Gyimóthy Gábor: ÚTSZÉLI VIRÁGOK (május 11.-én)

ÚTSZÉLI VIRÁGOK (május 11.-én)

Kisunokámért sétálok;

messze van az iskola.

Teszem ameddig csak bírom,

s amíg tart a kiskora.

Az út szélén giz-gaz, növény,

s a ritkán nyírt gyepeken

tanulgatni, mi, micsoda,

évek óta szeretem.

A mocsári gólyahír bár

már csaknem elvirágzott,

ám egy kis tavacska partján

tartogat még virágot.

A kakukktorma is eltűnt,

s hol van már a kankalín?

Az út szélét s a mezőt még

uralja a sárga szín.

Ámde ez már nem a pitypang,

közben az is magba ment.

Boglárkáknak népes hada

sárgítja most a jelent.

Tavaszonként megtanulok

tán tucat virágnevet,

aztán szépen elfelejtem,

ha nem is mindegyiket.

Persze nem a hóvirágot,

ibolyát, vagy tőzikét,

hanem az indás in-füvet,

vagy az odvas keltikét.

Az östörüs veronikát,

a mezei csorbókát,

avagy az aranyos pimpót,

vagy a réti imolát.

E neveket elfelejtem,

szinte hónapok alatt;

amit gyerekként tanultam

sokkal inkább megmaradt.

(Jövő tavasszal – ha élek –

majd újra megtanulom,

s ha nem élek, kit zavarna,

ha mindezt már nem tudom...?)

Unokámat tanítgatom,

mert városiasodunk;

vadvirágot maholnap már

csak filmeken láthatunk.

Most nyílik a gyöngyvirág, a

harangláb, a szamóca,

medvehagyma is büdöslik,

már jónéhány nap óta.

A gyönyörű, kék nefelejcs,

a sárga árvacsalán,

s vérehulló fecskefű is

virul egy ház oldalán.

Az örökzöld meténg már rég

nyitja kék virágait,

sok zöld levél közt bújtatja

Naptól féltett szirmait.

Vitéz bükkönyre bukkantam,

igaz, e név új nekem,

de a virágot – mint gyakran –

már régóta ismerem.

Növény-meghatározókból

nem hiányzik a humor,

könyvben büdös, de a Wikin:

„nehézszagú” gólyaorr.

Boglárkák közt, itt-ott, egy-egy,

büszke margaréta szál,

s ritkán, de éppoly kevélyen,

a szép réti bakszakáll.

S egyszercsak egy furcsa virág

– a füvek „térdéig” ér –

mégis feltűnő csoportban:

bókoló gyömbérgyökér.

Ritkán lenyírt pázsitokat

eláraszt a százszorszép,

de csak addig, mígnem újra

fölbukkan a nyírógép...

Lesem, az imerős virág,

hogy vajon már nyílik-e?

Avagy, hogy az nyílik-e még?

Így: a fürtös gyöngyike.

Néhány új ház mellett megyek,

köröttük zöld terület,

ám a nyírt és ápolt pázsit

nem borít, csak kis teret.

A többit meghagyták vadon,

ami bölcs cselekedet!

S így oda – csodálatomra –

vadvirág telepedett:

búzavirág büszkélkedik,

közöttük néhány pipacs,

s beszemtelenkedett repce,

mely élelmes és makacs.

Hazafelé unokámmal

beszélgetve baktatunk.

Sok virágot látunk még és

sok nevet még nem tudunk...

Zollikerberg, 2023 V. 11.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: ÚTSZÉLI VIRÁGOK (május 11.-én)

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK