

– mondják – a kivétel.

Lehet, hogy igazuk van

s nem hamis e tétel.

Ámde szabályt, mely alól

nincs kivétel egy se,

azt az ember – kérdem én –

minek erősítse ?

Zollikerberg, 2018 X. 11.

Utálom a szonettet

Szép gondolat egy szonettben

nekem külön fájdalom,

mert keresztre feszül benne

a költői tartalom.

Zollikerberg, 2018 XI. 2.

Visszaemlékezés 1988-ra

A mai iramot

nem egykönnyű bírni.

Meghalt valakim és

nem értem rá sírni …!

Zollikerberg, 2005 IX. 17.

A fejlődés útjai

Az ember az értelmével

kozmikus léptékben halad.

Testileg és ösztönileg

továbbra is állat marad.

Hägglingen, 2009 V. 4.

Afganisztán

Mint retteghet az a vallás,

hogy ő kerül dobra,

amelyet már megfélemlít

egy más vallás szobra ?!

Hägglingen, 2001 III. 13.

Címtelen (VI)

Emberek és kultúrák és

birodalmak válnak porrá.

Mikor hal meg a középkor,

s hullik végre örök por rá ?

Hägglingen, 2009 XI. 23.

Címtelen (VII)

Iránya van, ámde célja ?

Mért lenne a szélnek ?

Az élet is kuncog csak, ha

céljáról beszélnek.

Zollikerberg, 2010 IX. 19.

Címtelen (VIII)

Két kezed munkája

az, ami megáld.

Ne várj a csodára,

tervezd és csináld !

Zollikerberg, 2010 IX. 19.

Címtelen (X)

Mondhatom, hogy a haláltól

– bár közeleg – nem félek.

Csak attól, hogy utána már

egyáltalán nem élek ...

Zollikerberg, 2017 IX. 21.

A sötét tünemény

Ha fekete macskát látok

s jól látom, hogy az nem más,

ha előttem átvonul a

koromszínű látomás,

s a lény kecses méltósága

úgy hat rám, mint a varázs,

élvezem a látványt is és,

hogy nem vagyok babonás...

Zollikerberg, 2008 VII. 2.

Csalóka fény

Az égbolt ma olyan kék volt,

azt hittem, hogy nem igaz.

(És nehéz volt hinni: egyszer

nélkülem jön a tavasz ...)

Hägglingen, 2005 III. 16.

A fekete luk születése

Ha az óriás csillagnak

önfűtése már hanyag,

úrrá lesz a tömegvonzás

s összeomlik az anyag.

Nincsen többé ellennyomás,

semmi erő, semmi gát !

Kígyó, mely farkába harap

s aztán lenyeli magát ...

Firenze, 1984 X. 18.

A legjobb korban lévő nő sóhaja

Ez a fiú átnéz rajtam.

Tekintete rémít !

Én őbenne férfit látok,

ő énbennem nénit ...

Zollikerberg, 2002 IV. 10.

Amit a közmondás elhallgat

Ami késik az nem múlik ?

Ne bízd el magad !

Sokminden – ami nem múlik –

végleg elmarad ...

Hägglingen, 2000 IX. 28.

Csoda, amely nem csoda

Miért pont olyan a világ,

hogy a létünk lehető ?

Mert a másmilyenben ez a

Kérdés föl sem tehető ..!

Hägglingen, 2000 V. 30.

Életelv

Az orromban nincs karika,

a bőrömön nincs tetova,

az ujjamon nincsen gyűrű

és a fülemen nincs szegecs.

Ez csupa önmegcsonkítás,

melyhez a testünk túl nemes !

Zollikerberg, 2021 IX. 5.

Életművész jelmondata

Nem hiszem, hogy rosszat jelent,

hogyha élvezem a jelent.

Hägglingen, 2011 IX. 7.

Életnézet (I)

Az életet szívre venni

sohasem helyes,

hisz az egész mindössze csak

ideiglenes ...

Zollikerberg, 2000 III. 4.

Érdemes elhíresülni ?

Híres lettél ? Szobor leszel ...

Megsúgom neked a titkot:

Nem tudod majd lepucolni

fejedről a galambpiszkot !

Budapest, 2010 VIII. 8.

„Gondolkozom, tehát vagyok”

Hisz ezt – gondolkodás nélkül –

tisztán látja minden gyerek !

Szerintem ezügyben inkább

a lényeges szavak ezek:

vagyok, gondolkozom s ezért

belátom, hogy majd nem leszek !

Keszthely, 2004 VII. 25.

Így állunk a mazsolával

Minden mazsolás kalácsnak

a java a mazsola.

Ám kalács – csak mazsolából –

mégsem készülhet soha ...

Zürich, 1984 II. 12.

Meglátszik a korom (mint kéményen korom)

Ránézek egy lányra,

majdhogy rám nem ásít.

Én nőt látok benne,

ő énbennem bácsit ...

Zollikerberg, 2000 X. 28.

Nagy igazság

Talán mondanom sem kell, hogy

megjárhatja kegyetlenül,

aki öngyújtóval játszik,

mikor benzintócsában ül...

Zollikerberg, 2020 IV. 25.

Nem lehetne emberibben örülni ?

Megnyerte a biciklista a kerékpár versenyét. És aztán arra használja a maradék erejét, Hogy pezsgős üveget zötyköl s abból fröcsköl fenemód ! A csimpánz – mert hogy rokonunk – szégyenébe belehótt...

Zollikerberg, 2020 IV. 21.

Próba, szerencse !

Nem beszél a papagájom,

ő csak hallgat, mint a sír.

Tolla van, de papírja nincs.

Adok neki, hátha ír ...

Zollikerberg, 1999 XII. 6.

Születésnapi vers (Zürich, 2008 V. 27.)

Minden akác virágdíszben áll most,

az illatuk bódítja a várost.

Szédülnek a kipuffogó gázok.

Szélvédőmről holt szirmokat rázok.

A meleget köszönöm a főnnek...

A pókok is nyári álmot szőnek.

Tagadhatatlan

GONDOLKOZOM, TEHÁT VAGYOK.

„Ó, a bölcsek milyen nagyok !”

Szólt a jéghegy: „S amíg fagyok,

nem gondolkozom, de vagyok.”

Zollikerberg, 2019 V. 15.

Trópusokon – a képernyőn

Tévé filmet nézegetek,

amit látok: Paradicsom !

Órákig elnézegetem,

szememet le alig hunyom.

Odamenni ? – Kényelmetlen !

És árban is szép, kis vagyon.

S ahol járnék, ha ott lennék,

szúnyognak is Paradicsom...

Zollikerberg, 2020 IV. 21.

Untatgató

Unalmasat álmodtam.

Fölébresztettem magam.

A hajnal még nem hasadt,

sehol nem volt pirkadat.

Kicsit borús volt az ég,

gondoltam, hogy alszom még.

Éj még bőven juttathat

izgalmasabb álmokat.

Azonban már nem jött más,

mint néhány, bús ásítás.

(Vers lettem, mely unalmas.

Sajnálom, ki elolvas...)

Zollikerberg, 2020 V. 5.

Látásunk romlik, belátásunk élesedik

Mennyi határ ! Mennyi korlát,

amit gyakran csak a kor lát !

Zollikerberg, 1999 VIII. 25.

A függőágy

Ez, a ronda múlton rágcsál, Az, a vad jövőtől fél, Amaz meg a mába botlik ! Nincs köztetek, aki él ? Függőágyam kifeszítem A jövő s a múlt között, S nem törődöm a világgal – Szóljatok, ha eltörött... Píza, 1985 IX. 12.

Jön az ősz

Eltettem a rövidujjú ingeket.

Kívül már az aranyló ősz integet.

Vajon lesz-e jövőre még egy nyaram,

hogy ily lenge ingekben lássam magam ?

Hogy jő az ősz, természetes – nem bánom –

csak a nyárnak elmúlását sajnálom...

Zollikerberg, 2020 X. 10.

Megelégedettség

Noha egyre inkább vesztek az iramból,

mert az időmúlás engem is lerombol,

nem kívánkozom ki nagyapa-koromból.

S a cicám esténként álomba-dorombol ..

Zollikerberg, 2011 I. 14.

Nyári este

Nyugszik a Nap,

Behúzza sugarát.

Süpped a csönd,

Ki tudja, hány karát ?

Ébred az est,

Szétküldi bogarát.

És a vágy túltölti

Csordultán poharát.

Bagno di Romagna, 1984 VIII. 18.

„Örök szerelem”

Majd-minden ezen a Földön

a szerelem körül pörög,

mely minél beteljesültebb,

annál kevésbé lesz örök.

Mondjuk így – s itt helyeselnek

e téren tapasztalt körök – ,

akkor, hogyha reménytelen,

évekig is lehet örök ...

Hägglingen, 2000. I. 18.

Örömhír

A somvirág igen szerény,

mégis nagyon szépen beszél.

Azt mondja, hogy bár még itt van,

de már majdnem elmúlt a tél.

Zollikerberg, 2022 III. 12.

Szerelem

Mit mondjak a szerelemről

– mely ellen nincs szer, elem –

ha e szókat akadozva

suta verssé szerelem ?

Világ legnagyobb hatalma:

hatványozott szeretet,

amelyet születnivágyó

gyermek varázs-szere tett !

Zollikerberg, 2009 VI. 27.

Tanmese a szerelemről

Jól figyelj, mert az orrodra

örök igazságot kötök:

szerelem, ha reménytelen,

akkor lehet kicsit örök...

Zollikerberg, 2022 VI. 30.

86 évesen

Nem zavar, hogy elpusztulok;

itt az ideje.

Nem lehet örökké élni;

eszi a fene !

De addig, míg meg nem halok,

éltet a sok emlék.

(Bár ettől úgy érzem magam,

mintha öreg lennék...)

Zollikerberg, 2022 V. 12.

A bökkenő

Szeretném, ha szeretnének

– Nem nehéz követni? –

Olyanok, akiket én is

szeretnék szeretni...

Cannes, 1985 IX. 30

A stílus

Táncolóra azt mondják, hogy

táncot lejt, vagy rop.

Művész, kinek stílusa van,

önmagától lop.

Zollikerberg, 2007 V. 20.

Az eszköz befolyása

Az író a ceruzáját

irónnak nevezte.

Irónikus műveire

e szerszám vezette ...

Hägglingen, 2009 VIII. 13.

Bár így lenne !

Ikszip Szilon írt egy regényt.

Nem tartották rossznak.

Ám a könyvből itt-ott szavak,

sorok hiányoztak.

E részeket az olvasók

hiába keresték,

eltűntek ! – Mert van ám, amit

nem tűr nyomdafesték …

Zollikerberg, 2008. IX. 25.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Kurta versek gyűjteménye

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK