top of page

Gyimóthy Gábor: A balkáni gerle – Egy kis természettudomány és egy vers



Gyerekkorom óta tudom, hogy ez a madár nem régóta él Magyarországon. Apukám lőtt egyet, amikor talán hatéves voltam (azaz annak most már több mint nyolcvan éve). A konyhán megsütötték és én jóízűen megettem. Csak később tűnt föl nekem e madár villámgyors térhódítása, amikor különböző madaras könyveimet tanulmányoztam. Az egyik könyvemben, amelynek angolnyelvű eredetijét 1954-ben adták ki, már egész Nagybritánia (ha valakinek így jobban tetszik: Nagy-Britannia) és egy egész kis része Írországnak is fekete, azaz a balkáni gerle által meghódított területként van feltüntetve. Viszont Franciaország dél-keleti része még fehér. A feketét a fehértől elválasztó vonal nyíl egyenes. Mintha csak az olasz „csizma” közepén, hosszában meghúzott egyenest folytatnánk Franciaország atlanti partjáig. Azért vettem elő a könyvet, mert 1981-ben, a francia Riviárán láttam balkáni gerlét, és úgy tudtam, hogy ott hivatalosan nem szabadna lennie. Persze a balkáni gerle „villámháborújának” semmiség volt azt a területet is elfoglalnia a könyv kiadásától számított negyed évszázad alatt. Most megnéztem, hogy mit tud a Wikipédia a balkáni gerléről. Íme, ide is másoltam:


A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétől Törökországon keresztül Indiáig költött (bizonyos nyelvekben, mint a szlovén nyelvben turška grlicá-nak, azaz török gerlének szokás emiatt nevezni). A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték először Magyarországon, azóta már Angliába is betelepedett. Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták már Feröeren is. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé terjeszti fészkelő területét. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérte Kína és Dél-Korea területét is. Ezen kívül betelepítették Japánba is. A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették az Egyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek a Bahama-szigeteken és a Kajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosították Guadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környező szigetre, így Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis szigetére is.


Azt nem tudtam, hogy több helyre szándékosan telepítették be. Vajon miért? Itt Svájcban – ahol írom ezt a szöveget – kevés van belőlük, mert lelődözik a szerencsétleneket. Nem azért, hogy megegyék, hanem mert fölháborítónak tartják a kora reggeli, erőszakosan hangos búgását. Ma, amikor kisunokámért mentem az iskoláig, két, egymástól távoli helyen hallottam búgni balkáni gerlét, és mert ez itt, mint mondom, ritkaság, jutott eszembe, hogy írjak néhány sort erről a (nekem kedves) madárról, melynek egyébként németül törökgalamb a neve: Türkentaube.


Zollikerberg, 2023 IV. 12.


És további szórakoztatásképpen egy régebbi versem, amelyet e madár nevetségesen egyszerű, fészeképítési módjáról írtam (s amely már egyszer itt, a Szilaj Csikón is megjelent az állatok értelmével foglalkozó írásommal összefüggésben):


A gerle és a szarka

Gyerekkoromban hallottam

e szemléltető mesét.

Elmondom hát, hadd terjedjen

mindenfelé – szerteszét.


A mesének életkora

nyolcvan éves is lehet,

hozzánk a balkáni gerle

Akkortájban jöhetett.


Szarkához ment el a galamb,

mert egy kicsit buta volt;

fészeképítési módszert

a szarkánál tudakolt.


Ide figyelj – szólt a szarka –

a lényeg: ne lustálkodj !

Az első a helykeresés...

Szólt a gerle: Túúdom, hogy’.


Aztán ágakat válassz ki,

mindegyiknél gondolkodj !

A galamb csak bólogatott:

Túúdom, hogy’. Azt túúdom hogy’.


Aztán beilleszted őket...

Túúdom, hogy’. Azt túúdom, hogy’.

Ne búgj annyit – szólt a szarka –

a türelmem egyre fogy !


Belülről most kenj föl sarat...

Túúdom, hogy’. Azt túúdom, hogy’.

Hát ha tudod, akkor csináld,

és innen most takarodj !


Mesénknek most vége lenne,

mégsem hagyhatjuk itt el,

mert hogy ebben mi is a vicc,

ahhoz ezt – azt, tudni kell.


A szarka tapasztalt madár

s Afrikából származik,

hol oly sok a ragadozó,

mely madárról álmodik.


Hogy fiókák nevelése

ne legyen hiú remény,

ott nem elég ily madárnak

fészekként a nyílt „edény”.


Ezért aztán megtanulta

– tőle el nem vehetik –

a párjával épít fészket,

néha bizony hetekig.


És a fészek gömb alakú;

a bejárat csak kis luk.

Ragadozót megtépáznak,

hogyha abba fejet dug.


A gerlének ehhez képest,

fészke röhej és kacaj:

egy ágvillán néhány kuszán

összetűzdelt szálka-gally.


És a gallyak közti hézag

mindegyike óriás.

Éppen csak, hogy nem pottyan át

rajta a galambtojás !


Így a történet érthetőbb,

s ott, hol galambbúgás dúl,

fészketrakni a vadgalamb

tán épp szarkától tanul.


S a tanulság? – Elmondom én

(a gerle csak bólogat):

E vidéken szarka épít

fölöslegesen sokat...


Hägglingen, 2000 I. 18.


 

Kapcsolódó írásaink:

91 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page