Gyimóthy Gábor: Színes vers III. (Nesze neked többesszám!)
Ahol többesszámhoz nyúlunk,
eláraszt a kivétel!
Nézzük meg, hogy mi történik
néhány szóban az é-kkel?
Vegyünk kétszótagúakat,
ahol az é e-t követ,
s nézzük meg, hogy mi az, amit
a többesszám elkövet.
Személy, veszély, segély, szegély:
személyek és veszélyek.
s nem különben, szabály szerint:
segélyek és szegélyek.
Na de aztán: kenyér, tenyér,
szekér, egér mit művel?
A második szótag é-je
kicserélődik e-vel!
Kenyerek és tenyerek és
szekerek és egerek.
S a sorozat nem áll itt meg,
jóval tovább mehetek:
verebek és cserepek és
fenekek és szemetek,
s noha tán nem az utolsó,
álljon itt még: tehenek.
Ellenpélda? – Kérem szépen:
vezér, pecér és fenyér,
ne zavarjon, hogy melléknév,
legyen itt még a fehér.
Vezérek és pecérek és
fenyérek és fehérek.
(Nem sorolok föl még húszat,
ezzel itt most beérek.)*
Egyet külön kiemelek,
ím a kerék-kerekek,
egybehangzik a derékkal,
amely nem lesz derekek!
Kivételek kivétele,
lesz belőle: derekak!!
s derékek, hogyha melléknév...
Itt tátognak a halak!
*(Ha valakit érdekel még
kétszótagúak sora,
amelyekben é e-t követ,
miért lennék tétova?
Szabályos a többesszámuk,
s van belőlük két tucat,
nem árt, ha az ember néha
rendhagyótlant is mutat:
ebéd, fedém, szekrény, repkény,
pecsét, festék és betét,
erkély, kellék, termény, termék,
mellény, szelvény és letét.
Edény, erény, lepény, festmény,
cserkész, cseléd és legény, ,
emlék, kemény, szegény, szerény
s – tán utolsó – a remény.
Rendhagyó és rendhagyótlan,
az arányuk mekkora?
Tíz a harminchoz, úgy látom,
rosszallásunk nem csoda.)
Figyeljük meg, többesszámban,
hogy’ viselkedik a szó,
hogyha benne nem magas, de
mély lesz a magánhangzó.
Határ, batár, tatár, csatár,
továbbá tanár, bazár
nem rendhagyók, nem úgy, mint az
agár, madár és szamár.
Határok és batárok és
tatárok és csatárok,
s a szabályos sorba állnak
tanárok és bazárok.
Ezzel szemben agarak és
madarak és szamarak.
Á-betűiket itt sorban
elvesztették e szavak!
Ugyanígy lesz a darázsból
az „á-vesztett” darazsak,
s hasonlóan, a parázsnak
többesszáma: parazsak.
Ezzel szemben a varázsból
sosem lesznek varazsak!
S bár idegen, de garázsból
sem válhatnak garazsak.
Boglár, foglár, bojtár, kontár,
dohány, tokány és a gyopár.
Rendhagyó a: kosár, mocsár,
mozsár, bogár és pohár!
Boglárok és foglárok és
bojtárok és kontárok,
dohányok és tokányok és
legvégül a gyopárok.
Majd rendhagyó barátaink:
kosarak és mocsarak,
mozsarak és nem kevésbé:
bogarak és poharak.
Persze, itt még nincsen vége,
folytatódna, mondhatom,
ám e néhány példa elég,
innen már nem folytatom.
Szegény idegen barátom,
te, ki magyarul tanulsz,
ezután a tárgyesettel
vajon hogyan boldogulsz?
Ne hidd, hogy e célból csupán
helyettesíted a k-t,
és aztán nyugodt lélekkel
töltheted az éjszakát.
Egyet megmutatok neked,
és aztán befejezem,
s meg se nézem, hogy mi lehet
még ezen a lemezen!
Álljon itt a vas, a has, a
sas és a kas példának,
nézzük meg, hogy e kis szavak
mily tréfákat csinálnak.
Többesszámban vasból vasak,
hasból hasak alakul,
ám a sasból sasok lesznek,
kasból kasok – konokul!
Tárgyesetben vasból vasat,
hasból hasat képezhetsz,
ám a sas és kas szavaknál
csak sast és kast dédelgetsz!!
Sajnálom én mindazt, aki
tanulgatna magyarul,
jobb, ha ilyesmit az ember
csak anyanyelvként tanul!!!
Zollikerberg, 2022 IX. 15.
Kapcsolódó írásaink:
