top of page

Gyimóthy Gábor: ÚTSZÉLI VIRÁGOK (május 11.-én)

szilajcsiko
2023. máj. 12.














ÚTSZÉLI VIRÁGOK (május 11.-én)

Kisunokámért sétálok;

messze van az iskola.

Teszem ameddig csak bírom,

s amíg tart a kiskora.


Az út szélén giz-gaz, növény,

s a ritkán nyírt gyepeken

tanulgatni, mi, micsoda,

évek óta szeretem.


A mocsári gólyahír bár

már csaknem elvirágzott,

ám egy kis tavacska partján

tartogat még virágot.


A kakukktorma is eltűnt,

s hol van már a kankalín?

Az út szélét s a mezőt még

uralja a sárga szín.


Ámde ez már nem a pitypang,

közben az is magba ment.

Boglárkáknak népes hada

sárgítja most a jelent.


Tavaszonként megtanulok

tán tucat virágnevet,

aztán szépen elfelejtem,

ha nem is mindegyiket.


Persze nem a hóvirágot,

ibolyát, vagy tőzikét,

hanem az indás in-füvet,

vagy az odvas keltikét.


Az östörüs veronikát,

a mezei csorbókát,

avagy az aranyos pimpót,

vagy a réti imolát.


E neveket elfelejtem,

szinte hónapok alatt;

amit gyerekként tanultam

sokkal inkább megmaradt.


(Jövő tavasszal – ha élek –

majd újra megtanulom,

s ha nem élek, kit zavarna,

ha mindezt már nem tudom...?)


Unokámat tanítgatom,

mert városiasodunk;

vadvirágot maholnap már

csak filmeken láthatunk.


Most nyílik a gyöngyvirág, a

harangláb, a szamóca,

medvehagyma is büdöslik,

már jónéhány nap óta.


A gyönyörű, kék nefelejcs,

a sárga árvacsalán,

s vérehulló fecskefű is

virul egy ház oldalán.


Az örökzöld meténg már rég

nyitja kék virágait,

sok zöld levél közt bújtatja

Naptól féltett szirmait.


Vitéz bükkönyre bukkantam,

igaz, e név új nekem,

de a virágot – mint gyakran –

már régóta ismerem.


Növény-meghatározókból

nem hiányzik a humor,

könyvben büdös, de a Wikin:

„nehézszagú” gólyaorr.


Boglárkák közt, itt-ott, egy-egy,

büszke margaréta szál,

s ritkán, de éppoly kevélyen,

a szép réti bakszakáll.


S egyszercsak egy furcsa virág

– a füvek „térdéig” ér –

mégis feltűnő csoportban:

bókoló gyömbérgyökér.


Ritkán lenyírt pázsitokat

eláraszt a százszorszép,

de csak addig, mígnem újra

fölbukkan a nyírógép...


Lesem, az imerős virág,

hogy vajon már nyílik-e?

Avagy, hogy az nyílik-e még?

Így: a fürtös gyöngyike.


Néhány új ház mellett megyek,

köröttük zöld terület,

ám a nyírt és ápolt pázsit

nem borít, csak kis teret.


A többit meghagyták vadon,

ami bölcs cselekedet!

S így oda – csodálatomra –

vadvirág telepedett:


búzavirág büszkélkedik,

közöttük néhány pipacs,

s beszemtelenkedett repce,

mely élelmes és makacs.


Hazafelé unokámmal

beszélgetve baktatunk.

Sok virágot látunk még és

sok nevet még nem tudunk...


Zollikerberg, 2023 V. 11.



 

Kapcsolódó írásaink:



 
 

Comments

legte Tanka.jpg

VERZÁR ÉVA művei – „Hogy valami nyomot hagyjak magam után..."

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg

a Szilaj Csikón

a MOGY honlapján

bottom of page