Gyimóthy Gábor: Két vers a háború előtti – és alatti – magyar filmek tiszteletére

Régi, magyar film I.

Elmerülök egy-egy régi filmben

– merengő zamatú napokon –

melyekben Ámerikába mentek

és úgy mondták még, hogy grámofon.

Peregnek a régi, szürke képek

s ez valóságos csoda nekem.

Sürögnek a jólismert színészek

az alig hiányos filmeken.

Celuloidból voltak még akkor,

amely szinte robbanóanyag!

Lángra lobbanhat az önmagától,

nem csak, ha a raktáros hanyag.

Mégis megmaradtak és ma élnek.

Rajtuk rég eltűnt színész hadak.

Ma mindegyik „régészeti emlék”.

Mindegyik a múltból egy adag.

Pedig annak nincs is még száz éve,

ahogy ott Kabos bohóckodott

s Pethes Sándor és Makláry Zoltán

szinte minden filmben játszhatott.

Elmerülök furcsa bódulatban

s hallgatom a régi dallamot.

Az utolsó, nem egész száz évben

minden kétszáz évet változott...

Zollikerberg, 2020 III. 19.

Régi, magyar film II. (Merengő)

A régi film, a régi film –

minden pénzt megér !

Szívemhez nőtt azzal, hogy

fekete-fehér.

Alig több, mint tíz év alatt

– itt megáll az ész ! –

hány filmben lett jó barátunk

maroknyi színész ?!

Nem baj, hogy a szereposztás

gyakran azonos.

Amelyikben nem szerepel,

hiányzik Kabos !

Film elején népszámlálást

szoktam tartani

és hiányzik, ha hiányzik

néha Kiss Manyi.

Makláry Zoltánt se látom.

Hát ez nem lehet !

Ki gyárthatott őnélküle

magyar filmeket ?

Ha Pethes Sándor hiányzik,

az szinte csoda.

Őnélküle, a helyébe

kit tettek oda ?

Hiányzik, hogyha hiányzik

– érthető habár –

minden filmben nem játszhatott

sajnos Latabár...

Ám nézzük a csillagokat,

itt nincs is vita,

csillagoknál csillogóbb volt

Szeleczky Zita !

És mit mondjak Jávor Pálról ?

Kell-e mondani ?

Róla – aki látta, annak –

nem kell szólani.

Nem sorolom! – A neveknek

„se száma, se szeri”,

e filmeknek rajongója

mindet ismeri.

A mai fiatal viszont

rá se hederít,

ha szürke a képernyő hát

színesre derít.

Számára a régi filmből

nem árad varázs...

Neki a kopott filmszalag

macska kaparás...

Pedig ránk kacsint belőlük

egy letűnt világ.

Borúlátó, ha volt köztük,

a sorból kihág.

És szállnak e filmekből a

régi dallamok,

milyet – haldokolva is tán –

dúdolni fogok...

Zollikerberg, 2020 IV. 17.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: Két vers a háború előtti – és alatti – magyar filmek tiszteletére

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK