Gyimóthy Gábor: NÉHÁNY SZÓ... (nyelvpusztítókhoz, nyelvrontókhoz, nyelvrondítókhoz...)

Bocsánat, hogy már megint egy vesszőparipa-verssel állítok be. Tulajdonképpen nem is az idegen szavak borítottak ki ma reggel, amikor egy címre bukkantam, hanem, hogy valami (mint ahogy öcsém állítja) kiirthatatlanul terjedt el Magyarországon, ami homlok-egyenest helytelen. A cím: A magyar orsósmagnó gyártásának története. Hogy lehet az orsót összetéveszteni a csévével? Hiszen fogalom az orsóforma! Ha valamire azt mondják, hogy orsóformájú, mindenki tudja, mit értenek alatta. Hol hasonlít a magnó csévéje az orsóra? Miért nem szóltak annak, aki ezt a nevet kitalálta, hogy ember, a kutyára nem lehet azt mondani, hogy macska, és megfordítva, a macskára se, hogy kutya...! Ez pont olyan hiba (vagy még nagyobb), mint amikor valaki nem tudja, hogy mi a különbség a kürtő és a kürtös között, és ennek következtében tele van Pest (vagy csak volt?) óriási KÜRTÖSKALÁCS föliratokkal. Az első ilyen borzalom 1979-ben ért, amikor (23 év után) először jártam megint Magyarországon. Villamossal mentem az akkori Martírok útján, ahol volt egy bőröndöket áruló üzlet, amelynek külseje nyilván megrongálódott a forradalom alatt. A bolt címének betűit „ideiglenesen” rakhatták vissza. A legalább két arasz magasságú betűk (esténként talán még belső világításuk is lehetett) ezt hirdették: BÖRŐNDÖS... Nagy valószínűséggel 23 év óta...! (És utána még ki tudja meddig?)