A mesterséges mező virágai (Gyimóthy Gábor verse)

Szívműtétem óta ma mentem föl először a kisunokámért az iskoláig. Már harmadikos és nem kellene érte mennem, de ez a sportom. Mindig fölviszem neki a gördeszkáját, ha jó az idő. Onnan csak lejt az út hazáig, ha nem is túl vadul. Ma megint nyár volt, kereken egy hétig tartó, közbeiktatott tél után. És keletkezet egy szerény kis versem, amelyben az Útszéli virágok című versemből idéztem négy versszakot – amely már lovagolt is a Csikón.

A mesterséges mező virágai
(közel negyed évvel később)

Verset írni támadt kedvem

– lám, visszajött a nyár is –

s amit láttam utam mellett,

Idekörmölöm máris.

De mielőtt tovább mennék,

idézek egy részletet

májusban írt versemből, mely

itt tán érdekes lehet:

Néhány új ház mellett megyek,

köröttük zöld terület,

ám a nyírt és ápolt pázsit

nem borít, csak kis teret.

A többit meghagyták vadon,

ami bölcs cselekedet!

S így oda – csodálatomra –

vadvirág telepedett:

búzavirág büszkélkedik,

közöttük néhány pipacs,

s beszemtelenkedett repce,

mely élelmes és makacs.

Hazafelé unokámmal

beszélgetve baktatunk.

Sok virágot látunk még és

sok nevet még nem tudunk...

Igen, akkor azt hittem, hogy

csak véletlen e mező,

ám most látom, alkotója

természetért epedő.

(Akkor viszont mért hiányzott

konkoly és a szarkaláb,

melyeket mindig tartalmaz

nyári, vadvirág nyaláb?)

Ott ma megint végigmentem,

ez a látvány is öröm,

ám sok virágnak a nevén,

fejem hiába töröm.

De miért is vagánykodom?

Sokat nem is ismerek!

S virágnevet, könyvből lesve

leírni alig merek.

Az a szép, nagy, sárga virág

vajon mily nevet visel?

Margaréta méretű és

nem csekély teret lep el.

Talán zergevirág lenne?

– A könyv ilyesmit mutat –

annak, aki átlapozza

(ötödször is), ha kutat.

Jó ismerős a lóhere,

s a kék virág – (mely lila...),

ámde mi lehet a neve,

tán valami imola?

Bokrosodott búzavirág

katángkórónak tűnik,

csakhogy szemüveggel nézve

tévedésem megszűnik.

Sok a szép, nagy margaréta,

jól megnőtt cickafarok,

és sok gaz, mit fölsorolni

nem tudnék s nem akarok...

Ám idézek itt valakit

(bár nevét nem tudom én):

„Amit mi ma gaznak nézünk,

még nem ismert gyógynövény.”

Zollikerberg, 2023 IX. 1.

Kapcsolódó írásaink:

A mesterséges mező virágai (Gyimóthy Gábor verse)

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK