Gyimóthy Gábor: A balkáni gerle – Egy kis természettudomány és egy vers
Gyerekkorom óta tudom, hogy ez a madár nem régóta él Magyarországon. Apukám lőtt egyet, amikor talán hatéves voltam (azaz annak most már több mint nyolcvan éve). A konyhán megsütötték és én jóízűen megettem. Csak később tűnt föl nekem e madár villámgyors térhódítása, amikor különböző madaras könyveimet tanulmányoztam. Az egyik könyvemben, amelynek angolnyelvű eredetijét 1954-ben adták ki, már egész Nagybritánia (ha valakinek így jobban tetszik: Nagy-Britannia) és egy egész kis része Írországnak is fekete, azaz a balkáni gerle által meghódított területként van feltüntetve. Viszont Franciaország dél-keleti része még fehér. A feketét a fehértől elválasztó vonal nyíl egyenes. Mintha csak az olasz „csizma” közepén, hosszában meghúzott egyenest folytatnánk Franciaország atlanti partjáig. Azért vettem elő a könyvet, mert 1981-ben, a francia Riviárán láttam balkáni gerlét, és úgy tudtam, hogy ott hivatalosan nem szabadna lennie. Persze a balkáni gerle „villámháborújának” semmiség volt azt a területet is elfoglalnia a könyv kiadásától számított negyed évszázad alatt. Most megnéztem, hogy mit tud a Wikipédia a balkáni gerléről. Íme, ide is másoltam:
A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétől Törökországon keresztül Indiáig költött (bizonyos nyelvekben, mint a szlovén nyelvben turška grlicá-nak, azaz török gerlének szokás emiatt nevezni). A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték először Magyarországon, azóta már Angliába is betelepedett. Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták már Feröeren is. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé terjeszti fészkelő területét. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérte Kína és Dél-Korea területét is. Ezen kívül betelepítették Japánba is. A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették az Egyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek a Bahama-szigeteken és a Kajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosították Guadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környező szigetre, így Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis szigetére is.
Azt nem tudtam, hogy több helyre szándékosan telepítették be. Vajon miért? Itt Svájcban – ahol írom ezt a szöveget – kevés van belőlük, mert lelődözik a szerencsétleneket. Nem azért, hogy megegyék, hanem mert fölháborítónak tartják a kora reggeli, erőszakosan hangos búgását. Ma, amikor kisunokámért mentem az iskoláig, két, egymástól távoli helyen hallottam búgni balkáni gerlét, és mert ez itt, mint mondom, ritkaság, jutott eszembe, hogy írjak néhány sort erről a (nekem kedves) madárról, melynek egyébként németül törökgalamb a neve: Türkentaube.
Zollikerberg, 2023 IV. 12.
És további szórakoztatásképpen egy régebbi versem, amelyet e madár nevetségesen egyszerű, fészeképítési módjáról írtam (s amely már egyszer itt, a Szilaj Csikón is megjelent az állatok értelmével foglalkozó írásommal összefüggésben):
A gerle és a szarkaGyerekkoromban hallottam
e szemléltető mesét.
Elmondom hát, hadd terjedjen
mindenfelé – szerteszét.
A mesének életkora
nyolcvan éves is lehet,
hozzánk a balkáni gerle
Akkortájban jöhetett.
Szarkához ment el a galamb,
mert egy kicsit buta volt;
fészeképítési módszert
a szarkánál tudakolt.
Ide figyelj – szólt a szarka –
a lényeg: ne lustálkodj !
Az első a helykeresés...
Szólt a gerle: Túúdom, hogy’.
Aztán ágakat válassz ki,
mindegyiknél gondolkodj !
A galamb csak bólogatott:
Túúdom, hogy’. Azt túúdom hogy’.
Aztán beilleszted őket...
Túúdom, hogy’. Azt túúdom, hogy’.
Ne búgj annyit – szólt a szarka –
a türelmem egyre fogy !
Belülről most kenj föl sarat...
Túúdom, hogy’. Azt túúdom, hogy’.
Hát ha tudod, akkor csináld,
és innen most takarodj !
Mesénknek most vége lenne,
mégsem hagyhatjuk itt el,
mert hogy ebben mi is a vicc,
ahhoz ezt – azt, tudni kell.
A szarka tapasztalt madár
s Afrikából származik,
hol oly sok a ragadozó,
mely madárról álmodik.
Hogy fiókák nevelése
ne legyen hiú remény,
ott nem elég ily madárnak
fészekként a nyílt „edény”.
Ezért aztán megtanulta
– tőle el nem vehetik –
a párjával épít fészket,
néha bizony hetekig.
És a fészek gömb alakú;
a bejárat csak kis luk.
Ragadozót megtépáznak,
hogyha abba fejet dug.
A gerlének ehhez képest,
fészke röhej és kacaj:
egy ágvillán néhány kuszán
összetűzdelt szálka-gally.
És a gallyak közti hézag
mindegyike óriás.
Éppen csak, hogy nem pottyan át
rajta a galambtojás !
Így a történet érthetőbb,
s ott, hol galambbúgás dúl,
fészketrakni a vadgalamb
tán épp szarkától tanul.
S a tanulság? – Elmondom én
(a gerle csak bólogat):
E vidéken szarka épít
fölöslegesen sokat...
Hägglingen, 2000 I. 18.
Kapcsolódó írásaink:
Augusztus húsz és huszadika, az UFÓ-s sorozat és a magyar helyesírás – Gyimóthy Gábor és a Szerk.
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Gyimóthy Gábor: Féltsük-e a nyelvet? Egy hajdani nem közölt válaszom...
Gyimóthy Gábor: Baracknyílás. Úgy tűnik, hogy szereztem egy magyar nótát
Gyimóthy Gábor: Csillagok, bolygók, élőlények. II. (Tények, valószínűségek, marhaságok)
Gyimóthy Gábor: „Azt gondolom, hogy...” – Soron kívüli nyelvdorgáló
Gyimóthy Gábor: Háború – avagy adalék az ember természetrajzához
Gyimóthy Gábor: Színes vers I. (avagy az „egyszerű” magyar többesszám)
Gyimóthy Gábor: Színes vers II. (Mese az „egyszerű”, magyar többesszámról 80 rendhagyó szóval)
Neo-geocentrizmus (Gyimóthy Gábor költeménye a Föld és a Hold különlegességéről)
Comments