Gyimóthy Gábor: A Tál családról – elbizakodottság nélkül

Évek óta kereng a világhálón egy írás. Már legalább ötször megkaptam (ha nem sokkal többször), különböző címekről. Sajnos név nélkül kering, ezért nem ismerem a szerzőjét. Jópofa játszadozás a szavakkal, szellemes összekötő szövegbe építve. Eddig rendben is lenne a dolog.

Ami azonban nincs rendben, az a bevezető mondat, amellyel járja a világot. Ezt nagybölcsen hozzábiggyesztette valaki. Nem tudom elképzelni, hogy a történet szerzőjétől származna. Sajnos csak magát a szöveget tároltam a gépemben, a híres mondatot nem. Ezért nem tudom szószerint idézni, de valami ilyesmi volt: „Ilyet csak a magyarban lehet csinálni (írni)”. Vagy: „Erre csak a magyar képes”. Vagy valami hasonló.

Hát kérem! Én rettentően büszke vagyok az anyanyelvemre, mert tudom, hogy hihetetlenül jó, szabatos, nagy szókincsű, stb., de megpróbálok ezzel a büszkeséggel nem odáig elmenni, ami már elbizakodottság. Világos, hogy a magyarban sok mindent lehet „csinálni”, amit más nyelvekben nem, viszont más nyelvekben is lehet sok mindent csinálni, amit meg a magyarban nem. Meg aztán, hány nyelvet ismerünk annyira, hogy tudnánk, mi mindent lehet bennük „csinálni”? Ha valaki a palindromban írt szerelmes levelet bocsájtja útjára a fönt idézett bevezető mondattal, akkor azt még megérteném (bár a világ többszáz nyelvének némelyikében talán meg lehetne írni valami hasonlót), de pont a Tál családot tekintjük magyar, nyelvi csodának, amely az összekötő szövegen kívül szinte kizárólag idegen szavakból áll? Az ilyen szavakat nagyon jól föl lehet használni szójátékok gyártásánál. Magam is gyakran megteszem a szójáték-verseimben (más lapra tartozik, hogy különben véresszájúan üldözöm az idegen kifejezéseket a magyar szövegekben). De a Tál családnál már a neveknél kezdődik az idegen, hiszen mi a vezetéknevet (családnevet) mondjuk és írjuk is elsőként, és csak aztán a keresztnevet. Megjegyzem, szomorú, hogy a Tál család továbbítóinak nem tűnt föl, hogy valami nincs rendben.

Nézzük meg a Tál család tagjait. Egyetlen magyar nevű van közöttük, az Ágy Tál. Talán magyarnak tekinthető még a Han Tál, mint magyar szleng szó, de gyanítom, hogy az is valami idegen nyelvből ered. (Egyébként hantázik, lenne a helyes, de a han-tál még belefér a szójátékírók költői szabadságába.) A Ros Tál, Kós Tál, Trombi Tál pedig már szinte magyarnak tűnik, noha a rosta, a kóstol ige és a trombita is mind idegen alapú. A Kán Tál már olyannyira tűnik magyarnak, hogy azt két, idegen szavak szótárában is hiába kerestem! Pedig hát a kantáta sem valamilyen, táta nevű élőlény hímje… Lehet, kukacoskodásnak látszik, hogy ezeket a szavakat sem fogadom el magyarnak. És egy ilyen ellenvetés talán, félig-meddig jogos is lehetne. De csak annyiban, hogy ilyen, már teljesen magyarnak tekintett és elfogadott szavunk sok van. Ilyen például a muszáj, vagy a persze. A többi név viszont kétségbe vonhatatlanul, magyar végződéssel ellátott, de teljesen idegen szó. A szöveg után fölsorolom az egyes nevekhez írt magyarázó (vagy inkább magyarító) versikéimet, és végül a fönt említett palindromot is.

Íme a Tál család, ha valaki (még tényleg) nem ismerné (a nevek kiemelése tőlem származik):

Tudjátok, hány tagja van a mi családunknak? Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére, Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek, és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, no meg annak a testvére, Lamen Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit. De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken. Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki. Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért. Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben. Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal. A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük). Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencvenéves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.

És akkor most a neveket magyarító versek, a szövegben előforduló sorrendben:

(1282)

Előír és tollba mond, vagy

rábeszél, sőt: kényszerít.

Ha diktálnak mondod, az a

nyelvrongálókon segít...!

(408)

Ha protestál, tiltakozik,

mint most éppen én is:

van rá szavunk s idegenül

mondogatod mégis!

(1279)

Akadályoz, gáncsol, buktat.

Ahol csak lehet, rongál.

Ezt csinálja, akire ma

azt mondják, hogy szabotál.

(425)

Zavar, bosszant, idegesít,

ingerel vagy háborgat.

Sok szó van, amit az ember

irritál helyett mondhat!

(961)

Lehet, hogy magyart tanulni

épp e percben indultál ?

Sérteget, vagy bántalmaz, de

világért sem inzultál!!

(1267)

A molesztál szó engemet

háborgat és zaklat;

idegen szókat ellenző

tajtékzással laktat!

(117)

Már megint megállt az eszem,

lépést sem tesz, ez itt áll!

Képes vagy habozik helyett

azt mondani: hezitál?!?

(1280)

Ki vegetál nyomorogva

tengődik és alig él.

Ritka – ki e szót használja –,

hogy növényekről beszél.

(1269)

Panaszkodik, sopánkodik,

siránkozik, kesereg.

Nem elég lamentál helyett

ez a magyar szó-sereg?!

(1270)

Ha imitál, hát utánoz

(ahogy szokott a majom),

vagy hamisít (ami bizony

megvetendő buzgalom).

Te a magyar szót utánozd,

ha nyilik rá alkalom.

Sőt, mégjobb: minden esetben!

Legyen ez fogadalom.

(1278)

Ha affektál, kényeskedik,

finnyáskodik, szenveleg.

Akire mondani szokták,

általában kisgyerek.

(1271)

Szinte kizárólagosan

használt szó ma: garantál.

Pedig tőle rajtam a szőr

nem csak égnek – haránt áll!

Hiszen van rá magyar szavunk,

jótáll, avagy szavatol.

Ám a nép, nyelvmegőrzésre

nem ad és nem pazarol!

(1272)

Ha asszisztál, segédkezik,

ha szalutál, tiszteleg.

A magyar szó megvetetten,

nem használva hempereg...

(1274)

Ki szelektál, szétválogat,

ki invesztál, befektet.

Ki idegen szókat használ,

magyar szót nem szerethet!

(1276)

Ha limitál, hát korlátoz,

valaminek határt szab.

Körülírni nem szégyen ám:

szöveged úgy magyarabb!

(1288)

A reprezentál: képvisel,

megjelenít, bemutat.

Kinek az anyanyelv édes,

magyar szó után kutat.

(1286)

Az agitál: fölráz, buzdít,

mozgósít, vagy rábeszél.

Luk, amelyből milyen szél fúj?

A politikai szél...

(1285)

Ki reflektál, nem csak felel,

igényt tart valamire,

Pályázik rá, számít rá

(a „remények embere”).

(1287)

Aki meditál, többnyire

önmagába mélyed,

amitől a lelke mélyén

fölismerés éled.

(500)

Ha az agyad egyszer megáll,

ne hidd, hogy csak picit áll!

Vagy már megállt ? Gyanítható,

ha azt mondod: licitál.

Idegenszó használatunk

lassacskán már vállig ér …

Ha licitál, az magyarul

egyszerűen: ráígér.

Értelmeden van valahol

talán még egy árva rés,

melyen bemegy tudatodba,

licitálás: árverés!

(1275)

A kántál sem magyar szó ám,

hidd el nekem, pajtás.

Bár már nagyon annak tartják,

de idegen hajtás.

Idegenszók szótárába

már bele se került.

Zsolozsmázik – szót feledni

teljesen sikerült!

(1277)

Hogyha mutál, csak változik

és semmi mást nem csinál!

Akár gyerekhangról van szó,

s ha változás génbe áll.

(1284)

A dezertál s a desszerttál,

két, nem rokon fogalom.

Ki dezertál, megszökik, s tán

nem marad utána nyom.

A desszert meg nyalánkság és

nem is ritka, mondhatom,

hogy valami díszes tálon

kérkedik az asztalon...

(1273)

Ha konvertál, átváltoztat,

ha tetszik: átalakít.

Idegen szókkal dicsekvés,

csak ostobákat vakít!

(1283)

Meghal, kimúlik, kiszenved.

Sajnos mást már nem csinál,

akkor sem, ha mindehelyett

azt mondod, hogy exitál...

Végül pedig a Palindrom, azaz „oda-vissza szöveg”, amelyet Breyer Gyula, magyar sakkmester alkotott a tizenkilencedik század végén. Én pedig Czakó Gábor egyik könyvéből loptam:

„Nádasi K. Ottó, Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám: A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed ... Az álmok – ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók – elé les. Írok íme messze távol. Barnám! Lám e szívindulat Öné. S ím e szív, e vér, ezeket ereszti ki: Szívem! Íme leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket „Éva-szív” rám. Szívem imád s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet – tőlem is elment – siker egy igérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem: e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi ... Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts! Emellek, Sári, szívemig! Ide visz: Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is új ám: Nádasi K. Ottó, Kis-Adán.”

Elképesztően nagy munka lehetett. Ilyesminek ma aligha ugrana neki valaki, számítógép segítsége nélkül. Viszont számítógéppel (mesterséges értelemmel) talán lehetne csináltatni olyan szöveget, amely mindkét irányból olvasva értelemmel bír, de hátulról olvasva mást jelent. Sőt, talán lehetne egy ilyen szöveg elölről olvasva szerelmeslevél, hátulról olvasva pedig „Elbocsájtó szép üzenet...”

Zollikerberg, 2023 X. 27.

Kapcsolódó írásaink:

Gyimóthy Gábor: A Tál családról – elbizakodottság nélkül

Comments

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK